"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." Zsoltárok 16,11
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból." Zsoltárok 34,18
"Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!" Zsoltárok33,13-22
Wednesday, May 28, 2008
Saturday, May 24, 2008
Wednesday, May 21, 2008
Monday, May 12, 2008
93
Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött, felöltözött az Úr, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.
Amit mondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!
93. Zsoltár
Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.
Amit mondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!
93. Zsoltár
Wednesday, May 07, 2008
Kezdem számolni
az utolsó alkalmainkat együtt... És kezd fájni a szívem, ha arra gondolok, mi közeledik. Jó kis trauma lesz a megválás.
Tegnapelőtti áhitat
"Neki gondja van reátok." 1 Péter 5,7
A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az Ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval. (5Móz29,4).
Ugyanez a helyzet a mi pusztai vándorlásunkkal is. Ennek bizonyítására az Úr világossá teszi számunkra, hogy sokkal inkább gondoskodik rólunk, mint a virágokról, madarakról és állatokról. Beszél pl. a verebekről. Gondoskodik azok eledeléről (Mt6,26). Közülük egyről sem feledkezik meg (Lk12,6). Isten akarata nélkül egy sem hullhat le a földre (Mt10,29), vagy ahogyan H.A. Ironside kifejezi:" Isten részt vesz minden veréb temetésén." A kép jelentése természetesen az, hogy mi sokkal értékesebbek vagyunk az Ő számára, mint sok veréb. (Mt 10,31)
Ha a mezők liliomait pompásabban öltözteti, mint ahogy Salamon öltözött teljes dicsőségében, menyivel inkább gondoskodik a mi ruházatunkról is (Mt6,30). Ha gondoskodik az ökrökről, mennyivel inkább gondoskodik a mi szükségleteinkről (1Kor9,9).
Jézus Krisztus, a mi nagy Főpapunk, nevünket a vállán, az erő helyén (2Móz28,9-12) és a mellén, a szeretet helyén (2Móz28,21) viseli. De tenyerébe vésve is hordozza nevüket (Ézs49,16), és elkerülhetetlenül emlékeztet ez a szegek helyére, amelyeket a Golgotán érettünk szenvedett el.
Ismeri fejünk hajszálainak pontos számát (Mt 10,30). Számon tartja bolyongásunkat, és feé van írvaa könyvében minden egyes könnycseppünk (Zsolt56,9).
Aki minket bánt, az Ő szemefényét bántja (Zak2,12). Minden ellenünk kovácsolt fegyver célt téveszt. (Ézs54,17)
Míg a pogányok vállukon kell hordozniuk isteneiket (Ézs46,7), addig bennünket a mi Istenünk hordoz. (Ézs46,4)
Még, ha vízáradaton vagy tűzön megyünk is át, Ő velünk van (Ézs43,2). Minden szenvedésünket Ő is szenvedte. (Ézs63,9)
Nem alszik és nem szunnyad a mi Őrizőnk (Zsolt121,3-4). Istennek eme jellemvonását valaki egyszer isteni "álmatlanságnak" nevezte.
A jó Pásztor, aki életét adta értünk, nem tart vissza tőlünk semmi jót (Jn 10,11; Zsolt 84,12; Róm 8,32).
Gondoskodik rólunk az év elejétől az év végéig (5Móz 11,12). Ősz korunkig hordoz Ő benünket (Ézs 46,4). Nem hagy el minket, sem el nem marad tőlünk (Zsid 13,5). Isten valóban gondoskodik rólunk!
William Macdonald: Ösvényem világossága
A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az Ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval. (5Móz29,4).
Ugyanez a helyzet a mi pusztai vándorlásunkkal is. Ennek bizonyítására az Úr világossá teszi számunkra, hogy sokkal inkább gondoskodik rólunk, mint a virágokról, madarakról és állatokról. Beszél pl. a verebekről. Gondoskodik azok eledeléről (Mt6,26). Közülük egyről sem feledkezik meg (Lk12,6). Isten akarata nélkül egy sem hullhat le a földre (Mt10,29), vagy ahogyan H.A. Ironside kifejezi:" Isten részt vesz minden veréb temetésén." A kép jelentése természetesen az, hogy mi sokkal értékesebbek vagyunk az Ő számára, mint sok veréb. (Mt 10,31)
Ha a mezők liliomait pompásabban öltözteti, mint ahogy Salamon öltözött teljes dicsőségében, menyivel inkább gondoskodik a mi ruházatunkról is (Mt6,30). Ha gondoskodik az ökrökről, mennyivel inkább gondoskodik a mi szükségleteinkről (1Kor9,9).
