9 év Kolozsvár

És íme befejeződik a Kolozsvár című fejezet.
9 évvel ezelőtt felvételizni jöttem ide és az Úr kegyelméből 4 évvel ezelőtt belevághattam ugyanitt a mindennapi munkásélet fejezetébe is.
Rohamosan felgyorsultak a változások az utóbbi hetekben, de úgy általánosan is, hiszen tavaly ilyenkor még azt sem tudtam, hogy egy évre rá férjhez fogok menni, azt sem, hogy Zsolt már mostantól lelkipászor lesz és azt mégúgysem, hogy egy hónap múlva Nyárádszeredába fogok költözni.
Emellett még sok más részlet, kisebb-nagyobb megharcolt kérdés meg kisebb- nagyobb megharcolt lépés falazta az építményt, amin egyelőre csak meglepődni és csodálkozni tudok.
Most még túl nagy a nyüzsgés körülöttem és bennem is ahhoz, hogy teljes mértékben fel tudjam fogni.
Sokminden van, amit így nagyon hírtelen meg kell emészteni. Kezdve attól, hogy 2 nappal ezelőtt adtam be a felmondásom, folytatva azzal, hogy nemsokára házat újítani megyünk, 22 nap múlva meg házasságot kötök Zsolttal, és elköltözöm Kolozsvárról Nyárádszeredába.
Mit is mondhatnék erről a Kolozsvár fejezetről... Sok öröm, sok bánat, sok siker, sok fájdalom, sok áldás, sok próba, sok szenvedés, sok szeretet, sok kudarc, sok győzelem, mindenből volt bőven. És mostmár úgy néz ki, hogy kettes számban elérkeztünk a következő mérföldkőhöz, ahol az Úr folytatni akarja azt, amit elkezdett.

 Teljesen kifürkészhetetlenek és csodálatosak Istennek gondolatai.
Ismeri az Úr szükségeinket, azt is, amit mi talán fel sem fogunk, és a mások szükségeit is, amivel össze vannak kötve életútjaink, az Ő terve szerint.

Nagypéntek

.. a kis "kuckós" irodaasztalomnál.. (kuckós= sokminden van rajta) Idén ilyen a nagypéntek, mert épp késői váltásban dolgoztam a héten s ez érvényes a mai napra is.   

Mivel munka ilyenkor nemigen van, balra néhány munkálatban lévő mennyegzős meghívó (mostmár lassan a végére járok) és a másik oldalon meg forró teát szürcsölök, mert kint vihar kerekedett, eső esett, s kihült a tavaszias hőhullám.
           Utoljára 3 évvel ezelőtt jártam hasonlóan, amikor december 24-én este fél 9-kor fejeztük be a munkát és aztán indultam Segesvárra, ami 2.5-3 órás kocsikázást jelent. Fél 12 körül estem be otthon az ajtón... és hát.. eléggé "futtában" sült el az a Karácsony, emlékszem...
           Most meg itt űlök és gondolkodom, hogy a golgotai esemény minek látszott az emberek szemében és minek látszik manapság, ha valaki elgondolkozna rajta vagy ha valaki számára még.. "kilátszik". Rejtve volt előttük és rejtve van ma is az emberek szeme elől a harc a megváltásért, amit Krisztus felvállalt és győztesen elvégzett, annak ellenére, hogy a nyilvánosságban veszteségnek látszott. Olvastam egy idézetet ma este, ami arról szól, hogy a harcaink Isten jelenlétében megszülető akaratunkban, céljainkban dölnek el, és nem feltétlenül úgy, mint ahogyan a nyilvánosságban látszik. Először ott döl el a harc, amikor akaratunk "titkos helyein" Isten előtt állunk, ott döl el legelőször, hogy a vesztes vagy a Győztes nyomdokait követjük, s ezt nem feltétlenül tükrözi az emberek szemében megformálódott látszat. Angolul tudók számára az idézet: "Our battles are first won or lost in the secret places of our will in God’s presence, never in full view of the world. " (Oswald Chambers, My Utmost for His Highest)

Az óriás

Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást! (Bob Gass)

Bátorított ma ez az idézet.

Újra és újra meg kell élnem azt, hogy az Úr az egyetlen szabadító segítség nehéz helyzetekben, s ha nem látjuk keze nyomát, akkor is csendben kell maradnunk magalázkodva, Rá várva és abban bízva, hogy nincs más Szabadító rajta kívül. "Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." Ézsaiás 43, 11 szólt az üzenet a szilveszteri meglepi-muffinból előbújt cetlimen.

Bizonyos helyzetekre úgy tűnik, nincs megoldás, nincs kiút, nincs ki segítsen. Ezek vannak és mintha örökre "lenni szeretnének", pedig mi nem szeretjük őket. Talán már évek óta várjuk a változást, várjuk a pozitívabb fejleményt, mint az addigi vagy legalább a negatív hatás megszűnését, ha már pozitívat túl sok lenne elvárni.
Ennek ellenére a kilátás a jóra úgy tűnik egyre csak szűkül.

Az tény, hogy minden ilyen dolog méginkább térdre kényszerít az Úr elé, akitől mindigis többet kaptunk és többet kapunk, mint amit érdemelnénk. És lehet, hogy ez is az egyik cél. Amikor Előtte térdre kényszerülünk, talán csak akkor kerülhet igazán helyére a szív. Jól tudja ezt az Úr és jól tudjuk ezt mi is, ha már sikerül valamennyire valóságosan látni önmagunkat. Annyira más az emberi természettől és emberi reakciótól az, amit az Úr Jézus bemutatott. Nekünk meg el kell oda jutni, hogy ugyanaz, vagyis a Kriszus megmutatkozzon az ilyen (és minden) helyzetben.

Lesz víz és lesz tűz, de nem visz el az ár és nem éget meg a láng, ezt ígéri az Úr nekem több, mint 10 éve, csak tisztogat és pofozgat, hogy jó helyre kerüljön a szív s megállhasson Isten szentséges jelenlétében majd egy napon: " Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
Ézsaiás 43, 2

Isten nagyobb mindennél, és milyen jó, hogy Őhozzá bármikor kiálthatunk. Hálás szívvel tapasztalhatom meg, hogy bármi is lenne, mostmár ketten állhatunk meg az Úr előtt segítségért, szabadításért. "Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar." Prédikátor 4, 12

Csodatevő balzsam az ige, és különös ajándék ilyen balzsamot kapni attól, aki engem szeret és tudom, hogy imádkozik értem: "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket." Zsoltárok 147,3

így mindenek ellenére köszönettel és hálával zárhatom ezt a bejegyzést és ugynígy szeretnék minden egyes napot, mely az időnként előálló "óriások" ellenére az Úrban örömöt, békességet és győzelmet rejteget.

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela)
Isten, a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is." Zsoltárok 68, 20-20

Agapé (Iza könyvjelzőjéről:)

1. E szeretet lényege, hogy nem szab feltételeket.
2. A szeretet célja, a szeretett személy java.
3. A szeretet bizonyítéka a tett.
4. A szeretet mértéke az áldozat. Nemcsak akkor cselekszik, amikor az könnyű, hanem akkor is, amikor az kerül valamibe.

Új év kezdetére

"Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus."

Oswald Chambers, Krisztus mindenek felett

Helyén legyen a szív...

"Mi versengett a mi erőnkért? Milyen dolgoknak álltunk ellen? Mi akadályozta a közösségünket úgy, hogy olyan dolgok miatt kellett imádkoznunk, amelyeket észre sem kellett volna vennünk, ha a helyünkön vagyunk?" (Oswald Chambers, Elküldelek ezért titeket)

Nem sok hozzáfűznivaló lenne ehhez a gondolatmenethez, csak meg akartam örökíteni, hogy később is emlékezzek. Nagyon jó elcsendesedni, elgondolkozni ennek kapcsán, mert mélyebb helyekre vezet, túl a gyors és felületes gondolatoknál. Annyira szeretem, hogy az Úrnál minden annyira leegyszerűsödik és egyértelművé válik, egyenessé és érthetővé, felfedi az igazságot, tisztogat, ha megállunk előtte és rávilágít arra, amire kell. Hogy helyén legyen a szív...

....december....

