Nem rólam van szó...

...az életemben. Felüdítő erre gondolni olyankor, amikor valamivel kapcsolatosan nem tudok mit tenni vagy, ha rámnehezedik egy kis tehetetlenség vagy tanácstalanság. Ha eszembe jut az, hogy nem rólam van szó, hanem Istenről és az Ő tervéről, akkor sokkal könnyebben meg tudok ítélni dolgokat és sokkal jobban sikerül megfelelő szívvel hozzáállni bármihez. Például valamilyen szolgálat végzésénél megtörténik, hogy előre izgulok meg aggódom, hogy nem-e fogok valamit elszúrni, de ha arra gondolok, hogy nem rólam van szó, és hogy a dolgokat egy magasabb szinten is lehet nézni (azon, hogy minden Isten miatt van és minden az Ő kezében van), akkor ez bátorságot ad és ugyanakkor alázatot is.
Ezen kívül szabaddá tesz sok felesleges magam körül forgó (talán sajnálkozó vagy kétségbeejtő) elemezgetéstől is. Merthát... nem rólam van szó :) , hanem Isten tervéről.
A tegnap kezembe akadt egy áhitat, ami eléggé kötődik ehhez a gondolathoz (részlet):
"...amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába:"Isten önmagának teremtett". "Ő alkotott engem". Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. [...] Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal, különben Ő félretolja ezeket, bármennyire fájna is nekünk. A szolgáló testvér AZÉRT VAN TEREMTVE, HOGY ISTENNEK OLYAN SZOLGÁJA LEGYEN, AKIBEN Ő MEGDICSŐÜL." (Oswald Chamber: Krisztus mindenek felett)

Másfél év után..

... újra itt vagyok...
Hogy mi minden történt, nehéz lenne részletezni. A lényeg az, hogy még mindig az Úrral, és még mindig Őrajta csüggve, mint Akitől minden javam és örömem származik.
Az Ő segítségével befejezhettem az egyetemet is, számtalanszor meglátva kegyelmes karjait az évek folyamán. Nem egyszer csüggedtem és keseredtem el, de az Úr mégis megtartott és jó arra gondolni, hogy mindenen átvezetett. (Tényleg befejeztem az egyetemet!!! :D ) Valóban csodálatra, imádatra és dicséretre méltó az Úr, aki nem érdemeik szerint bánik az övéivel.
Sok mindenért hálás vagyok, de ugyanakkor fájóan gondolok vissza egyes dolgokra. És jó az, hogy ha más nem is, de az Úr mindig megmarad. És az is jó, hogy szeretete, hűsége kitartó irántam. Bárhányszor elsötétülnek gondolataim, erre kéne gondoljak. Remélem az Úr megoldja a mostani fejtörőket is az életemből.


"Uram, jelenlétedben egyetlen óra
milyen súlyos változást teremt bennünk,
milyen súlyos terhet old le szívünkről!
Mint nyári zápor, üdíti fel a kopár földet!
Térdrehullunk - s olyan kicsinek tűnik körülöttünk minden.
Felállunk, és minden: a messzetávoli és közeli
világos körvonalakban,
ragyogó tisztán áll előttünk.
Gyengén borulunk térdre,
S erősen kelünk fel.
Hogyan is láthatnának
bennünket mások gyengén,
gondoktól leteperten,
aggodalmaskodva, megkeményedetten,
csüggedten,
hogyne áradna erő belőlünk,
ha szívünkben ott az imádság,
s Benned az öröm, bátorság, erő!"
(Wenham)

Egy kis enek..

Szeretnek Jezus olyan lenni, mint te,
Mig itt a foldon fut az eletut.
Ha jonnek nehez, megkiserto orak,
O, gyozd le bennem mindig a borut.

R: Szeretnem, hogyha nekem adnad kincsed,
A vigasztalas draga, nagy kegyet,
Hogy meghaljon mind bennem, ami regi,
Es egyeduli formalom te legy.

Szeretnem Jezus eletedet elni,
Hogy tukrozzelek tisztan szerteszet.
Szeretnek Jezus annyi, annyi mindent,
Mit ki sem tudok talan mondani.
Te erted szivem mondhatatlna vagyat,
Szavad valora tudja valtani.

