Osszetort akarat

>> "Ez az en testem, amely tiertetek megtoretik." 1Kor11,24

Amy Carmichael negy dolgot sorol fel, amely a Bibliaban megtoretik, es aminek egeszen konkret eredmenye van:
Osszetort korsok (lasd Bir 7,19-20)- amelyekbol a vilagossag felragyogott.
Az osszetort alabastromedeny (Mk 14,3) - amelybol kiomlott a draga kenet.
Ot megtort kenyer (Mt 14, 19) - amellyel ehezok jollaktak.
Az Ur megtort teste (1Kor11,24) - amely altal a vilag megvaltatott.
S most a mienk az a kivaltsag, hogy hozza soroljunk egy otodiket, megpedig a magunk osszetort akaratat, amelynek eredmenye a bekesseges es teljes elet.
Sokan jarultak udvosseget keresni a kereszthez ugy, hogy meg sohasem engedtek sajat akaratukat osszetorni. Lehet, hogy kedves, szelid a termeszetuk, lehet, hogy suttogba beszelnek; kifele talan nagyon kegyes benyomast keltenek; ugyanakkor vasakaratuk van, amely megakadalyozza, hogy ovek legyen a legjobb, amit Isten eletunknek ajandekozhat!
Olykor ehhez hasonlo valami tortenik szerelmes fiatalokkal, akik foltetlenul oszze akarnak hazasodni. Szuleik es barataik, akik naluk erettebbek es bolcsebbek, latjak, hogy ebbol a hazassagbol nem johet ki semmi jo. De a makacs fiatal par minden tanacsot elutasit, nem akar rajuk hallgatni. Es ugyanaz a ajthatatlan akarat, amely eloszor a hazassagba vezeti oket, hamarosan a valoperes biro fele viszi utjukat.
Megfigyelhettunk ilyesmit mar olyan keressztyeneknel, akik elhataroztak, hogy beszallnak egy bizonyos uzletagba, holott azzal kapcsolatban sem tapasztalatuk, sem ismeretuk nicnsen. Ertelmes ismeroseik tanacsa ellenere befektetik sajat penzuket, sot, olykor azt a penzt is, amit johiszemu barataiktol kolcson kaptak. Azutan megtortenik a kikerulhetetlen: az uzlet megbukik.
Az is megesik, hogy valakinek meg nem tort akarata rombolo hatassal van bizonyos keresztyen szolgalatra. Igy pl. valaki csaladjaval egyutt kiutazik egy misszios teruletre es egy ev mulva hazater, amivel nagy kiadast okoz a kikuldo gyulekezetnek. Ilyenkor johiszemu keresztyenek penzet arra hasznaljak fel, hogy olyan tervet valositsanak meg, amely emberektol szarmazik es nem Istentol. Viszalyt es bosszusagot idez elo, aki vonakodik masokkal egyuttmunkalkodni, es foltetlenul a maga akaratat akarja veghezvinni.
Mindnyajunknak arra van szuksegunk, hogy osszetorjunk, hogy minden makacssagunkat, onfejusegunket es akaratunkat letegyuk a kereszt tovebe. A vasakaratot fel kell aldozni az oltaron. El kell mondanunk Amy Carmichaellel:
Uram, a Te szent testedet megtortek - enertem,
add, hogy szereteted altal osszetorjon Enem! <<
(William MacDonald, Osvenyem vilagossaga- Ahitatok minden napra, dec.27 )

...mit reméljek?...

"Most azért, mit reméljek, oh Uram?!
Tebenned van bizodalmam."
Zsolt.39,8

..."mint bízó gyermek"...

Ezzel a beáálítottsággal próbálom esténként lezárni a napot, reggelenként ezzel a gondolattal felkeresni az Urat - mint forrást - újból elindulni és hinni, bármi is legyen, azért, hogy megtarthassam azt, amit a Krisztusban kaptam.
Sokat foglalkoztatott egy gondolat, amit jól leír egy igerész: "hogy megállhassatok t0kéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában." (Kolossé 4, 12b)
Megállni "minden akaratjában"... Nemhiába üresedik meg az ember szellemileg, ha válogatni kezd a számára >>megfelelő<< és >>kevésbé megfelelő<< (vagy elfogadható) dolgok k0z0tt, amiket k0vetni kell. Éppen azért, mert hiányzik a "teljes meggyőződés". Ilyenkor nincs akarat bennem, hogy a jót kövessem. Pedig csak arról va szó, hogy k0vetni a Krisztust, ami magában véve egy gy0ny0ruséges dolog. Nem kéne az legyen, amit a Filippi 2, 21-ben ír : "Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét." Ha egy kicsit is megismertünk az Úrból - igazi mély ismeretre gondolok, nemcsak felületes, hamar elfelejtődőre-, akkor miért olyan nehéz letenni a magunkét és nyitott lenni afelé, ami csupán mégmélyebb gazdagsággal t0ltené meg életünket? (ami amúgyis csak úgy apadozik és egyre szomjasabb valami igazán jóra)

"Lábaidnál ülve, Uram,
ott a legjobb helyem,
szavaid az igazságról
ott győznek meg engem.