Végre egy kis szabadabb hét.
Augusztusban munkahelyet váltottam, így a betanulás első időszaka alatt nem sok megállót lehetett ejteni, de most végre eljött az ideje a megállásnak. Kifújhatom magam. És még a blogot is elévehetem.
December 1-jén ünnepeltük a jövendőbelim születésnapját, majd különös öröm volt az is, hogy megrendelhettük a jeggyűrünket és elintéztük a mennyegzős dekorációt. :)
Kimondhatatlan hála tölt el, mikor tudatosul bennem, hogy az Úr meghallgatta kérésemet és egy olyan férjjel fog megajándékozni, amilyenről mindigis álmodtam.
Évekig imádkoztam és kértem az Úrtól egy olyan társat, aki nagyon szereti Őt.
És ahogyan megismertem Zsoltot, egyre jobban világossá lett számomra, hogy ezzel a házassággal egy újabb választást teszek. Magát az Urat választom. Ismét. Pont mint első alkalommal, 10 évvel ezelőtt, a megtérésemkor.
Ez a döntés (mint ami a második legfontosabb az életben) még erősebbé teszi bennem az Úrnak való odaszánást, az elhivatást, a szolgálatkészséget, az imádatot.
Hatalmas imameghallgattatás ez számomra, amiért vágyom dicsérni és magasztalni az Urat.
Mint a megtérésem döntése, ez a döntés is meg volt-, meg van- es meg lesz próbálva ezután is, de olyan jó ismerni az Urat, olyan jó tudni azt, hogy jót tervezett felőlünk, bízni ebben és meg nem szégyenülni. Olyan jó felnézni Rá és tudni, hogy Ő már győzött és minden csak mulandó az örrökkévalósághoz képest, amit számunkra elkészített.

"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket." Zsoltárok 25,14

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!" Jelenések 22, 17a

"Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22, 20

Akik könnyezve vetettek...

... ujjongva arassanak.
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Zsoltárok 126, 5-6

Boldog reménység ez, mikor arra gondolok, hogy maga az Úr lesz ott, amikor érkezem.
Drága reménység.
Olyan jo Hozzá menni és megnyugodni Nála, aki maga az út, az igazság és az élet.

"Minden forrásom Belőled fakad." Zsoltárok 84,7b


"Ezt mondom az Úrnak, Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem." Zsoltárok 16, 2

Mennyeiek

„Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. „ Zsidók 11,16a

Többek között ezen az igén akadt meg a szemem a héten. Belegondoltam a jelen kihívásaiba, kísértésekbe, válaszutakba és visszagondoltam a megtérésemre. Úgy ma is, mint akkor is ez adott igazából erőt és motivációt arra, hogy az Urat válasszam és azt, ami Neki tetsző. Akkor is és ma is. Jól tudva és látva azt, hogy milyen az, amikor az életnek a céljait nem a mennyeiek után való vágyakozás határozza meg.

Mennyivel szabadabban telnének napjaink és egész életünk, ha percről percre és lépésről lépésre szem előtt tudnánk tartani azt, hogy nem önmagunkért vagyunk. És amit önmagunkért tennénk, elválasztana minket attól, ami mennyei.

Amikor megállok egy pillanatra így a hétköznapokban, mert pont valamit el kell dönteni, akkor annyira felszabadítónak tartom azt, ha eszembe jut, hogy nem baj, ha az énemnek valami veszteséggel jár. Mivel ott a legmélyén ott a vágy a mennyeiek után, mint ami egyedüli igazán jó, a veszteség hamis képe is egy pillanat alatt szétoszlik. Ne higgyünk a hamis képeknek. Megéri hinni a mennyeiekben úgy, mint az egyetlen üdvözítő valóságban, amely igaz, s amelyért nem veszteség minden másról lemondani, hogy megkaphassuk azt.

„Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” Zsidók 11,16b

Mindig

tudok csodálkozni azon, hogy mennyire nagy, ahogyan az Úr munkálkodik az emberekben és ahogyan egyébként teljesen idegen emberekkel kerülhetek nagyon mélységes közösségbe a Krisztusban. Dolgok, emberek, amikrol vagy akikről nem is tudok, de ott vannak, VANNAK, és Isten munkájának az eredménye. Nagyon tudom csodálni ilyenkor azt, mekkora kincs van elrejtve Krisztusban és mekkora hatalom is ugyanakkor!
Mondjuk, aki olyan körben nőtt fel, annak lehet, hogy nem épp akkora csoda vagy nem épp annyira különleges, de nekem így elképesztő belegondolni, hogy nemcsak gyülekezet részévé lehettem, és ezáltal kapcsolatba lépve sok más gyülekezettel, hanem még olyan oldalakról is rendelt mellém az Úr embereket, akik Krisztusban vannak és akikkel megoszthatom ezt az utat, ahonnan emberileg nem lehet így előre kiszámítani.
Jó megtapasztalni azt is, hogy az Úr válaszol az utána vágyakozó szívnek...