Osszetort akarat

>> "Ez az en testem, amely tiertetek megtoretik." 1Kor11,24

Amy Carmichael negy dolgot sorol fel, amely a Bibliaban megtoretik, es aminek egeszen konkret eredmenye van:
Osszetort korsok (lasd Bir 7,19-20)- amelyekbol a vilagossag felragyogott.
Az osszetort alabastromedeny (Mk 14,3) - amelybol kiomlott a draga kenet.
Ot megtort kenyer (Mt 14, 19) - amellyel ehezok jollaktak.
Az Ur megtort teste (1Kor11,24) - amely altal a vilag megvaltatott.
S most a mienk az a kivaltsag, hogy hozza soroljunk egy otodiket, megpedig a magunk osszetort akaratat, amelynek eredmenye a bekesseges es teljes elet.
Sokan jarultak udvosseget keresni a kereszthez ugy, hogy meg sohasem engedtek sajat akaratukat osszetorni. Lehet, hogy kedves, szelid a termeszetuk, lehet, hogy suttogba beszelnek; kifele talan nagyon kegyes benyomast keltenek; ugyanakkor vasakaratuk van, amely megakadalyozza, hogy ovek legyen a legjobb, amit Isten eletunknek ajandekozhat!
Olykor ehhez hasonlo valami tortenik szerelmes fiatalokkal, akik foltetlenul oszze akarnak hazasodni. Szuleik es barataik, akik naluk erettebbek es bolcsebbek, latjak, hogy ebbol a hazassagbol nem johet ki semmi jo. De a makacs fiatal par minden tanacsot elutasit, nem akar rajuk hallgatni. Es ugyanaz a ajthatatlan akarat, amely eloszor a hazassagba vezeti oket, hamarosan a valoperes biro fele viszi utjukat.
Megfigyelhettunk ilyesmit mar olyan keressztyeneknel, akik elhataroztak, hogy beszallnak egy bizonyos uzletagba, holott azzal kapcsolatban sem tapasztalatuk, sem ismeretuk nicnsen. Ertelmes ismeroseik tanacsa ellenere befektetik sajat penzuket, sot, olykor azt a penzt is, amit johiszemu barataiktol kolcson kaptak. Azutan megtortenik a kikerulhetetlen: az uzlet megbukik.
Az is megesik, hogy valakinek meg nem tort akarata rombolo hatassal van bizonyos keresztyen szolgalatra. Igy pl. valaki csaladjaval egyutt kiutazik egy misszios teruletre es egy ev mulva hazater, amivel nagy kiadast okoz a kikuldo gyulekezetnek. Ilyenkor johiszemu keresztyenek penzet arra hasznaljak fel, hogy olyan tervet valositsanak meg, amely emberektol szarmazik es nem Istentol. Viszalyt es bosszusagot idez elo, aki vonakodik masokkal egyuttmunkalkodni, es foltetlenul a maga akaratat akarja veghezvinni.
Mindnyajunknak arra van szuksegunk, hogy osszetorjunk, hogy minden makacssagunkat, onfejusegunket es akaratunkat letegyuk a kereszt tovebe. A vasakaratot fel kell aldozni az oltaron. El kell mondanunk Amy Carmichaellel:
Uram, a Te szent testedet megtortek - enertem,
add, hogy szereteted altal osszetorjon Enem! <<
(William MacDonald, Osvenyem vilagossaga- Ahitatok minden napra, dec.27 )

...mit reméljek?...

"Most azért, mit reméljek, oh Uram?!
Tebenned van bizodalmam."
Zsolt.39,8

..."mint bízó gyermek"...

Ezzel a beáálítottsággal próbálom esténként lezárni a napot, reggelenként ezzel a gondolattal felkeresni az Urat - mint forrást - újból elindulni és hinni, bármi is legyen, azért, hogy megtarthassam azt, amit a Krisztusban kaptam.
Sokat foglalkoztatott egy gondolat, amit jól leír egy igerész: "hogy megállhassatok t0kéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában." (Kolossé 4, 12b)
Megállni "minden akaratjában"... Nemhiába üresedik meg az ember szellemileg, ha válogatni kezd a számára >>megfelelő<< és >>kevésbé megfelelő<< (vagy elfogadható) dolgok k0z0tt, amiket k0vetni kell. Éppen azért, mert hiányzik a "teljes meggyőződés". Ilyenkor nincs akarat bennem, hogy a jót kövessem. Pedig csak arról va szó, hogy k0vetni a Krisztust, ami magában véve egy gy0ny0ruséges dolog. Nem kéne az legyen, amit a Filippi 2, 21-ben ír : "Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét." Ha egy kicsit is megismertünk az Úrból - igazi mély ismeretre gondolok, nemcsak felületes, hamar elfelejtődőre-, akkor miért olyan nehéz letenni a magunkét és nyitott lenni afelé, ami csupán mégmélyebb gazdagsággal t0ltené meg életünket? (ami amúgyis csak úgy apadozik és egyre szomjasabb valami igazán jóra)

"Lábaidnál ülve, Uram,
ott a legjobb helyem,
szavaid az igazságról
ott győznek meg engem.

Ott szabadítsz meg magamtól,
önzésem láncától,
örömre válik életem,
mindaz, ami gátol, eltűnik "magától"."
(William MacDonald: Ösvényem világossága - Áhitatok minden napra)

"A hit az emberi szívnek Isten előtt való meghódolása, és ez több, mint külső törvénytételek megtartása. Isten és emberek közös bizalomban egymáshoz hajolnak, Isten mint Atya, az ember mint bízó gyermek.
S az Isten, aki előre látja az övéit, kiméri a hitnek útját, és előre megállapítja annak állomásait. Ez az eleve elrendelés. A hívő nem veszhet el. Örök törvények biztosítják létét, amelyeket az emberi értelem fel nem ér. Örökkévaló kéz tartja. Örökkévaló szeretet vonja, és annak ki állhatna ellen? "
(Csia Lajos: Újszövetség - Függelék részlet)

"...életeden át tartson erőd!"

