9 év Kolozsvár

És íme befejeződik a Kolozsvár című fejezet.
9 évvel ezelőtt felvételizni jöttem ide és az Úr kegyelméből 4 évvel ezelőtt belevághattam ugyanitt a mindennapi munkásélet fejezetébe is.
Rohamosan felgyorsultak a változások az utóbbi hetekben, de úgy általánosan is, hiszen tavaly ilyenkor még azt sem tudtam, hogy egy évre rá férjhez fogok menni, azt sem, hogy Zsolt már mostantól lelkipászor lesz és azt mégúgysem, hogy egy hónap múlva Nyárádszeredába fogok költözni.
Emellett még sok más részlet, kisebb-nagyobb megharcolt kérdés meg kisebb- nagyobb megharcolt lépés falazta az építményt, amin egyelőre csak meglepődni és csodálkozni tudok.
Most még túl nagy a nyüzsgés körülöttem és bennem is ahhoz, hogy teljes mértékben fel tudjam fogni.
Sokminden van, amit így nagyon hírtelen meg kell emészteni. Kezdve attól, hogy 2 nappal ezelőtt adtam be a felmondásom, folytatva azzal, hogy nemsokára házat újítani megyünk, 22 nap múlva meg házasságot kötök Zsolttal, és elköltözöm Kolozsvárról Nyárádszeredába.
Mit is mondhatnék erről a Kolozsvár fejezetről... Sok öröm, sok bánat, sok siker, sok fájdalom, sok áldás, sok próba, sok szenvedés, sok szeretet, sok kudarc, sok győzelem, mindenből volt bőven. És mostmár úgy néz ki, hogy kettes számban elérkeztünk a következő mérföldkőhöz, ahol az Úr folytatni akarja azt, amit elkezdett.

 Teljesen kifürkészhetetlenek és csodálatosak Istennek gondolatai.
Ismeri az Úr szükségeinket, azt is, amit mi talán fel sem fogunk, és a mások szükségeit is, amivel össze vannak kötve életútjaink, az Ő terve szerint.