*

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami saját bejegyzést is irjak, ne csak innen-onnan idézeteket, amiket érdemesnek találok.
Sokszor történtek dolgok, amikről le akartam volna jegyezni valamit, de hosszú időn át nem volt bennem csak szárazság, nem volt honnan erőt és bölcsességet meritsek az iráshoz.
A múlt hétvégén a szolgálatról volt szó egy konferencián és én elgondolkoztam azon, hogy az életemben nagyon sok ideig nem az Úr és a Neki való élés, szolgálat volt a fókuszpontban. Egy csoportmunka alatt döbbentem rá, hogy Pál apostol a próbákban, kisértések között is az Úrnak szolgált. Csodálom ezt. Én erőmet veszitem a próbákban és lebénulok. Vagy legalábbis igy történt az utóbbi időben. Úgy megdöbbentem, amikor meg lett emlitve ez a példája Pál apostolnak. Próbákban, kisértések között szolgálni az Úrnak... Nagy dolog. Tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok gyenge, hanem az akarat kérdése. Az erő úgysem az enyém kell legyen, csak a sziv kell az Úré legyen, az akarat kell az Úré legyen.
Aztán kaptam még egy Igét. Azt, amit az Úr Jézus mondott, hogy az az Ő eledele, ha az Atya akaratát cselekszi, ha az Atyának engedelmeskedik.
Vágyok arra, hogy ez legyen az én eledelem is. Minden próbában és kisértésben eledelt vehetek magamnak, ha az engedelmességet választom. Minden próba és kisértés eledellé válhat arra, hogy nőjek, az Úr igazságában gyarapodjak és hozzá egyre közelebb kerüljek. Igy gyümölcs lesz a következmény és nem szárazság.
Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény a szivem. Nem vágyom az Úr közelségébe, se arra, hogy tápláljam a Vele való kapcsolatot, arra se, hogy imádkozzak, semmi. Kőkeménység... és más dolgok. Másféle eledel, ami a halálra táplál és nem az életre.
Egy -egy ilyen hanyatló időszak után, amikor megújúl az Úrral való kapcsolatom, és újból megtapasztalhatom a Vele való bensőséges közösséget, olyan mély hála tölt el, hogy hosszan tűrt értem eddig, hogy nem vetett el és nem mondott le rólam. Újból átfut rajtam az a tudat, hogy az Úr szeret. ÉS ez elég mindenre. Elég arra, hogy örülni tudjak és hálás legyek minden földi körülmény vagy az élet dolgaitól függetlenül, próbák és kisértések között.

" A sokaságot pedig az ő tanitványaival együtt magához szólitván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,34-35)

"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szivességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel,
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által, mint hitetők, és igazak,
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, mint megholtak, és im élők, mint ostorozottak, és meg nem ölöttek,
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint semmi nélkül valók, és mindennel birók." (2 Kor.6,4-10)