Ott szabadítsz meg magamtól,
önzésem láncától,
örömre válik életem,
mindaz, ami gátol, eltűnik "magától"."
(William MacDonald: Ösvényem világossága - Áhitatok minden napra)

"A hit az emberi szívnek Isten előtt való meghódolása, és ez több, mint külső törvénytételek megtartása. Isten és emberek közös bizalomban egymáshoz hajolnak, Isten mint Atya, az ember mint bízó gyermek.
S az Isten, aki előre látja az övéit, kiméri a hitnek útját, és előre megállapítja annak állomásait. Ez az eleve elrendelés. A hívő nem veszhet el. Örök törvények biztosítják létét, amelyeket az emberi értelem fel nem ér. Örökkévaló kéz tartja. Örökkévaló szeretet vonja, és annak ki állhatna ellen? "
(Csia Lajos: Újszövetség - Függelék részlet)

"...életeden át tartson erőd!"

- 5Mózes 33,25 -


"Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedésen menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: "ezt soha nem birnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segitséget, mind a magunk, mind a mások csodálkozására"
William MacDonald

"Több a kegyelem, ha nő a teher,
ha sok a fáradtság, nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem birjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása,
akkor kezd igazán adakozni Atyánk!"

Annie Johnson Flint

Gondolatok az Úr szeretetéről

Isten mindent tud rólunk, ezt olvastam ma egy áhitatban. Mindigis mindent tudott, tud ebben a pillanatban és mindent tudni fog örökké. Ennélfogva teljesen világos, hogy látta, látja és mindigis látni fogja az emberek romlottságát, gyarlóságát. Mégis.... odaáldozta Fiát, Krisztust értünk.
Ma is erről a szeretetről győződhetek meg... " Az Úr kegyelmessége, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" (Jer.Sir.3,22-23)
Sokan mondták már, hogy az ÚR szeretete felfoghatatlan. Merthát, valóban az. Ebben a szeretetben válik teljessé az életem mind jobban és jobban, mert ... felfoghatatlan határai vannak (vagyis... nincsenek határai...), a forrása soha nem szűnik meg áradozni, ha nyitott és elfogadó szivvel megyek Hozzá. Minél jobban bizok Benne - elismerve, hogy kicsi vagyok és semmi másban nem bizhatok -, annál több felfoghatatlan szeretet a jutalom.
"Ó, szeretet, mely megfogott,
Fáradt lelkem benned pihen,
Tőled nyert éltem, ime, vedd,
Legyen tengered mélyében
Gazdagabb, teljesebb."
(George Nathoson)

*

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami saját bejegyzést is irjak, ne csak innen-onnan idézeteket, amiket érdemesnek találok.
Sokszor történtek dolgok, amikről le akartam volna jegyezni valamit, de hosszú időn át nem volt bennem csak szárazság, nem volt honnan erőt és bölcsességet meritsek az iráshoz.
A múlt hétvégén a szolgálatról volt szó egy konferencián és én elgondolkoztam azon, hogy az életemben nagyon sok ideig nem az Úr és a Neki való élés, szolgálat volt a fókuszpontban. Egy csoportmunka alatt döbbentem rá, hogy Pál apostol a próbákban, kisértések között is az Úrnak szolgált. Csodálom ezt. Én erőmet veszitem a próbákban és lebénulok. Vagy legalábbis igy történt az utóbbi időben. Úgy megdöbbentem, amikor meg lett emlitve ez a példája Pál apostolnak. Próbákban, kisértések között szolgálni az Úrnak... Nagy dolog. Tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok gyenge, hanem az akarat kérdése. Az erő úgysem az enyém kell legyen, csak a sziv kell az Úré legyen, az akarat kell az Úré legyen.
Aztán kaptam még egy Igét. Azt, amit az Úr Jézus mondott, hogy az az Ő eledele, ha az Atya akaratát cselekszi, ha az Atyának engedelmeskedik.
Vágyok arra, hogy ez legyen az én eledelem is. Minden próbában és kisértésben eledelt vehetek magamnak, ha az engedelmességet választom. Minden próba és kisértés eledellé válhat arra, hogy nőjek, az Úr igazságában gyarapodjak és hozzá egyre közelebb kerüljek. Igy gyümölcs lesz a következmény és nem szárazság.
Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény a szivem. Nem vágyom az Úr közelségébe, se arra, hogy tápláljam a Vele való kapcsolatot, arra se, hogy imádkozzak, semmi. Kőkeménység... és más dolgok. Másféle eledel, ami a halálra táplál és nem az életre.
Egy -egy ilyen hanyatló időszak után, amikor megújúl az Úrral való kapcsolatom, és újból megtapasztalhatom a Vele való bensőséges közösséget, olyan mély hála tölt el, hogy hosszan tűrt értem eddig, hogy nem vetett el és nem mondott le rólam. Újból átfut rajtam az a tudat, hogy az Úr szeret. ÉS ez elég mindenre. Elég arra, hogy örülni tudjak és hálás legyek minden földi körülmény vagy az élet dolgaitól függetlenül, próbák és kisértések között.

