Nem rólam van szó...

...az életemben. Felüdítő erre gondolni olyankor, amikor valamivel kapcsolatosan nem tudok mit tenni vagy, ha rámnehezedik egy kis tehetetlenség vagy tanácstalanság. Ha eszembe jut az, hogy nem rólam van szó, hanem Istenről és az Ő tervéről, akkor sokkal könnyebben meg tudok ítélni dolgokat és sokkal jobban sikerül megfelelő szívvel hozzáállni bármihez. Például valamilyen szolgálat végzésénél megtörténik, hogy előre izgulok meg aggódom, hogy nem-e fogok valamit elszúrni, de ha arra gondolok, hogy nem rólam van szó, és hogy a dolgokat egy magasabb szinten is lehet nézni (azon, hogy minden Isten miatt van és minden az Ő kezében van), akkor ez bátorságot ad és ugyanakkor alázatot is.
Ezen kívül szabaddá tesz sok felesleges magam körül forgó (talán sajnálkozó vagy kétségbeejtő) elemezgetéstől is. Merthát... nem rólam van szó :) , hanem Isten tervéről.
A tegnap kezembe akadt egy áhitat, ami eléggé kötődik ehhez a gondolathoz (részlet):
"...amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába:"Isten önmagának teremtett". "Ő alkotott engem". Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. [...] Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal, különben Ő félretolja ezeket, bármennyire fájna is nekünk. A szolgáló testvér AZÉRT VAN TEREMTVE, HOGY ISTENNEK OLYAN SZOLGÁJA LEGYEN, AKIBEN Ő MEGDICSŐÜL." (Oswald Chamber: Krisztus mindenek felett)

Másfél év után..

... újra itt vagyok...
Hogy mi minden történt, nehéz lenne részletezni. A lényeg az, hogy még mindig az Úrral, és még mindig Őrajta csüggve, mint Akitől minden javam és örömem származik.
Az Ő segítségével befejezhettem az egyetemet is, számtalanszor meglátva kegyelmes karjait az évek folyamán. Nem egyszer csüggedtem és keseredtem el, de az Úr mégis megtartott és jó arra gondolni, hogy mindenen átvezetett. (Tényleg befejeztem az egyetemet!!! :D ) Valóban csodálatra, imádatra és dicséretre méltó az Úr, aki nem érdemeik szerint bánik az övéivel.
Sok mindenért hálás vagyok, de ugyanakkor fájóan gondolok vissza egyes dolgokra. És jó az, hogy ha más nem is, de az Úr mindig megmarad. És az is jó, hogy szeretete, hűsége kitartó irántam. Bárhányszor elsötétülnek gondolataim, erre kéne gondoljak. Remélem az Úr megoldja a mostani fejtörőket is az életemből.


"Uram, jelenlétedben egyetlen óra
milyen súlyos változást teremt bennünk,
milyen súlyos terhet old le szívünkről!
Mint nyári zápor, üdíti fel a kopár földet!
Térdrehullunk - s olyan kicsinek tűnik körülöttünk minden.
Felállunk, és minden: a messzetávoli és közeli
világos körvonalakban,
ragyogó tisztán áll előttünk.
Gyengén borulunk térdre,
S erősen kelünk fel.
Hogyan is láthatnának
bennünket mások gyengén,
gondoktól leteperten,
aggodalmaskodva, megkeményedetten,
csüggedten,
hogyne áradna erő belőlünk,
ha szívünkben ott az imádság,
s Benned az öröm, bátorság, erő!"
(Wenham)