Na szesszió...

:)

Néha azon tűnődöm, hogy mennyi felesleges kerülőt iktatunk be az élet folyamán és, hogy mennyi kikészítő komplikáció adódhat egy-egy ilyenből... Nem a legbölcsebb dolog, tudom, de megfordul a fejemben néha, hogy az Úr mért engedi meg, hogy ezt vagy azt a hibát elkövessem..?.. Vagy miért enged bele egy zsákutcába vagy kerülőbe?
De tudom, hogy semmi, de semmi rosszért nem hibáztathatom Istent. Én lennék a legbutább, ha ezt tenném, mert nincs arra lehetőség, hogy megköszönjem Neki azt a sok-sok-sok-sok jót, amit Tőle kaptam, de legfőképpen Őt magát. És a hibák is mind az enyémek, hisz Isten mindig az ellenkezőjét, az előrehaladást akarja munkálni. Csak legyen kivel.
Az este olvastam egy áhitatot, amiből azt szűrtem le, hogy mégis van jó remény. Mindenek ellenére. Először egy kis idézet abból az áhitatból, aztán meg zárom a 107-es zsoltárral, mert újabban ez a kedvenc igerészem.

(Az Úr)"Gyakran megengedi, hogy az Övéi olyan tapasztalatokat éljenek át, amelyeket önmagától sohasem rendelt volna számukra. Megengedte, hogy Izráel negyven évig vándoroljon ide-oda a pusztában, holott direktív akarata az volt, hogy - ha engedelmeskednek neki - sokkal hamarabb érkezzenek az ígéret földjére. De még, ha Isten meg is engedi a démonok és emberek munkálkodását, az utolsó szó mégis mindig az övé. Mindent úgy irányít,hogy az az Ő dicsőségére és azoknak áldásul szolgáljon, akiknek azt az eseményt át kell élniük."
(William MacDonald: Ösvényem világossága)

107. Zsoltár

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatlról, északról és délről.
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt lelkük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadítótta őket szorult helyzetükből.
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségebestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szíkessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!"

'08. január 10...

... még tart a lendület... :P

2008

Új évhez új háttér! :D
Két hetet végre itthon töltöttem. Elég sokat pihentem meg lötyögtem, de mostmár szikrázva nekiestem az új évnek! Rég volt ilyen lendület bennem. Kaptam új erőt az Úrtól és jó lenne, ha ez továbbra is megmaradna vagy legfeljebb megsokasodna. :)

Nem tudom végül mi hogy fog alakulni az új évben, de nem is ragaszkodom semmihez különösebben, mert tudom, hogy Isten gondolatai magasabbak, mint az enyémek és a tervei is más szinten futnak sokszor, mint amit én meg tudnék érteni... És mondjuk az sem lenne oly nagy "botrány" vagy újdonság, ha valamit nem értenék... ;)) Épp ezért fel is adtam volna már mindenféle tervezgetést és spekulációt, ha nem kellene pár hónap múlva eldöntenem, hogy hogyan tovább... Valahogy nem lettem én ilyen fajta kérdésekre szabva... És valahogy nem szórakoztat ez sem.

De annyit szeretnék (legfőképpen), hogy megmaradhassak az Úrban. Boldog vagyok, amikor Vele telnek a napjaim és ha tehetek én is valamit Őérte. Igy jó nekem és csak így lesz jó a 2008 is...
Különben is nagy szükségem van Istenre, ahhoz, hogy a keserű dolgok ellenére is jól legyek, erőt kapjak a "semmiből" és tovább menjek. Tudom, hogy ez az év is hoz majd ilyet, sőt attól tartok, lehet csak egyre rosszabb vagy nehezebb lesz. Ezért méginkább szeretném magamhoz bilincselni az Urat. A jó ebben az, hogy meg is tehetem... És Részéről mindig lesz egy kedves, vígasztaló szó, arról nem is beszélve, hogy felfoghatatlanul nagy hatalom arra, hogy beteljesedést és örömöt hozzon elő olyankor is, amikor nem lehet. Szinte azt mondanám, hogy megéri szenvedni, csak azért, hogy az ember ezt megtapasztalja.

Nemrég foglalkoztatott a készenlét gondolata (az Úrral való találkozásra) és az, hogy az Úr munkában kéne találjon, amikor visszajön. Vajon ebben az évben, 2008-ban fog eljönni?

