Az élet szép (?)

Az utóbbi időben többektől hallom ezt a három szót s van, hogy elcsodálkozom, ugyan, mi késztethet valakit ilyen kijelentésre? Elég ritkán érzem ezt így. De azt hiszem többször érzem, csak nem tudatosítom. Például, ha szeretetet kapok vagy adok, ha együtt lehetek családdal, barátokkal. Olyankor az élet tényleg szép. Kiddos, amit írtál a barátságról, engem is megihletett és eszembe juttatta ezt. És nagyon tudom értékelni azokat a barátaimat is, akik arra igyekszenek, hogy felnyissák a szemem:" Nézd, az élet szép!" :) Amikor őket így látom, akkor én is úgy érzem, hogy az élet tényleg szép, mert ők megvannak nekem. És rájöttem, hogy elég sok ilyen barátom van. Akkor jöttem rá, amikor bejött a meló és nem győztem minden közelebbi baráttal megosztani ezt az örömöt. Csak írtam és írtam az sms-eket egymás után és arra figyeltem fel, hogy én mennyi sms-t kell írjak!
És különösen szép az élet, ha megláthatom Isten kezét a dolgokban. Ez nem ér fel semmivel. Mit nem adnék, ha minden nap fel tudnék figyelni egy ilyen különös dologra, amiben megláthatom a keze nyomát. Csak legtöbbször nem figyelek eléggé az ilyesmire. Merthogy annyi minden van...ebben az életben... :)
Mai imaórán két mondat ragadott meg. Amúgy 61-es zsoltár lett felolvasva és eléggé eltalálta a mostani "hangulatom". De a két mondat, amire különösebben felfigyeltem:"Azért adj napokat, hogy szolgálhassalak Téged!" (nem másért...)
és
"Mire, illetve miért ad még napokat az Úr?"