Mindenki el van foglalva. Persze, ez érthető, mivel vizsgaidőszakban vagyunk. Nem is gondoltam volna, hogy a tanulnivaló izolációt jelent. Kivéve, ha valakivel együtt megy a tanulás, viszont ez nem valami gyakori. De másképp, érdekes megfigyelni, hogy nagyjából mindenki be van (és el van) húzódva a kis sarkába, és próbálja magábanyomni minél kevesebb idő alatt a félévi anyagot.
A hétvégén otthon voltam(Segesváron), és jó volt családi körben lenni. A tanulás is jobban ment.
Rájöttem arra, hogy itt (Kolozsváron) valahogy a barátok helyettesitik a családot is. De most mindenki úgy el van foglalva (beleértve magam is)!!!!!!! Család sincs, barát sincs.
Hálás vagyok azért, hogy Krisztusban állandó rendelkezésre álló, önzetlenül, önfeláldozóan szerető barátot találok. Milyen fényt és szabadságot hoz ez ebbe az izolációba!
Na, hát akkor eddig tartott a szünet. Megyek és folytatom.... na vajon, mit? Nehéz kitalálni, ezért megmondom: a tanulást.
No comments:
Post a Comment