"...életeden át tartson erőd!"

- 5Mózes 33,25 -


"Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedésen menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: "ezt soha nem birnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segitséget, mind a magunk, mind a mások csodálkozására"
William MacDonald

"Több a kegyelem, ha nő a teher,
ha sok a fáradtság, nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem birjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása,
akkor kezd igazán adakozni Atyánk!"

Annie Johnson Flint

Gondolatok az Úr szeretetéről

Isten mindent tud rólunk, ezt olvastam ma egy áhitatban. Mindigis mindent tudott, tud ebben a pillanatban és mindent tudni fog örökké. Ennélfogva teljesen világos, hogy látta, látja és mindigis látni fogja az emberek romlottságát, gyarlóságát. Mégis.... odaáldozta Fiát, Krisztust értünk.
Ma is erről a szeretetről győződhetek meg... " Az Úr kegyelmessége, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" (Jer.Sir.3,22-23)
Sokan mondták már, hogy az ÚR szeretete felfoghatatlan. Merthát, valóban az. Ebben a szeretetben válik teljessé az életem mind jobban és jobban, mert ... felfoghatatlan határai vannak (vagyis... nincsenek határai...), a forrása soha nem szűnik meg áradozni, ha nyitott és elfogadó szivvel megyek Hozzá. Minél jobban bizok Benne - elismerve, hogy kicsi vagyok és semmi másban nem bizhatok -, annál több felfoghatatlan szeretet a jutalom.
"Ó, szeretet, mely megfogott,
Fáradt lelkem benned pihen,
Tőled nyert éltem, ime, vedd,
Legyen tengered mélyében
Gazdagabb, teljesebb."
(George Nathoson)

*

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami saját bejegyzést is irjak, ne csak innen-onnan idézeteket, amiket érdemesnek találok.
Sokszor történtek dolgok, amikről le akartam volna jegyezni valamit, de hosszú időn át nem volt bennem csak szárazság, nem volt honnan erőt és bölcsességet meritsek az iráshoz.
A múlt hétvégén a szolgálatról volt szó egy konferencián és én elgondolkoztam azon, hogy az életemben nagyon sok ideig nem az Úr és a Neki való élés, szolgálat volt a fókuszpontban. Egy csoportmunka alatt döbbentem rá, hogy Pál apostol a próbákban, kisértések között is az Úrnak szolgált. Csodálom ezt. Én erőmet veszitem a próbákban és lebénulok. Vagy legalábbis igy történt az utóbbi időben. Úgy megdöbbentem, amikor meg lett emlitve ez a példája Pál apostolnak. Próbákban, kisértések között szolgálni az Úrnak... Nagy dolog. Tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok gyenge, hanem az akarat kérdése. Az erő úgysem az enyém kell legyen, csak a sziv kell az Úré legyen, az akarat kell az Úré legyen.
Aztán kaptam még egy Igét. Azt, amit az Úr Jézus mondott, hogy az az Ő eledele, ha az Atya akaratát cselekszi, ha az Atyának engedelmeskedik.
Vágyok arra, hogy ez legyen az én eledelem is. Minden próbában és kisértésben eledelt vehetek magamnak, ha az engedelmességet választom. Minden próba és kisértés eledellé válhat arra, hogy nőjek, az Úr igazságában gyarapodjak és hozzá egyre közelebb kerüljek. Igy gyümölcs lesz a következmény és nem szárazság.
Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény a szivem. Nem vágyom az Úr közelségébe, se arra, hogy tápláljam a Vele való kapcsolatot, arra se, hogy imádkozzak, semmi. Kőkeménység... és más dolgok. Másféle eledel, ami a halálra táplál és nem az életre.
Egy -egy ilyen hanyatló időszak után, amikor megújúl az Úrral való kapcsolatom, és újból megtapasztalhatom a Vele való bensőséges közösséget, olyan mély hála tölt el, hogy hosszan tűrt értem eddig, hogy nem vetett el és nem mondott le rólam. Újból átfut rajtam az a tudat, hogy az Úr szeret. ÉS ez elég mindenre. Elég arra, hogy örülni tudjak és hálás legyek minden földi körülmény vagy az élet dolgaitól függetlenül, próbák és kisértések között.

" A sokaságot pedig az ő tanitványaival együtt magához szólitván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,34-35)

"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szivességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel,
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által, mint hitetők, és igazak,
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, mint megholtak, és im élők, mint ostorozottak, és meg nem ölöttek,
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint semmi nélkül valók, és mindennel birók." (2 Kor.6,4-10)

Du

Du bist in meine Armut
eingegangen,
hast mich von Herzensgrund
erneut,
hast mich mit Allbarmherzigkeit
umfangen
und hoch erfreut.

Ich bin nicht mehr der Willkür
preisgegeben,
nicht hilflos in den Wind
gestellt,
du bleibst, was auch geschehen mag
im Leben,
mir zugestellt.

