Rájöttem, hogy létezik valami jelenleg az életemben, amiért most képes lennék semmibe venni az Úr akaratát a saját akaratom és vágyam beteljesedéséért.
Szóval, igy elképzeltem egy helyzetet-amire vágyakozom-, de ami ugyanakkor választás elé
állitana. Egyik felén Isten oldala, másik felén pedig az az oldal, amit én kivánok.
Melyiket választanám?
Úgy érzem, hogy az én kivánságom erősebb bennem, mint Isten oldala, és
valószinű, hogy azt is választanám. Nem lenne erőm Isten oldalát választani.
Tegyük fel, hogy az a bizonyos helyzet tényleg bekövetkezik, és én nem maradok meg az Úrban hűségesen.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha az a dolog, amiért én elhagytam az Urat eltünne, megszünne létezni. Akkor mivel maradnék? Mi van akkor, ha az én kivánt ügyem megsemmisülne, megszűnne létezni, lejárna, megváltozna? Nem maradnék semmivel, csak egy nagy sebbel a megüresegett szivemen, mert az Urat elvesztettem.
És most, ezt is elvesztettem, ami az én kivánságom volt és még az Úrnál is többet jelentett
számomra, bár az Úr annál összemérhetetlenül nagyobb.
Mekkora kitolodas! Megeri ezt a "kicsinyességet"?
Mennyivel fontosabb ennél az én szivemnek az Úr, aki örökre megmarad! (még akkor is, ha sokszor mást fontosabbnak érzek)
Az még nagyon érdekes, hogy a helyzet nem következett be (még eddig) - bár éppúgy be is következhetett volna .
Vajon az Úr tényleg nem enged feljebb megkisértetni, mint amennyit kibirok? :)
Ez már nem is kérdés. A kérdés csak én vagyok. De már ez is eldőlt.
