Édes

....a szabadulás öröme. Milyen jó, hogy az Úr jobban tudja, mire van igazán szükség...
Eléggé összekapcsolódnak életem eseményei azzal a leckével, hogy mit jelent gyakorlatilag, valóságosan bízni az Úrban. Valahogy bármiféle dolog érne, ugyanitt lyukadok ki. Ez érdekes. Megnyugtat a tudat, hogy az Úr jelen van és az a tudat, hogy Ő nem ejt hibát?
Munkahelyi kérdésekre, ha gondolok, nem tudom igazából mi lesz félév múlva. Lesz-e továbbja a mostani helyzetnek? És ha nem, akkor hogyan készüljek fel arra, hogy nem...?... arra, hogy újat kell kezdeni, másat... mit? és mi kell ahhoz? miben fejlesszem magam? mire edzzek? mire készüljek?
Nemrég beszéltem valakivel, akinek kb félév múlva ugyancsak kérdéses, hogy hogyan tovább munkahely terén. Jó volt a válasza... nem tudja, fogalma sincs, de Isten tudja, és ez biztos!
És addigis, jó megélni azt, hogy az Úrnál mindig van erő és mindig van tovább, ha Hozzá megyek. Tegnap se jöttem el üresen, amikor Hozzá mentem, és ma sem.
Néhány ide kapcsolódó Elisabeth Elliottól olvasott gondolatot idézek:

"Isten biztosan meghallgatja imádságát, ha engedelmesség társul hozzá azokon a területeken, ahol az Ő akarata tökéletesen világos számára. Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot."
" A felnőttkor a korlátok elfogadása."
"... ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el."