Und mögen Hügel wanken,
Berge weichen:
Dein Friedensbund weicht
nicht von mir.
Du gnadenreicher Heiland
ohnegleichen,
ich danke dir.
Josef Butscher

: )

Mint eleg gyakran, most is olavstam valamit, ami megragadott. Nem akarok forditassal kiserletezni, mert felek, hogy elvesz valami a kijelentes erejebol..
<< Care este singura mangaiere in viata si in moarte? Faptul ca, atat cu trupul, cat si cu sufletul, in viata si in moarte, eu nu-mi mai apartin mie, ci Mantuitorului meu credincios, Isus Cristos.
(Catehismul de la Heidelberg, Intrebarea 1) >>

Egek és felhők felett

" Kész az én szivem, oh Isten, kész az én szivem, hadd énekeljek és zengedezzek!
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!"

Zsoltárok 57, 8-12

No home, no friends, no time, but Christ

Mindenki el van foglalva. Persze, ez érthető, mivel vizsgaidőszakban vagyunk. Nem is gondoltam volna, hogy a tanulnivaló izolációt jelent. Kivéve, ha valakivel együtt megy a tanulás, viszont ez nem valami gyakori. De másképp, érdekes megfigyelni, hogy nagyjából mindenki be van (és el van) húzódva a kis sarkába, és próbálja magábanyomni minél kevesebb idő alatt a félévi anyagot.
A hétvégén otthon voltam(Segesváron), és jó volt családi körben lenni. A tanulás is jobban ment.
Rájöttem arra, hogy itt (Kolozsváron) valahogy a barátok helyettesitik a családot is. De most mindenki úgy el van foglalva (beleértve magam is)!!!!!!! Család sincs, barát sincs.
Hálás vagyok azért, hogy Krisztusban állandó rendelkezésre álló, önzetlenül, önfeláldozóan szerető barátot találok. Milyen fényt és szabadságot hoz ez ebbe az izolációba!
Na, hát akkor eddig tartott a szünet. Megyek és folytatom.... na vajon, mit? Nehéz kitalálni, ezért megmondom: a tanulást.

Egy naplójegyzés 1956-ból

"Előtted, Atyám,
Igazságban és alázatban.
Veled, Testvér,
Hitben és bátorságban.
Benned, Szentlélek,
Csendességben.
A Tied vagyok, mert a Te akaratod a rendeltetésem,
Odaszántam magamat, mert sorsom az,
Hogy használj és felhasználj akaratod szerint."

2005

"... isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon." (2 Korinthus 1, 12b)

Ez az én kívánságom erre az új évre.

Pénz

A dolog ott kezdődik, hogy a “mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés már nemcsak az elcsépelt mondókák érzését kelti bennem, hanem a bizonytalanságét is. Hamar telik az idő és nemsokára már 21 éve “topogok itt errefelé”, de még soha nem közelített ennyire meg ez az érzés, hogy kell a pénz. A családom, ahol felnőttem, nem volt soha gazdag, de mindig megvolt az, amire szükségünk volt, sőt még annál is sokkal több.
De most, kezdtem kikerülni ebből a családi környezetből és akár tetszik, akár nem, lassacskán talpra kellene állni…
Imádkoztam.
Beindult egy csomó tervezgetés bennem, de gyakorlatilag mégsem moccant semmi. Egy ideig. Aztán kaptam ajánlatokat az egyetemen, ilyen-olyan projektek összeállítására, amelyek a következő évben kerülnének konfenrencián bemutatásra és nekem már felcsillant a szemem, hogy ez is egy lépés a sikerhez. Mert valóban az, még ha csak egy tégla is az építményből és még ez is bizonytalan, de mindenképpen kulcsértékű megbízások. A tanárom, aki feldobta az ajánlatot még odáig is elvezetett az álmodozással, hogy a projektet tovább bővítve, könyvet is ki lehetne adni.. Hát, kiben nem született volna meg a nyereségvágy? Na jó, nem akarom ennyire leértékelni az embereket, inkább beszélek csak a magam nevében..
Tény az, hogy egyre jobban megnőtt bennem az a küzdelmi lelkület, ami a megélhetésért él az emberekben, és a fiatalokban, abban a körben, akivel én inkább kapcsolatban vagyok. Csak, nem is tudom… A megélhetésért-e úgy igazából vagy a nyereségvágyból is talán? Nem tudom, hol kell meghúzni a határt. Ez a kérdés, marad. És a bizonytalanság, az is marad…

