(Bejegyzés cím nélkül, mert most ez ilyen...)

Hol is kezdhetném...?.....
Az a hátránya a ritkán-írásnak, hogy nehéz egy hosszabb periódus után úgy beszámolót írni, hogy ne maradjon ki semmi.
Ilyenkor egy brain-storming-os ábra talán segítene...majd lehet, hogy egyszer kipróbálom blogírásnál is.
Sokféle gondolat kavarog bennem.... attól kezdve, hogy végre itt van a kedvenc időszakom az autóvezetésre...Nagyon szeretem, amikor vöröses meg sárgás fákat bambulhatok utazás közben és főleg azt, amikor elémtáncolnak a hulló színes falevelek, felkapja őket a szél, magasba repíti... és én pont belegázolok e falevélrepítéses jelenetbe... :) hát nem szép? :D én nagyon szép és különleges élménynek tartom...!
... akkor folytatom ott, hogy... nagyon hálás vagyok a szüleimért. Azt hiszem soha nem tudtam még ennyire értékelni a szeretetüket, odaadásukat, gondoskodásukat, ragaszkodásukat.
Amikor az élet sokmindent lehámoz az emberről, akkor olyan sokat jelent, hogy azért van egy kis fészek, ahol nekem is van részem szeretetben, ragaszkodásban... és abban, hogy valaki/valakik örülni tudnak pusztán csak a jelenlétemnek. Csak az, hogy ott vagyok velük, vidámságot okoz nekik, örömöt. Lévén, hogy volt lehetőségem megízlelni milyen, mikor valakinek teljesen mindegy, hogy vagyok vagy nem vagyok, amikor valakit abszolút nem érdekel, hogy mi van velem meg stb.. Ilyenkor az ilyen apró otthoni megélések egyre többet jelentenek, mert az ő szeretetük változatlan és feltétel nélküli. Pedig ők is csak emberek. De az Úr adta őket, és hálás vagyok értük nagyon.
Meglepinek készítettem egy házicsokit apumnak. Mindig viszek neki csokit, de most arra gondoltam, hogy különleges legyen, éspedig olyat viszek, amit én készítettem. Harmadik próbálkozásra össze is jött a csoki :D márminthogy tényleg csoki lett belőle....Ráírtam azt, hogy "tata", mert igen, én így szólítom apum, bármennyire is furcsa lenne ez egyeseknek, vagy bármennyire is más értelmet bír egyes helyeken. :P Na és nyomtam rá még egy naaagy szmájlit. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, hogy tényleg én csináltam. Amikor nekifogott, csak a széleit majszolta körbe, hogy maradjon meg az írás meg a szmájli.. ez aranyosnak tűnt, és bár hamarabb is bekaphatta volna, láttam, hogy tartogatja, csak apró darabkákat tör le belőle, hogy tartson sokáig. :)
Na, ki tenne még így a házicsokimmal?...............................................................

...aztán... mivel folytassam?...
Időnként megosztottam volna még néhány igét, amiket most lehet, hogy csak felsorolok, hosszadalmas lenne mindenikhez magyarázatot írni...
Legutoljára, amikor letörtem valamért, belefáradtam dolgokba, próbáltam olvasni. Elővettem a Bibliám, elég sokat olvastam, több részen átfutottam, és igazából rájöttem, hogy semmi esélye nincs az embernek arra, hogy feladja, ha számon tartja és felfigyel arra, hogy Isten mennyire körülvesz ígéretekkel....bátorítással és felszólítással is arra nézve, hogy bízzunk Benne....és ezt meg nemhiába......
A másik meg, hogy ezek az ígéretek változatlanok...amit megint csak akkor tud értékelni az ember, amikor az emberek változékonysága már egyszer-kétszer szétzúzta neki belül, amit lehetett.
Szóval, itt egy kis ízelítő ezekből az idézetekből, ha elszűrkülnének a dolgok itt az életben, és néha úgy tűnik, hogy sosem lesz másképp....
"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" Máté 13:43
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Máté 10:29-31
"Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!" Ézsaiás 58:9
"Bizony örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. [...] A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mírtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el." Ézs 55: 12-13
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézs 50:10b
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme tenyerembe véstelek be..." Ézs 49:15-16a
"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged." Péld. 20:22
"Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások." Péld.20:30
"Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" Zsolt.126:5-6
"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!" Zsolt.116: 7

2 év...

... járt le mióta stabil munkahelyen dolgozom. Első két év az egyetem után! :) Öröm van bennem.
Jó érzés belegondolni, és hálás vagyok érte a Gondviselőnek! Jó volt az Úrral végigjárni az éveket és remélem ezen semmi nem fog változni a jövőben sem. Sokmindenért hálás vagyok... Már azért is hálás vagyok, hogy hálás vagyok... ;)) ... mert ezt is Krisztustól kaptam.
Hogy mennyire gőzöm se volt az elején, hogy mibe cseppentem bele és hogy mi vár itt rám....és végül jó lett minden, mert az Úr tudta... ha én nem is...
Jó erre gondolni, mert ugyanez érvényes az Úrral kapcsolatosan bármilyen más élethelyzetben is. Hogy mért nem tud ez mindig eszembe jutni?!?....

"Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél." Ézsaiás 45:5

Megrágnivalók

Dr. Larry Crabb, Összetört álmok - váratlan út az örömhöz:

„Az igazi hit

A három lecke:

1. Az Istenhez vezető út valamely ponton feltétlen átvezet olyan sötét időszakon, amikor az élet értelmetlennek tűnik. Nem könnyű az élet, hanem nehéz – néha nagyon nehéz.
2. Isten távollétének érzete olyan ajándék, melyet hálával kell fogadnunk. A sötétség ezen időszakaiban legfontosabb munkáját végzi bennünk.
3. Nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat. Amikor rosszul érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy harcba szálljunk a bennünk lévő ellenséggel. Ez az ellenség az, amely visszatart bennünket attól, hogy Isten jelenlétébe azzal az egyedüli szándékkal lépjünk be, hogy őt dicsőítsük.

Barátom, David Sheperd éppen most tanulja ezeket a leckéket. Megengedte, hogy idézzek egy közelmúltban írott leveléből. Miután néhány éven át azt az új szolgálatot végezte, amiről úgy érezte, hogy Isten világos vezetése nyomán vállalta, s melynek során legtöbbnyire csak kudarc érte, a következőket mondta:

„A hit - ahogy egyre jobban értem – arról szól, hogy túllássak körülményeimen, és egy személyt lássak meg. Nem igazi hit az, amely azt reméli, hogy a külső körülmények megjavulnak – akkor sem, ha ezt a fordulatot Istentől várja. Az a fajta ember akarok lenni, aki – miután minden álma köddé vált - továbbra is arra vágyik, hogy élete szorosan kapcsolódjék Isten országához, bensőséges kapcsolatban legyen barátjával, a királlyal, és fel tudjon vállalni egy újabb kockázatot csak azért, mert ez tetszik barátjának.”

Testem beleborzad ebbe a gondolatba.

Meg vagyok győződve róla, hogy David a legjobb úton van afelé, hogy valóban élni tud az összetört álmok közepette is. Egy magasabb rendű álom foglya lett. „

(17. fejezetből)

(A keresztyénség)”Nem arról szól elsődlegesen, hogy megmeneküljünk a pokoltól a menny számára. Nem elsődlegesen arról szól, hogy olyan módon éljünk, melyből kevesebb probléma fakad, és jobb érzésünk támad saját magunkt és életünk iránt. Jézus megismeréséről szól, a lehető legcsodálatosabb személyről, a valaha létező legjobb barátról. Isten dicsőítéséről azáltal, hogy nagyobb örömet találunk benne, mint bármely más örömforrásban.

Nos, ha mindez igaz, akkor az egyház ugyancsak rosszul néz ki. Hitünk lényegéről maradunk le. Sokakat, és sokminden mást jobban élvezünk, mint Istent.

Ha igaza van Luthernek – hogy csak a szenvedésben tanulunk meg Isten jóságában gyönyörködni -, akkor rögtön világos lesz, hogy miért olyan sekélyes az Istenben való örömünk. Nem szeretünk szenvedni. Nem látunk semmi értéket a szenvedésben. Úgy igazítjuk életünket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a szenvedést. Úgy tartjuk, hogy a keresztyénség olyan Istent ajánl, aki közreműködik ebben a tervben.”

(20.fejezetből)

„Szükséges a szenvedés ahhoz, hogy elég erős legyen Isten utáni vágyunk, hogy segítsen visszautasítani a világ csábítását a pillanatnyi kellemes érzésért; hogy ellenálljunk a sátán sugallatának, hogy nem Istenben található meg mindaz, ami jó, s hogy átlássunk a test hamis érvelésén.

[…]

„Amikor jól mennek a dolgok, könnyen úgy véljük, hogy születési előjogunk a boldogság. Hányszor mondom, amikor imám meghallgattatik:”Természetesen! Életemnek sima mederben kell folynia.” Lehet, hogy nem is hallottam, de mégis ezt mondtam.

Csak a próbák képesek megtörni ezt az érvelést. Csak a fájdalom tárja fel boldogság iránti elkötelezettségünk valódi arcát, azt a gőgöt, mely megfosztja Istent jogos helyétől. Csak ha töredelmes szívvel megvalljuk, hogy nem vagyunk hajlandók Istenre hagyatkozni, fogunk rájönni, hogy pontosan erre vágyunk.”

(17.fejezetből)

Sikeres megrágást mindenkinek. :)

What a Day It Will Be

Ajtódon nem kopogtam
hiába sohasem.
Nem hagytad kialudni
pislákoló hitem!

