Ha Isten békéje lakja a szívemet,

bár dúlhat vihar ellenem,

Nagy hittel szívem zengi ez éneket:

az Úrban, az Úrban jó nekem!

Refr: Az Úrban jó nekem,

Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Ha rámtör a Sátán és elém hálót vet,

e szó ragyog rám fényesen:

Már Jézus értem mindent elvégezett,

vére megtisztított teljesen...

Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,

Nem hagyta azt rajt' lelkemen,

Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.

Őt dícséri hát ez énekem.

„...és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11,28)

Nagyon jo megtapasztalni Isten hatalmat olyan dolgokban, amikben sajat magam nem tudok onerobol valtoztatni vagy legyozni. Az ilyen kinos hatarhelyzetekben a "legkonnyebb" (legnyilvanvalobb) meglatni Isten kozbelepeset... olyan helyzetekben, amikor valami meghaladja a turokepessegem pl, es erzem, hogy nem birom, de Istenhez konyorgok es ervenybe lep minden ertelmet felulmulo ereje, kegyelme, es lass csodat, van tovabb....van megnyugvas, van orom es teljes sziv, ami elotte elkepzelhetetlen volt...
Igazi kivaltsag ez minden hivo ember szamara, mert az Ur ereje, tamogatasa magaban hordozza a gyozelmet, ha Krisztusban elunk. Ez mindig eltolt csodalattal es dicserettel az Ur irant...

>>
„...és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11,28)
TELJESSÉGValahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat. Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd ezt: „Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem”, akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. „Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell.” Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele.A teljes élet a gyermek élete. Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: „Mi a te akaratod?” Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt.Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek”, azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot. <<
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett, aug.20.

Hasadékban:)

Aki nem ismerné fel a képekről, a Tordairól lenne szó.. (itt még csak közeledünk...:)

.....szép látvány...

...olyan jól esik beszívni a zöldet...

... a hasadék sziklái közelebbről...

Mai áhitat

„Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)

FELTÁMADOK A ROMOKBÓLIsten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: „Vele vagyok háborúságban” (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk” (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván.„Nyomorúság...”? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged.„Félelem...”? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság?„Éhség...”? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. „Feltámadok a romokból” - mindig, újra.

(Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett)

Odaadva

Azt hiszem vannak dolgok, amikre szukseg ujbol es ujbol emlekezni, mert maskepp annyira elhalvanyulnak, mintha sose leteztek volna...

Egy ilyen dolog lenne az odaadas fogalma. Pentek este gondolkoztam ezen, hogy mennyire hianyos vagyok ebben, hogy minden egyes napon tudatosan ujra letegyem az eletem, odaadjam az Urnak. Letenni mindent, ami hozzam tartozik. Odaadni magam, nem enyem lenni tobbe, meghalni magamnak. Nem konnyu, de talan tevedes azt hinni vagy ugy elni, mintha lenne mas utja annak, hogy ISten elvegezhesse tervet, vagy, hogy Krisztus elhessen bennem es nem en.

42

Ahogyan a szarvas kivankozik a folyovizhez,
ugy kivankozik lelkem hozzad, Istenem!
Isten utan szomjazik lelkem, az elo Isten utan:
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten elott?
Konnyem lett a kenyerem ejjel es nappal,
mert egesz nap ezt mondogatjak nekem:
Hol van a te Istened?
Kiontom lelkemet, es arra emlekezem,
hogy milyen tomeggel vonultam,
es hogy vezettem Isten hazahoz hangos ujjongassal
es halaenekkel az ujjongo sokasagot.
Miert csuggedsz el, lelkem,
miert haborogsz bennem?
Bizzal Istenben, mert meg halat adok neki az o szabaditasaert!

Istenem, elcsugged lelkem, azert terad gondolok
a Jordan foldjerol es a Hermonrol, a Micar hegyerol.
Orveny orvenynek kialt zuhatagjaid hangjaban,
minden habod es hullamod atcsapott folottem,
Nappal szeretetet rendeli mellem,
ejjel eneket ad szamba az Ur;
imadsagot eletem Istenehez.
Ezt mondom Istenemnek, koszalamnak:
Miert feledkeztel el rolam?
Mert kell gyaszban jarnom, miert gyotor az ellenseg?
Mintha csontjaimat tordelnek,
amikor gyalaznak ellenfeleim,
mert egesz nap ezt mondogatjak:
Hol van a te Istened?
Mirt csuggedsz el, lelkem,
miert haborogsz bennem?
Bizzal Istenben,
mert meg halat adok neki,
szabadito Istenemnek!