- 5Mózes 33,25 -


"Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedésen menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: "ezt soha nem birnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segitséget, mind a magunk, mind a mások csodálkozására"
William MacDonald

"Több a kegyelem, ha nő a teher,
ha sok a fáradtság, nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem birjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása,
akkor kezd igazán adakozni Atyánk!"

Annie Johnson Flint

Gondolatok az Úr szeretetéről

Isten mindent tud rólunk, ezt olvastam ma egy áhitatban. Mindigis mindent tudott, tud ebben a pillanatban és mindent tudni fog örökké. Ennélfogva teljesen világos, hogy látta, látja és mindigis látni fogja az emberek romlottságát, gyarlóságát. Mégis.... odaáldozta Fiát, Krisztust értünk.
Ma is erről a szeretetről győződhetek meg... " Az Úr kegyelmessége, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" (Jer.Sir.3,22-23)
Sokan mondták már, hogy az ÚR szeretete felfoghatatlan. Merthát, valóban az. Ebben a szeretetben válik teljessé az életem mind jobban és jobban, mert ... felfoghatatlan határai vannak (vagyis... nincsenek határai...), a forrása soha nem szűnik meg áradozni, ha nyitott és elfogadó szivvel megyek Hozzá. Minél jobban bizok Benne - elismerve, hogy kicsi vagyok és semmi másban nem bizhatok -, annál több felfoghatatlan szeretet a jutalom.
"Ó, szeretet, mely megfogott,
Fáradt lelkem benned pihen,
Tőled nyert éltem, ime, vedd,
Legyen tengered mélyében
Gazdagabb, teljesebb."
(George Nathoson)

*

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami saját bejegyzést is irjak, ne csak innen-onnan idézeteket, amiket érdemesnek találok.
Sokszor történtek dolgok, amikről le akartam volna jegyezni valamit, de hosszú időn át nem volt bennem csak szárazság, nem volt honnan erőt és bölcsességet meritsek az iráshoz.
A múlt hétvégén a szolgálatról volt szó egy konferencián és én elgondolkoztam azon, hogy az életemben nagyon sok ideig nem az Úr és a Neki való élés, szolgálat volt a fókuszpontban. Egy csoportmunka alatt döbbentem rá, hogy Pál apostol a próbákban, kisértések között is az Úrnak szolgált. Csodálom ezt. Én erőmet veszitem a próbákban és lebénulok. Vagy legalábbis igy történt az utóbbi időben. Úgy megdöbbentem, amikor meg lett emlitve ez a példája Pál apostolnak. Próbákban, kisértések között szolgálni az Úrnak... Nagy dolog. Tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok gyenge, hanem az akarat kérdése. Az erő úgysem az enyém kell legyen, csak a sziv kell az Úré legyen, az akarat kell az Úré legyen.
Aztán kaptam még egy Igét. Azt, amit az Úr Jézus mondott, hogy az az Ő eledele, ha az Atya akaratát cselekszi, ha az Atyának engedelmeskedik.
Vágyok arra, hogy ez legyen az én eledelem is. Minden próbában és kisértésben eledelt vehetek magamnak, ha az engedelmességet választom. Minden próba és kisértés eledellé válhat arra, hogy nőjek, az Úr igazságában gyarapodjak és hozzá egyre közelebb kerüljek. Igy gyümölcs lesz a következmény és nem szárazság.
Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény a szivem. Nem vágyom az Úr közelségébe, se arra, hogy tápláljam a Vele való kapcsolatot, arra se, hogy imádkozzak, semmi. Kőkeménység... és más dolgok. Másféle eledel, ami a halálra táplál és nem az életre.
Egy -egy ilyen hanyatló időszak után, amikor megújúl az Úrral való kapcsolatom, és újból megtapasztalhatom a Vele való bensőséges közösséget, olyan mély hála tölt el, hogy hosszan tűrt értem eddig, hogy nem vetett el és nem mondott le rólam. Újból átfut rajtam az a tudat, hogy az Úr szeret. ÉS ez elég mindenre. Elég arra, hogy örülni tudjak és hálás legyek minden földi körülmény vagy az élet dolgaitól függetlenül, próbák és kisértések között.

" A sokaságot pedig az ő tanitványaival együtt magához szólitván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,34-35)

"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szivességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel,
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által, mint hitetők, és igazak,
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, mint megholtak, és im élők, mint ostorozottak, és meg nem ölöttek,
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint semmi nélkül valók, és mindennel birók." (2 Kor.6,4-10)

Du

Du bist in meine Armut
eingegangen,
hast mich von Herzensgrund
erneut,
hast mich mit Allbarmherzigkeit
umfangen
und hoch erfreut.

Ich bin nicht mehr der Willkür
preisgegeben,
nicht hilflos in den Wind
gestellt,
du bleibst, was auch geschehen mag
im Leben,
mir zugestellt.

Und mögen Hügel wanken,
Berge weichen:
Dein Friedensbund weicht
nicht von mir.
Du gnadenreicher Heiland
ohnegleichen,
ich danke dir.
Josef Butscher