Aztán újból bíztatott az Úr, “ Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” (Ézsaiás 54:14),
“ Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”
(Zsolt. 37: 5).
A mai napon pedig olvastam egy cikket, ami szintén fontos útmutató, fontos üzenet. Részletek belőle:
<< […]
“Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Istennek országában.” (Efézus 5:5)
Az Isten imádata és az Ő királyi uralmának buzgó keresése segít, hogy szemünk és vágyaink szüntelen a mennyei dolgokra irányuljanak. A mammon imádata, beleértve mindazt, amit megtestesít, folyamatosan bukott, földi szférába húzza lefelé gondolatainkat és szándékainkat. Pál rámutat, hogy ez egy erkölcstelen, tisztátalan és pénzsóvár életvitelhez vezet. Az ilyen élet pedig képtelen követni a megdicsőűlt Kirsztust a tanítványság útján.
A világban mindent a fogyasztói szemlélet munkál
Talán túlságosan leegyszerűsítettnek tűnik, hogy egyes fordítások a „mammon”-t a „Pénz” szóval fordítják, de éppen ez hívja fel a figyelmünket egy olyan témára, amely egyre nagyobb aktualitással bír Krisztus mai követői számára. Ahogy a korszak vége egyre közeledik, az Isten királysága, amit majd az Antikrisztus uralma előz meg, Sátán szakadatlan hajszolja és űzi a föld lakóit az anyagi nyereség után.
Mivel a pénz és annak a birtoklása teszi lehetővé, hogy megszerezzük mindenből a legújabbat és legmodernebbet, ezért az emberiségen soha nem látott mértékben eluralkodott az anyagi sikerek utáni vágy. A politikát, az oktatást, sok vallásos tevékenységet, és az élet más területeit is az anyagi megfontolások uralják meghatározóan és döntő erővel. Ez a mentalitás már a mindennapi élet történéseibe is beszüremlett, átjárva egész gondolkodásunkat, gyakorlatilag a lét minden terén.
A Biblia beszél arról, hogy az anyagiak imádata lesz az Antikrisztus eljövetelének, és a globális uralom megszerzésére tett erőfeszítésének legfontosabb jellemvonása. Gazdasági és technológiai fölényét arra használja majd, hogy a nemzeteket igájába hajtsa (Jelenések 13:15-17). A nagy város, Babilon, lesz az a nyüzsgő gazdasági központ, ahol az ember minden elképzelhető dologgal kereskedik majd, még az emberek testével és lelkével is (Jelenések 18:11-13). Ahogy a „piac helyzete” jelenti a döntő szempontot a legtöbb döntésben és lépésben, a világ egyre közelebb kerül ehhez a végső állapothoz, ahol a Sátán igyekszik majd irányítása alá venni a világpolitikát és a gazdagságot.
Ahogy a kapzsiság szellemisége egyre erősödik és növekszik, az erkölcsi értékeket és Isten törvényét könnyen elvetik, ahogy az ember készségesen feláldozza egyének lelkét és életét, illetve egész nemzetek jólétét a mammon oltárán. Nem csoda, hogy a „mennyei hang” azt mondja Isten népének: ”Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek rézsesei bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket, mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonozsságairól.” (Jelenések 18:4-5)
Az a helyzet, amire itt a Jelenések Könyve utal, szükségessé teheti a szó szerinti elköltözést, kivonulást Babilon városából és birodalmából majd egykoron, de ma épp ilyen sürgetően hangzik felénk a hívás, hogy szellemi éretelemben különüljünk el a világtól, és mindattól, ami a világot oly mértékű bálványimádás felé hajtja, amely majd az Istennel és az Ő dolgaival szembeni teljes ellenállásban éri el tetőpontját.
A gondolkodás átalakulása
Az elmúlt harminc évben sok „keresztyén” tanítás született, amely valójában elvonta a figyelmünket a mennyei dolgokra való összpontosításról. A „jólét evangéliuma” például a gondviselés és a mennyei Atya gondoskodásának örökérvényű bibliai igazságaival igyekezett igazolni azt, amit egyszerűen önző nyereségvágy. Ezek a tanítók létrehívták az ember-központú keresztyénséget, amely alkalmazkodik a világi útjaihoz, a korszellemhez. Ennek következményeképpen vált sok keresztyén világiassá és erőtlenné, és már-már magát a keresztyén hitet is egyre inkább a világ formálja, alakítja a maga eszközeivel, többé nem a tiszta és mennyei Szent Szellem vezetése, és Isten örök Igéje szerint élnek a hívek.
Krisztus nem siralmas szegénységben való életre hívott el minket, de azt várja, hogy az övéi előnyben részesítsék a mennyei szempontokat a világi megfontoltsággal szemben. Isteni és változhatatlan ígéretünk van, hogy „ha az Ő országát és igazságát keressük”, akkor a továbbiak ráadásként megadatnak (Máté 6:33). De ez a keresés sokkal több, mint egy érzelmes ének éneklése vagy az esetenként elmondott imádságok Isten segítségéért és a mindennapi életet megáldó gondviselésért. A hangsúly az először szócskán van, így válik Krisztus és az Ő országa számunkra a legfőbb örömmé, buzgó vágyakozásunk tárgyává.
[...] Izráel fiai azért nem tehettek eleget mennyei elhívásuknak, mert soha nem szánták oda magukat az Isten iránti osztatlan hűségre és engedelmességre. Két úrnak próbáltak szolgálni, és ezért megijedtek, amikor az Úr eléjük adta a megígért földet – áldásaival és kihívásaival együtt. Nem engedték, hogy megtörténejn a szívükben az az átalakulás, ami a megújult értelem, és gondolkodás eredménye. […]>>
Bruce Garrison, Két úrnak szolgálni (2000)