Kesz vagy-e aldozatta lenni?

"Kesz vagyok kiontatni... italaldozatkent." Fil.2,17

"Mert en immar megaldoztatom" (2Tim.4,6). Ez az akarat es nem az erzelem cselekvese. Mondd meg Istennek, hogy kesz vagy aldozatul adni magad, aztan ne torodj a kovetkezmenyekkel; panaszkodasnak nincs helye tobbe, barmilyen utat valaszt is Isten neked. A valsagon egyedul vele kell atmennunk, ebben senki sem segithet a masiknak. Kulsoleg talan ugyanaz marad az eleted; de az akaratod megvaltozik. Menj at az akarat valsagan; akkor - amikor kulso eletedben is bekoszont a valsag, - nem torodsz tobbe azzal, hogy mibe kerul. Ha ez az akaratodban el nem dol Isten elott, akkor a vegen sajnalni fogod onmagad.
"Kotelekkel kossetek az unnepi aldozatot az oltar szarvahoz" ( Zsolt.118, 27). Az oltaron tuz van - s ez elegetest es megtisztulast jelent, elkulonulest egyetlen egy celra es minden olyan hajlam vagy erzekenyseg elpusztitasat, ami nem Istentol indul ki; minden olyan kapcsolat megszunteteset, amely nem tole valo. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakotozod az aldozatot az oltar szarvahoz. Meglasd, ne kezdd el sajnalni magad, amikor a tuz egni kezd. Az ilyen tuzproba utan nincs mar benned semmi, ami rad nehezednek vagy elkedvtelenitene; es amikor bekovetkezik a valsag, eszreveszed, hogy a dolgok nem erintenek mar olyan mertekben, mint azelott. Mi a te tuzprobad?
Mondd meg Istennek, hogy kesz vagy aldozatul adni magad, es Isten bebizonyitja, hogy O mindaz lesz neked, Akinek legmereszebb almaidban lattad.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett (februar 6.)

.

Elofordul, hogy olyan osszetett dolgok vannak legbelul, hogy nehez betukbe szoritani. Mikozben leirtam ezt a sort, az jutott eszembe, hogy az Ur nem volt bobeszedu, mikor koztunk jart. Biztos nem azert, mert nem volt mondani valoja. Talan tul sok volt Benne, ahhoz, hogy megerthessuk, elbirhassuk. Meg egy olyan embert is nehez megerteni neha, mint peldaul engem vagy teged. Hat meg Ot, Aki ugy jart itt, hogy tudta 'honnan' jon, tudta mi lesz, tudta mi van es tudta milyen embernek lenni, lemondani erejerol, hatalmarol, meghalni. Milyen dolgok folyhatnak le egy ilyen Emberben?
Mi csak azt tudjuk, ami volt es ami van. De ez is eppen eleg!
S ha nekunk van, hogy faj valami, akkor Neki?
ES amikor idegen nekunk mindaz, ami folyik. Akkor Neki?
Az Ezsaias 53 mond errol valamit (tobbek kozott). Meg a 22es zsoltar is.

Legalabbis igy betukbe szoritva probal...

En meg arra probalok gondolni, hogy ami most van, az nem lesz mindig igy. Csak egy pontig.
Egy ige juttatta eszembe, hogy mitol lesz otthon az otthon. Majd egyszer, azon a ponton tul.
" Szerette oveit a vilagban, szerette oket mindvegig."
Szeretet var ott. De az az igazi.
O var ott.
Nem tudom milyen lesz, de igaz az, hogy fel nem foghato.

utolsó 2008-as

A vég most is új kezdet lesz, ha megérjük a holnapot :) , ennélfogva mindenkinek békés, áldott szilvesztert és 2009-et! ;)

-

Hát akkor, gyújtsunk mi is égőt...

.

Bevallom, nincs túlságosan karácsonyi hangulatom, amit valószinű elárult az "áhitatos" kutya tekintet. :D De azért jó lenne valamit felidezni, amiért érdemes mégis ezt a kényszer-felhajtást végigcsinálni.

Nagy nehezen sikerül előtérbe hozni a sok mindennel letakart és elbarikádozott karácsonyi üzenetet. Két igerész, ami felett megálltam, hogy szívjak magamnak tartalmat e villogó ünnepen és ami segít felfigyelni Arra, Aki mindig méltó többek között a megemlékezesre és köszönetre:

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Zsoltárok 34:10

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Filippi 2:5-11