Pénz

A dolog ott kezdődik, hogy a “mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés már nemcsak az elcsépelt mondókák érzését kelti bennem, hanem a bizonytalanságét is. Hamar telik az idő és nemsokára már 21 éve “topogok itt errefelé”, de még soha nem közelített ennyire meg ez az érzés, hogy kell a pénz. A családom, ahol felnőttem, nem volt soha gazdag, de mindig megvolt az, amire szükségünk volt, sőt még annál is sokkal több.
De most, kezdtem kikerülni ebből a családi környezetből és akár tetszik, akár nem, lassacskán talpra kellene állni…
Imádkoztam.
Beindult egy csomó tervezgetés bennem, de gyakorlatilag mégsem moccant semmi. Egy ideig. Aztán kaptam ajánlatokat az egyetemen, ilyen-olyan projektek összeállítására, amelyek a következő évben kerülnének konfenrencián bemutatásra és nekem már felcsillant a szemem, hogy ez is egy lépés a sikerhez. Mert valóban az, még ha csak egy tégla is az építményből és még ez is bizonytalan, de mindenképpen kulcsértékű megbízások. A tanárom, aki feldobta az ajánlatot még odáig is elvezetett az álmodozással, hogy a projektet tovább bővítve, könyvet is ki lehetne adni.. Hát, kiben nem született volna meg a nyereségvágy? Na jó, nem akarom ennyire leértékelni az embereket, inkább beszélek csak a magam nevében..
Tény az, hogy egyre jobban megnőtt bennem az a küzdelmi lelkület, ami a megélhetésért él az emberekben, és a fiatalokban, abban a körben, akivel én inkább kapcsolatban vagyok. Csak, nem is tudom… A megélhetésért-e úgy igazából vagy a nyereségvágyból is talán? Nem tudom, hol kell meghúzni a határt. Ez a kérdés, marad. És a bizonytalanság, az is marad…

Aztán újból bíztatott az Úr, “ Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” (Ézsaiás 54:14),
“ Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”
(Zsolt. 37: 5).
A mai napon pedig olvastam egy cikket, ami szintén fontos útmutató, fontos üzenet. Részletek belőle:
<< […]
“Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Istennek országában.” (Efézus 5:5)
Az Isten imádata és az Ő királyi uralmának buzgó keresése segít, hogy szemünk és vágyaink szüntelen a mennyei dolgokra irányuljanak. A mammon imádata, beleértve mindazt, amit megtestesít, folyamatosan bukott, földi szférába húzza lefelé gondolatainkat és szándékainkat. Pál rámutat, hogy ez egy erkölcstelen, tisztátalan és pénzsóvár életvitelhez vezet. Az ilyen élet pedig képtelen követni a megdicsőűlt Kirsztust a tanítványság útján.
A világban mindent a fogyasztói szemlélet munkál
Talán túlságosan leegyszerűsítettnek tűnik, hogy egyes fordítások a „mammon”-t a „Pénz” szóval fordítják, de éppen ez hívja fel a figyelmünket egy olyan témára, amely egyre nagyobb aktualitással bír Krisztus mai követői számára. Ahogy a korszak vége egyre közeledik, az Isten királysága, amit majd az Antikrisztus uralma előz meg, Sátán szakadatlan hajszolja és űzi a föld lakóit az anyagi nyereség után.
Mivel a pénz és annak a birtoklása teszi lehetővé, hogy megszerezzük mindenből a legújabbat és legmodernebbet, ezért az emberiségen soha nem látott mértékben eluralkodott az anyagi sikerek utáni vágy. A politikát, az oktatást, sok vallásos tevékenységet, és az élet más területeit is az anyagi megfontolások uralják meghatározóan és döntő erővel. Ez a mentalitás már a mindennapi élet történéseibe is beszüremlett, átjárva egész gondolkodásunkat, gyakorlatilag a lét minden terén.
A Biblia beszél arról, hogy az anyagiak imádata lesz az Antikrisztus eljövetelének, és a globális uralom megszerzésére tett erőfeszítésének legfontosabb jellemvonása. Gazdasági és technológiai fölényét arra használja majd, hogy a nemzeteket igájába hajtsa (Jelenések 13:15-17). A nagy város, Babilon, lesz az a nyüzsgő gazdasági központ, ahol az ember minden elképzelhető dologgal kereskedik majd, még az emberek testével és lelkével is (Jelenések 18:11-13). Ahogy a „piac helyzete” jelenti a döntő szempontot a legtöbb döntésben és lépésben, a világ egyre közelebb kerül ehhez a végső állapothoz, ahol a Sátán igyekszik majd irányítása alá venni a világpolitikát és a gazdagságot.
Ahogy a kapzsiság szellemisége egyre erősödik és növekszik, az erkölcsi értékeket és Isten törvényét könnyen elvetik, ahogy az ember készségesen feláldozza egyének lelkét és életét, illetve egész nemzetek jólétét a mammon oltárán. Nem csoda, hogy a „mennyei hang” azt mondja Isten népének: ”Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek rézsesei bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket, mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonozsságairól.” (Jelenések 18:4-5)
Az a helyzet, amire itt a Jelenések Könyve utal, szükségessé teheti a szó szerinti elköltözést, kivonulást Babilon városából és birodalmából majd egykoron, de ma épp ilyen sürgetően hangzik felénk a hívás, hogy szellemi éretelemben különüljünk el a világtól, és mindattól, ami a világot oly mértékű bálványimádás felé hajtja, amely majd az Istennel és az Ő dolgaival szembeni teljes ellenállásban éri el tetőpontját.
A gondolkodás átalakulása
Az elmúlt harminc évben sok „keresztyén” tanítás született, amely valójában elvonta a figyelmünket a mennyei dolgokra való összpontosításról. A „jólét evangéliuma” például a gondviselés és a mennyei Atya gondoskodásának örökérvényű bibliai igazságaival igyekezett igazolni azt, amit egyszerűen önző nyereségvágy. Ezek a tanítók létrehívták az ember-központú keresztyénséget, amely alkalmazkodik a világi útjaihoz, a korszellemhez. Ennek következményeképpen vált sok keresztyén világiassá és erőtlenné, és már-már magát a keresztyén hitet is egyre inkább a világ formálja, alakítja a maga eszközeivel, többé nem a tiszta és mennyei Szent Szellem vezetése, és Isten örök Igéje szerint élnek a hívek.
Krisztus nem siralmas szegénységben való életre hívott el minket, de azt várja, hogy az övéi előnyben részesítsék a mennyei szempontokat a világi megfontoltsággal szemben. Isteni és változhatatlan ígéretünk van, hogy „ha az Ő országát és igazságát keressük”, akkor a továbbiak ráadásként megadatnak (Máté 6:33). De ez a keresés sokkal több, mint egy érzelmes ének éneklése vagy az esetenként elmondott imádságok Isten segítségéért és a mindennapi életet megáldó gondviselésért. A hangsúly az először szócskán van, így válik Krisztus és az Ő országa számunkra a legfőbb örömmé, buzgó vágyakozásunk tárgyává.
[...] Izráel fiai azért nem tehettek eleget mennyei elhívásuknak, mert soha nem szánták oda magukat az Isten iránti osztatlan hűségre és engedelmességre. Két úrnak próbáltak szolgálni, és ezért megijedtek, amikor az Úr eléjük adta a megígért földet – áldásaival és kihívásaival együtt. Nem engedték, hogy megtörténejn a szívükben az az átalakulás, ami a megújult értelem, és gondolkodás eredménye. […]>>
Bruce Garrison, Két úrnak szolgálni (2000)