...az életemben. Felüdítő erre gondolni olyankor, amikor valamivel kapcsolatosan nem tudok mit tenni vagy, ha rámnehezedik egy kis tehetetlenség vagy tanácstalanság. Ha eszembe jut az, hogy nem rólam van szó, hanem Istenről és az Ő tervéről, akkor sokkal könnyebben meg tudok ítélni dolgokat és sokkal jobban sikerül megfelelő szívvel hozzáállni bármihez. Például valamilyen szolgálat végzésénél megtörténik, hogy előre izgulok meg aggódom, hogy nem-e fogok valamit elszúrni, de ha arra gondolok, hogy nem rólam van szó, és hogy a dolgokat egy magasabb szinten is lehet nézni (azon, hogy minden Isten miatt van és minden az Ő kezében van), akkor ez bátorságot ad és ugyanakkor alázatot is.
Ezen kívül szabaddá tesz sok felesleges magam körül forgó (talán sajnálkozó vagy kétségbeejtő) elemezgetéstől is. Merthát... nem rólam van szó :) , hanem Isten tervéről.
A tegnap kezembe akadt egy áhitat, ami eléggé kötődik ehhez a gondolathoz (részlet):
"...amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába:"Isten önmagának teremtett". "Ő alkotott engem". Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. [...] Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal, különben Ő félretolja ezeket, bármennyire fájna is nekünk. A szolgáló testvér AZÉRT VAN TEREMTVE, HOGY ISTENNEK OLYAN SZOLGÁJA LEGYEN, AKIBEN Ő MEGDICSŐÜL." (Oswald Chamber: Krisztus mindenek felett)
Vagány :)
ReplyDelete