... újra itt vagyok...
Hogy mi minden történt, nehéz lenne részletezni. A lényeg az, hogy még mindig az Úrral, és még mindig Őrajta csüggve, mint Akitől minden javam és örömem származik.
Az Ő segítségével befejezhettem az egyetemet is, számtalanszor meglátva kegyelmes karjait az évek folyamán. Nem egyszer csüggedtem és keseredtem el, de az Úr mégis megtartott és jó arra gondolni, hogy mindenen átvezetett. (Tényleg befejeztem az egyetemet!!! :D ) Valóban csodálatra, imádatra és dicséretre méltó az Úr, aki nem érdemeik szerint bánik az övéivel.
Sok mindenért hálás vagyok, de ugyanakkor fájóan gondolok vissza egyes dolgokra. És jó az, hogy ha más nem is, de az Úr mindig megmarad. És az is jó, hogy szeretete, hűsége kitartó irántam. Bárhányszor elsötétülnek gondolataim, erre kéne gondoljak. Remélem az Úr megoldja a mostani fejtörőket is az életemből.
"Uram, jelenlétedben egyetlen óra
milyen súlyos változást teremt bennünk,
milyen súlyos terhet old le szívünkről!
Mint nyári zápor, üdíti fel a kopár földet!
Térdrehullunk - s olyan kicsinek tűnik körülöttünk minden.
Felállunk, és minden: a messzetávoli és közeli
világos körvonalakban,
ragyogó tisztán áll előttünk.
Gyengén borulunk térdre,
S erősen kelünk fel.
Hogyan is láthatnának
bennünket mások gyengén,
gondoktól leteperten,
aggodalmaskodva, megkeményedetten,
csüggedten,
hogyne áradna erő belőlünk,
ha szívünkben ott az imádság,
s Benned az öröm, bátorság, erő!"
(Wenham)
