Paul Washer az együttjárásról 2/6

Első termés a kertből :)

Teremnek a zöldségek, szívünkben pedig "terem" a hála az áldásért és a kezekért, amelyek kész veteményessel vártak minket itt Nyárádszeredában. :)

Van élet a dobozokon túl! :)

Dobozokon erről, május-június környékén is jócskán peregtek az események...
Menyegző... nászút... költözés... új lakhely... új gyülekezet... új feladatok... új élet mindenféle szempontból.
Hálás vagyok minden segítő kézért, úgy a menyegző előtt/ alatt/ után, mint a költözésben és a házkörüli munkálatokban. Nagyon éreztük azt, hogy az Úr mellénk áll és minden jól haladva alakul.
Örültünk a kis (egyébként természetesnek tűnő) melegvizünknek, ami kb egy hónapot váratott magára :) meg hát ilyen-olyan egyébként "semmiségnek" tűnő alapfokú szükségcikknek is, amiért a  szokásostól eltérően meg kellett izzadni. A házban és házon kívüli munkák javán túl vagyunk, az Úrnak hála.
A nyárádmagyarósi gyülekezetben is elkezdtük férjemmel a szolgálatot, istentiszteletek, gyerekórák, női kör, és reméljük, ha a fiatalok szünidő után visszakerülnek, majd ifjúsági órákat is indíthatunk.
Nyárádszeredában gyerekklubbal szeretnénk kezdeményezni és majd egy kis házikört indítani, mivel itt még nincsen gyülekezet. Az utcánkban van néhány gyerek, akik régebb is jártak gyerekklubra, és azt mondják, hogy lennének, akik eljönnének, úgyhogy szeretnénk, ha ezek lennének a következő lépések, amik itt helyben, Nyárádszeredában, az Úr segítségével megvalósulnának.
Ha az Úr is akarja, akkor ősztől lenne egy fél katedra németből, amit átvehetnék a nyárádszeredai líceumban. Valószínű nem lesz leányálom, de a láthatókon túl, hisszük, hogy ez egy ajtót nyit majd nekünk a nyárádszeredai fiatalok felé. Imádkozó szívvel várjuk az Úr tetteit és kezének nyomát úgy itt Nyárádszeredában, mint a magyarósi gyülekezetben + az adorjáni házikörben és a személyes életünkben is.

Ha az Úrral járunk,

... szava szent világunk,
mennyi békével, örömmel áld!
Néki míg engedünk, Ő jár csendben velünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Soha nincs oly árnyék, soha oly bús ég,
min az Úr arca nem ragyog át.
Múlik búnk és bajunk, könnyünk, sok sóhajunk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Teher nincs oly nehéz, olyan nagy szenvedés,
mely mint jó mag, bő termést nem ád.
Nincsen kereszt, csapás, miből nem lesz áldás,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Közösségben Vele, lábainál ülve,
S Vele járva az életen át,
mind mondja, úgy teszünk, hová küld, elmegyünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

H. James Sammis

Új fejezet

Május első hetében nagy a sürgés-forgás, hol menyegzős, hol a szeredai pásztori lakáson való tennivalók meg a magyarosi gyülekezetlátogatás váltották egymást.
Elmúlt hét elején még a virágokat, polgaris papírokat, stb intéztük a menyegzőre (amitől még 5 nap választ el). Hét közepétől meg útnak indultunk, Marosvásárhelyt, Nyárádszeredát és Nyárádmagyarost megcélozva.
Vásárhelyen meglátogattuk kedves barátainkat és hosszas beszélgetés után, Nyárádszeredába érkezve nekifogtunk a jönvendőbeli otthonunkon való munkálatoknak.

Sajnos a tolvajok elég nagy kárt tettek a ház lakatlan periódusa alatt, vízcsöveket, csapokat, amit csak lehetett elhordtak a háztól. A padláson meg rossz helyre léptek, keresve a lejáratot valószínüleg, úgyhogy egy helyen a plafon is kárt szenvedett. Mi szobát festeni terveztünk egyelőre, azért, hogy amíg oda nem költözünk véglegesen, semmilyen dolgot ne kelljen otthagyni, de a két szobából csak egyiket sikerült kifesteni (a plafonsérülés miatt). A másikban előbb a plafont kell megoldani, elég gyenge tapasztásos, több irányba repedések indultak. Ahogy gyengén hozzáér az ember, omlik az egész. A padlót is újítani kell, sok helyen elkorhadt, elvált a faltól, így ez lesz talán a második feladat a plafon megjavítása után. Aztán jöhet ott is a festés.

A konyhában meg a fürdőben is van néhány tennivaló, lévén, hogy mindent elvittek (vízcsöveket és gázcsöveket is beleértve) meg a fürdő faláról a tolvaj sajnos levert és összetört néhány csempet is a padlásról való bemászás közben. A lenti képek a konyháról meg a fürdőről még a tolvajjárás előtt készültek (amikor legelőször bementünk megnézni a házat).

A bejárati ajtóval is tenni kell majd valamit, mert az alja erősen behajlik, annyira, hogy ha egy kicsit benyomja valaki, be lehet látni az előszobába (még mikor be is van zárva). A zárak ki lettek cserelve, de reméljük sikerül majd az ajtón a behajló részt is valahogyan megoldani.

A kerítésen meg a tetőcserepeken is javítani kell (kerítés helyenként letörve, helyenként hiányzik, ugyanígy a cserepekkel is).

