Isten mindent tud rólunk, ezt olvastam ma egy áhitatban. Mindigis mindent tudott, tud ebben a pillanatban és mindent tudni fog örökké. Ennélfogva teljesen világos, hogy látta, látja és mindigis látni fogja az emberek romlottságát, gyarlóságát. Mégis.... odaáldozta Fiát, Krisztust értünk.
Ma is erről a szeretetről győződhetek meg... " Az Úr kegyelmessége, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" (Jer.Sir.3,22-23)
Sokan mondták már, hogy az ÚR szeretete felfoghatatlan. Merthát, valóban az. Ebben a szeretetben válik teljessé az életem mind jobban és jobban, mert ... felfoghatatlan határai vannak (vagyis... nincsenek határai...), a forrása soha nem szűnik meg áradozni, ha nyitott és elfogadó szivvel megyek Hozzá. Minél jobban bizok Benne - elismerve, hogy kicsi vagyok és semmi másban nem bizhatok -, annál több felfoghatatlan szeretet a jutalom.
"Ó, szeretet, mely megfogott,
Fáradt lelkem benned pihen,
Tőled nyert éltem, ime, vedd,
Legyen tengered mélyében
Gazdagabb, teljesebb."
(George Nathoson)
No comments:
Post a Comment