Zarándokének

Olvastam ma egy zsoltárt, amit amúgy rengetegszer elolvastam már, de érdekes módon a mai napon bármit vettem elő, semmi más nem hozta fel nekem újból a napsugarat a borús égre. Nagyon érdekesen hangzik egy-egy szó vagy mondat, amikor az élet eseményei megteremtik az arra felfigyelő és meghalló füleket. Mindig megtelek csodálattal, amikor arra gondolok, hogy milyen hatalmas Isten az Úr. Ő, "aki az eget és a földet alkotta". Mint egy síró kisgyerek, aki bamba kis tátott szájjal és nagyra nyitott szemekkel rácsodálkozik valami hatalmasra és közben felszáradnak könnyei, mert csodálkozás közben teljesen megfeledkezik arról, ami azokat kifakasztotta. Na valahogy így járok én is, amikor azt olvasom, hogy "Segítségem az Úrtól jön, aki ez eget és a földet alkotta"..
"Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ."
"Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold."
Ilyen szavakkal nyugtatgatott ma az Úr és arra emlékeztetett, hogy minden körülmény ellenére, nem hagy egyedül.
íme a teljes 121.Zsoltár:

"Tekintetem a hegyekre emelem:
Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön,
aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék,
nem szunnyad őriződ.
Az Úr a te őriződ,
az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden bajtól,
megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben,
most és mindenkor."

Nem rólam van szó...

...az életemben. Felüdítő erre gondolni olyankor, amikor valamivel kapcsolatosan nem tudok mit tenni vagy, ha rámnehezedik egy kis tehetetlenség vagy tanácstalanság. Ha eszembe jut az, hogy nem rólam van szó, hanem Istenről és az Ő tervéről, akkor sokkal könnyebben meg tudok ítélni dolgokat és sokkal jobban sikerül megfelelő szívvel hozzáállni bármihez. Például valamilyen szolgálat végzésénél megtörténik, hogy előre izgulok meg aggódom, hogy nem-e fogok valamit elszúrni, de ha arra gondolok, hogy nem rólam van szó, és hogy a dolgokat egy magasabb szinten is lehet nézni (azon, hogy minden Isten miatt van és minden az Ő kezében van), akkor ez bátorságot ad és ugyanakkor alázatot is.
Ezen kívül szabaddá tesz sok felesleges magam körül forgó (talán sajnálkozó vagy kétségbeejtő) elemezgetéstől is. Merthát... nem rólam van szó :) , hanem Isten tervéről.
A tegnap kezembe akadt egy áhitat, ami eléggé kötődik ehhez a gondolathoz (részlet):
"...amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába:"Isten önmagának teremtett". "Ő alkotott engem". Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. [...] Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal, különben Ő félretolja ezeket, bármennyire fájna is nekünk. A szolgáló testvér AZÉRT VAN TEREMTVE, HOGY ISTENNEK OLYAN SZOLGÁJA LEGYEN, AKIBEN Ő MEGDICSŐÜL." (Oswald Chamber: Krisztus mindenek felett)

Másfél év után..

... újra itt vagyok...
Hogy mi minden történt, nehéz lenne részletezni. A lényeg az, hogy még mindig az Úrral, és még mindig Őrajta csüggve, mint Akitől minden javam és örömem származik.
Az Ő segítségével befejezhettem az egyetemet is, számtalanszor meglátva kegyelmes karjait az évek folyamán. Nem egyszer csüggedtem és keseredtem el, de az Úr mégis megtartott és jó arra gondolni, hogy mindenen átvezetett. (Tényleg befejeztem az egyetemet!!! :D ) Valóban csodálatra, imádatra és dicséretre méltó az Úr, aki nem érdemeik szerint bánik az övéivel.
Sok mindenért hálás vagyok, de ugyanakkor fájóan gondolok vissza egyes dolgokra. És jó az, hogy ha más nem is, de az Úr mindig megmarad. És az is jó, hogy szeretete, hűsége kitartó irántam. Bárhányszor elsötétülnek gondolataim, erre kéne gondoljak. Remélem az Úr megoldja a mostani fejtörőket is az életemből.


"Uram, jelenlétedben egyetlen óra
milyen súlyos változást teremt bennünk,
milyen súlyos terhet old le szívünkről!
Mint nyári zápor, üdíti fel a kopár földet!
Térdrehullunk - s olyan kicsinek tűnik körülöttünk minden.
Felállunk, és minden: a messzetávoli és közeli
világos körvonalakban,
ragyogó tisztán áll előttünk.
Gyengén borulunk térdre,
S erősen kelünk fel.
Hogyan is láthatnának
bennünket mások gyengén,
gondoktól leteperten,
aggodalmaskodva, megkeményedetten,
csüggedten,
hogyne áradna erő belőlünk,
ha szívünkben ott az imádság,
s Benned az öröm, bátorság, erő!"
(Wenham)

Egy kis enek..