Sosem hagytad el azt,
ki rád támaszkodott.
Karjaid közé vetted,
benned megnyughatott.

Uram, tőled csalódva
nem jöttem el soha.
Te voltál s vagy kősziklám
s az életem Ura.

Zsoltárok 18:32-36

"Van-e Isten az Úron kívül?
Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
Isten ruház föl engem erővel, Ő teszi tökéletessé utamat.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám."

Jézus, vezesd gyermeked, Megvédhet erős kezed.

Kősziklám és oltalmam, Egyetlen bizodalmam.

Vígy hát, vígy hát, vígy míg éjre nap derül,
És, ha minden romba dűl, Benned bízom egyedül.

Vészben én erősségem, Viharban menedékem,
Minden, minden vagy nekem, Bizalmam benned vetem.

Fogjad hát meg kezemet, Vígy hazámba engemet,
Híven követlek nyomon, Mert velem van Jézusom.

(Hallelujah, 100)

Édes

....a szabadulás öröme. Milyen jó, hogy az Úr jobban tudja, mire van igazán szükség...
Eléggé összekapcsolódnak életem eseményei azzal a leckével, hogy mit jelent gyakorlatilag, valóságosan bízni az Úrban. Valahogy bármiféle dolog érne, ugyanitt lyukadok ki. Ez érdekes. Megnyugtat a tudat, hogy az Úr jelen van és az a tudat, hogy Ő nem ejt hibát?
Munkahelyi kérdésekre, ha gondolok, nem tudom igazából mi lesz félév múlva. Lesz-e továbbja a mostani helyzetnek? És ha nem, akkor hogyan készüljek fel arra, hogy nem...?... arra, hogy újat kell kezdeni, másat... mit? és mi kell ahhoz? miben fejlesszem magam? mire edzzek? mire készüljek?
Nemrég beszéltem valakivel, akinek kb félév múlva ugyancsak kérdéses, hogy hogyan tovább munkahely terén. Jó volt a válasza... nem tudja, fogalma sincs, de Isten tudja, és ez biztos!
És addigis, jó megélni azt, hogy az Úrnál mindig van erő és mindig van tovább, ha Hozzá megyek. Tegnap se jöttem el üresen, amikor Hozzá mentem, és ma sem.
Néhány ide kapcsolódó Elisabeth Elliottól olvasott gondolatot idézek:

"Isten biztosan meghallgatja imádságát, ha engedelmesség társul hozzá azokon a területeken, ahol az Ő akarata tökéletesen világos számára. Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot."
" A felnőttkor a korlátok elfogadása."
"... ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el."

Hírek

...gyakran érnek az utóbbi időben.. negatívak, sajnos. És ma este azért ütött meg így különösebben, mert épp azon gondolkoztam, hogy fogom én túlélni a dolgokat, meg úgy egyáltalán az életet... Nevetséges vagyok, tudom. Lányórán körbe futottunk egy olyan kérdéssel, hogy mi a tervünk vagy mit szeretnénk erre az új évre. Nekem csak annyi fantáziám volt, hogy azt válaszoljam: túlélni. Persze mindenki nevetett meg viccnek vette (én nem egészen:P).
Előbb beszélgettem valakivel, aki elmesélte, hogy egy családban nemrég két haláleset volt, egyik a másik után, aztán egy másik családtagot(fiatal) műteni kell, mert egyik fülével egyáltalán nem hall már, és a másikkal is gyengén... 22 évesen... Egy másiknak meg a jogsit vették el egy évre vagy már nem is tudom mennyire, de minden esetre több időre. Egy harmadik személynél meg felfedezték, hogy rákos.
Ez a jópár negatív dolog így szorosan egymás után felsorakozva eléggé gondolkodóba ejt...
Az este még a saját dolgaimon vívódva örültem az igének, hogy "nem veti meg , és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja."(Zsoltárok22,25) ... Nem mindig vigasztal az ige ilyenkor. Ez viszont nagyon megnyugtatott. Mert... az Úr felfigyelt (olvasom), és mi kell ennél több, ha ezt tudhatom?
És ma az jutott eszembe, miután hallgattam így a rossz hírek sorozatát mások életéből, hogy milyen jó, ha az ember össze tudja szedni magát legalább ilyenkor, amikor már majdnem üti ki a szemét az a valóság, hogy mennyire jól megy dolga, sokkal jobban, mint esetleg másoknak, és végre nem a vívódásaira figyel, hanem a saját életére nézve tud bízni az Úrban. Mert rájön, hogy nagyon sok minden jó van, és nagyon sok minden rossz lehetne, de nincs (mert az Úr megőrzött tőle)...mégsem képes bízni...
"Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát." (Elisabeth Elliot)

MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?

„Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?” (Jn 13,37).

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. Az életemet adom érted (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett