:)

Néha azon tűnődöm, hogy mennyi felesleges kerülőt iktatunk be az élet folyamán és, hogy mennyi kikészítő komplikáció adódhat egy-egy ilyenből... Nem a legbölcsebb dolog, tudom, de megfordul a fejemben néha, hogy az Úr mért engedi meg, hogy ezt vagy azt a hibát elkövessem..?.. Vagy miért enged bele egy zsákutcába vagy kerülőbe?
De tudom, hogy semmi, de semmi rosszért nem hibáztathatom Istent. Én lennék a legbutább, ha ezt tenném, mert nincs arra lehetőség, hogy megköszönjem Neki azt a sok-sok-sok-sok jót, amit Tőle kaptam, de legfőképpen Őt magát. És a hibák is mind az enyémek, hisz Isten mindig az ellenkezőjét, az előrehaladást akarja munkálni. Csak legyen kivel.
Az este olvastam egy áhitatot, amiből azt szűrtem le, hogy mégis van jó remény. Mindenek ellenére. Először egy kis idézet abból az áhitatból, aztán meg zárom a 107-es zsoltárral, mert újabban ez a kedvenc igerészem.

(Az Úr)"Gyakran megengedi, hogy az Övéi olyan tapasztalatokat éljenek át, amelyeket önmagától sohasem rendelt volna számukra. Megengedte, hogy Izráel negyven évig vándoroljon ide-oda a pusztában, holott direktív akarata az volt, hogy - ha engedelmeskednek neki - sokkal hamarabb érkezzenek az ígéret földjére. De még, ha Isten meg is engedi a démonok és emberek munkálkodását, az utolsó szó mégis mindig az övé. Mindent úgy irányít,hogy az az Ő dicsőségére és azoknak áldásul szolgáljon, akiknek azt az eseményt át kell élniük."
(William MacDonald: Ösvényem világossága)

107. Zsoltár

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatlról, északról és délről.
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt lelkük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadítótta őket szorult helyzetükből.
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségebestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szíkessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!"