Szeretnek Jezus olyan lenni, mint te,
Mig itt a foldon fut az eletut.
Ha jonnek nehez, megkiserto orak,
O, gyozd le bennem mindig a borut.

R: Szeretnem, hogyha nekem adnad kincsed,
A vigasztalas draga, nagy kegyet,
Hogy meghaljon mind bennem, ami regi,
Es egyeduli formalom te legy.

Szeretnem Jezus eletedet elni,
Hogy tukrozzelek tisztan szerteszet.
Szeretnek Jezus annyi, annyi mindent,
Mit ki sem tudok talan mondani.
Te erted szivem mondhatatlna vagyat,
Szavad valora tudja valtani.

Osszetort akarat

>> "Ez az en testem, amely tiertetek megtoretik." 1Kor11,24

Amy Carmichael negy dolgot sorol fel, amely a Bibliaban megtoretik, es aminek egeszen konkret eredmenye van:
Osszetort korsok (lasd Bir 7,19-20)- amelyekbol a vilagossag felragyogott.
Az osszetort alabastromedeny (Mk 14,3) - amelybol kiomlott a draga kenet.
Ot megtort kenyer (Mt 14, 19) - amellyel ehezok jollaktak.
Az Ur megtort teste (1Kor11,24) - amely altal a vilag megvaltatott.
S most a mienk az a kivaltsag, hogy hozza soroljunk egy otodiket, megpedig a magunk osszetort akaratat, amelynek eredmenye a bekesseges es teljes elet.
Sokan jarultak udvosseget keresni a kereszthez ugy, hogy meg sohasem engedtek sajat akaratukat osszetorni. Lehet, hogy kedves, szelid a termeszetuk, lehet, hogy suttogba beszelnek; kifele talan nagyon kegyes benyomast keltenek; ugyanakkor vasakaratuk van, amely megakadalyozza, hogy ovek legyen a legjobb, amit Isten eletunknek ajandekozhat!
Olykor ehhez hasonlo valami tortenik szerelmes fiatalokkal, akik foltetlenul oszze akarnak hazasodni. Szuleik es barataik, akik naluk erettebbek es bolcsebbek, latjak, hogy ebbol a hazassagbol nem johet ki semmi jo. De a makacs fiatal par minden tanacsot elutasit, nem akar rajuk hallgatni. Es ugyanaz a ajthatatlan akarat, amely eloszor a hazassagba vezeti oket, hamarosan a valoperes biro fele viszi utjukat.
Megfigyelhettunk ilyesmit mar olyan keressztyeneknel, akik elhataroztak, hogy beszallnak egy bizonyos uzletagba, holott azzal kapcsolatban sem tapasztalatuk, sem ismeretuk nicnsen. Ertelmes ismeroseik tanacsa ellenere befektetik sajat penzuket, sot, olykor azt a penzt is, amit johiszemu barataiktol kolcson kaptak. Azutan megtortenik a kikerulhetetlen: az uzlet megbukik.
Az is megesik, hogy valakinek meg nem tort akarata rombolo hatassal van bizonyos keresztyen szolgalatra. Igy pl. valaki csaladjaval egyutt kiutazik egy misszios teruletre es egy ev mulva hazater, amivel nagy kiadast okoz a kikuldo gyulekezetnek. Ilyenkor johiszemu keresztyenek penzet arra hasznaljak fel, hogy olyan tervet valositsanak meg, amely emberektol szarmazik es nem Istentol. Viszalyt es bosszusagot idez elo, aki vonakodik masokkal egyuttmunkalkodni, es foltetlenul a maga akaratat akarja veghezvinni.
Mindnyajunknak arra van szuksegunk, hogy osszetorjunk, hogy minden makacssagunkat, onfejusegunket es akaratunkat letegyuk a kereszt tovebe. A vasakaratot fel kell aldozni az oltaron. El kell mondanunk Amy Carmichaellel:
Uram, a Te szent testedet megtortek - enertem,
add, hogy szereteted altal osszetorjon Enem! <<
(William MacDonald, Osvenyem vilagossaga- Ahitatok minden napra, dec.27 )

...mit reméljek?...

"Most azért, mit reméljek, oh Uram?!
Tebenned van bizodalmam."
Zsolt.39,8