Jézus Krisztus, a mi nagy Főpapunk, nevünket a vállán, az erő helyén (2Móz28,9-12) és a mellén, a szeretet helyén (2Móz28,21) viseli. De tenyerébe vésve is hordozza nevüket (Ézs49,16), és elkerülhetetlenül emlékeztet ez a szegek helyére, amelyeket a Golgotán érettünk szenvedett el.
Ismeri fejünk hajszálainak pontos számát (Mt 10,30). Számon tartja bolyongásunkat, és feé van írvaa könyvében minden egyes könnycseppünk (Zsolt56,9).
Aki minket bánt, az Ő szemefényét bántja (Zak2,12). Minden ellenünk kovácsolt fegyver célt téveszt. (Ézs54,17)
Míg a pogányok vállukon kell hordozniuk isteneiket (Ézs46,7), addig bennünket a mi Istenünk hordoz. (Ézs46,4)
Még, ha vízáradaton vagy tűzön megyünk is át, Ő velünk van (Ézs43,2). Minden szenvedésünket Ő is szenvedte. (Ézs63,9)
Nem alszik és nem szunnyad a mi Őrizőnk (Zsolt121,3-4). Istennek eme jellemvonását valaki egyszer isteni "álmatlanságnak" nevezte.
A jó Pásztor, aki életét adta értünk, nem tart vissza tőlünk semmi jót (Jn 10,11; Zsolt 84,12; Róm 8,32).
Gondoskodik rólunk az év elejétől az év végéig (5Móz 11,12). Ősz korunkig hordoz Ő benünket (Ézs 46,4). Nem hagy el minket, sem el nem marad tőlünk (Zsid 13,5). Isten valóban gondoskodik rólunk!
William Macdonald: Ösvényem világossága
Monday, April 28, 2008
Szikla
"Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járnod.
Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem."
Zsoltárok32,8
Annyira jó bízni tudni Istenben és elismerni, hogy Ő az Isten. Olyan jó nyugodt szívvel áldozatot hozni, megtagadni magam azzal a biztos tudattal, hogy az Úr tanácsa megáll örökké és semmi más nem számít Rajta kívül. Nem a láthatókra nézni, nem meginogni a körülményektől, nem feladni a reményt, hanem megragadni a láthatatlan, de egyetlen igazi Sziklát. Drága nekem ez és nem tudom kimondani mennyire örülök, hogy megvan.
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűkhez, és a sebzett szívűeket megsegíti."
Zsoltárok 34,18-19
"Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!"
Zsoltárok 31,25
Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem."
Zsoltárok32,8
Annyira jó bízni tudni Istenben és elismerni, hogy Ő az Isten. Olyan jó nyugodt szívvel áldozatot hozni, megtagadni magam azzal a biztos tudattal, hogy az Úr tanácsa megáll örökké és semmi más nem számít Rajta kívül. Nem a láthatókra nézni, nem meginogni a körülményektől, nem feladni a reményt, hanem megragadni a láthatatlan, de egyetlen igazi Sziklát. Drága nekem ez és nem tudom kimondani mennyire örülök, hogy megvan.
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűkhez, és a sebzett szívűeket megsegíti."
Zsoltárok 34,18-19
"Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!"
Zsoltárok 31,25
Friday, April 18, 2008
Thursday, April 17, 2008
paradoxon az életről
"Önmagát kormányozza az ember,
ösvényt keres, s bozótban veszhet el.
Reménye is félelemből támad,
élete az, ami halált ad...
Megsemmisülnek leghőbb vágyai,
legjobb tervei, legszebb álmai.
Nem szabadulhat addig teljesen,
míg meg nem látja: a veszedelem
nem más, mint saját, bűnnel telt szíve.
Irgalomért kell könyörögnie!
Ha megkapta a bűbocsánatot,
és a békessség szívéig hatott,
akkor kezdődik a nagy küzdelem,
és harcok árán egy-egy győzelem!"
u.i. ismeretlen a szerző és a vers címe is
Wednesday, April 16, 2008
Subscribe to:
Posts (Atom)