Thursday, April 17, 2008

paradoxon az életről

"Önmagát kormányozza az ember,

ösvényt keres, s bozótban veszhet el.

Reménye is félelemből támad,

élete az, ami halált ad...

Megsemmisülnek leghőbb vágyai,

legjobb tervei, legszebb álmai.

Nem szabadulhat addig teljesen,

míg meg nem látja: a veszedelem

nem más, mint saját, bűnnel telt szíve.

Irgalomért kell könyörögnie!

Ha megkapta a bűbocsánatot,

és a békessség szívéig hatott,

akkor kezdődik a nagy küzdelem,

és harcok árán egy-egy győzelem!"

u.i. ismeretlen a szerző és a vers címe is

No comments:

Post a Comment