" A sokaságot pedig az ő tanitványaival együtt magához szólitván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,34-35)

"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szivességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel,
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által, mint hitetők, és igazak,
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, mint megholtak, és im élők, mint ostorozottak, és meg nem ölöttek,
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint semmi nélkül valók, és mindennel birók." (2 Kor.6,4-10)

Du

Du bist in meine Armut
eingegangen,
hast mich von Herzensgrund
erneut,
hast mich mit Allbarmherzigkeit
umfangen
und hoch erfreut.

Ich bin nicht mehr der Willkür
preisgegeben,
nicht hilflos in den Wind
gestellt,
du bleibst, was auch geschehen mag
im Leben,
mir zugestellt.

Und mögen Hügel wanken,
Berge weichen:
Dein Friedensbund weicht
nicht von mir.
Du gnadenreicher Heiland
ohnegleichen,
ich danke dir.
Josef Butscher

: )

Mint eleg gyakran, most is olavstam valamit, ami megragadott. Nem akarok forditassal kiserletezni, mert felek, hogy elvesz valami a kijelentes erejebol..
<< Care este singura mangaiere in viata si in moarte? Faptul ca, atat cu trupul, cat si cu sufletul, in viata si in moarte, eu nu-mi mai apartin mie, ci Mantuitorului meu credincios, Isus Cristos.
(Catehismul de la Heidelberg, Intrebarea 1) >>

Egek és felhők felett

" Kész az én szivem, oh Isten, kész az én szivem, hadd énekeljek és zengedezzek!
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!"

Zsoltárok 57, 8-12

No home, no friends, no time, but Christ

Mindenki el van foglalva. Persze, ez érthető, mivel vizsgaidőszakban vagyunk. Nem is gondoltam volna, hogy a tanulnivaló izolációt jelent. Kivéve, ha valakivel együtt megy a tanulás, viszont ez nem valami gyakori. De másképp, érdekes megfigyelni, hogy nagyjából mindenki be van (és el van) húzódva a kis sarkába, és próbálja magábanyomni minél kevesebb idő alatt a félévi anyagot.
A hétvégén otthon voltam(Segesváron), és jó volt családi körben lenni. A tanulás is jobban ment.
Rájöttem arra, hogy itt (Kolozsváron) valahogy a barátok helyettesitik a családot is. De most mindenki úgy el van foglalva (beleértve magam is)!!!!!!! Család sincs, barát sincs.
Hálás vagyok azért, hogy Krisztusban állandó rendelkezésre álló, önzetlenül, önfeláldozóan szerető barátot találok. Milyen fényt és szabadságot hoz ez ebbe az izolációba!
Na, hát akkor eddig tartott a szünet. Megyek és folytatom.... na vajon, mit? Nehéz kitalálni, ezért megmondom: a tanulást.

Egy naplójegyzés 1956-ból

"Előtted, Atyám,
Igazságban és alázatban.
Veled, Testvér,
Hitben és bátorságban.
Benned, Szentlélek,
Csendességben.
A Tied vagyok, mert a Te akaratod a rendeltetésem,
Odaszántam magamat, mert sorsom az,
Hogy használj és felhasználj akaratod szerint."

2005

"... isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon." (2 Korinthus 1, 12b)

Ez az én kívánságom erre az új évre.