Egy szó, mint száz, munka az van, nagyon sok..És reméljük, hogy az Úr majd megsegít menyegző meg nászút után mindent pontra tenni és az anyagiakat is kirendeli majd hozzá.

Egész idő alatt a magyarosi gyülekezet kedves vendégszeretetének örülhettünk, amiért hálásak is vagyunk. Vasárnap együtt ünnepeltük az anyák napját, jó volt együtt lenni és közösségben, az Úr jelenlétében megvizsgálni például azt, hogy a mindennapjainkban több testi vagy több lelki gyümölcsöt talál az Úr az életünkben. Meg hogy mint anyukák, de mint apukák és végülis mindenki, milyen értékeket próbálunk első sorban átadni a gyerekeknek, körülöttünk levőknek. Ha inkább földi dolgokra fektetjük a hangsúlyt, ha a mentalitásunk, az életünk olyannak bizonyul, ahol a földi dolgok számítanak többet, az nem fog olyan maradandó jót, azaz a legjobbat munkálni mások életében, minthogyha a hitet, a mennyei dolgokat, a lelki értékeket próbáljuk átadni és ezekre igyekszünk magunk is, amint saját életünkben is kellő képpen megadjuk a Krisztusnak a helyet, időt, figyelmet és az engedelmességre odaszánt szívet. Segítsen meg minket az Úr mindebben, és adjon hozzá kegyelmet.

9 év Kolozsvár

És íme befejeződik a Kolozsvár című fejezet.
9 évvel ezelőtt felvételizni jöttem ide és az Úr kegyelméből 4 évvel ezelőtt belevághattam ugyanitt a mindennapi munkásélet fejezetébe is.
Rohamosan felgyorsultak a változások az utóbbi hetekben, de úgy általánosan is, hiszen tavaly ilyenkor még azt sem tudtam, hogy egy évre rá férjhez fogok menni, azt sem, hogy Zsolt már mostantól lelkipászor lesz és azt mégúgysem, hogy egy hónap múlva Nyárádszeredába fogok költözni.
Emellett még sok más részlet, kisebb-nagyobb megharcolt kérdés meg kisebb- nagyobb megharcolt lépés falazta az építményt, amin egyelőre csak meglepődni és csodálkozni tudok.
Most még túl nagy a nyüzsgés körülöttem és bennem is ahhoz, hogy teljes mértékben fel tudjam fogni.
Sokminden van, amit így nagyon hírtelen meg kell emészteni. Kezdve attól, hogy 2 nappal ezelőtt adtam be a felmondásom, folytatva azzal, hogy nemsokára házat újítani megyünk, 22 nap múlva meg házasságot kötök Zsolttal, és elköltözöm Kolozsvárról Nyárádszeredába.
Mit is mondhatnék erről a Kolozsvár fejezetről... Sok öröm, sok bánat, sok siker, sok fájdalom, sok áldás, sok próba, sok szenvedés, sok szeretet, sok kudarc, sok győzelem, mindenből volt bőven. És mostmár úgy néz ki, hogy kettes számban elérkeztünk a következő mérföldkőhöz, ahol az Úr folytatni akarja azt, amit elkezdett.

 Teljesen kifürkészhetetlenek és csodálatosak Istennek gondolatai.
Ismeri az Úr szükségeinket, azt is, amit mi talán fel sem fogunk, és a mások szükségeit is, amivel össze vannak kötve életútjaink, az Ő terve szerint.

Nagypéntek

.. a kis "kuckós" irodaasztalomnál.. (kuckós= sokminden van rajta) Idén ilyen a nagypéntek, mert épp késői váltásban dolgoztam a héten s ez érvényes a mai napra is.   

Mivel munka ilyenkor nemigen van, balra néhány munkálatban lévő mennyegzős meghívó (mostmár lassan a végére járok) és a másik oldalon meg forró teát szürcsölök, mert kint vihar kerekedett, eső esett, s kihült a tavaszias hőhullám.
           Utoljára 3 évvel ezelőtt jártam hasonlóan, amikor december 24-én este fél 9-kor fejeztük be a munkát és aztán indultam Segesvárra, ami 2.5-3 órás kocsikázást jelent. Fél 12 körül estem be otthon az ajtón... és hát.. eléggé "futtában" sült el az a Karácsony, emlékszem...
           Most meg itt űlök és gondolkodom, hogy a golgotai esemény minek látszott az emberek szemében és minek látszik manapság, ha valaki elgondolkozna rajta vagy ha valaki számára még.. "kilátszik". Rejtve volt előttük és rejtve van ma is az emberek szeme elől a harc a megváltásért, amit Krisztus felvállalt és győztesen elvégzett, annak ellenére, hogy a nyilvánosságban veszteségnek látszott. Olvastam egy idézetet ma este, ami arról szól, hogy a harcaink Isten jelenlétében megszülető akaratunkban, céljainkban dölnek el, és nem feltétlenül úgy, mint ahogyan a nyilvánosságban látszik. Először ott döl el a harc, amikor akaratunk "titkos helyein" Isten előtt állunk, ott döl el legelőször, hogy a vesztes vagy a Győztes nyomdokait követjük, s ezt nem feltétlenül tükrözi az emberek szemében megformálódott látszat. Angolul tudók számára az idézet: "Our battles are first won or lost in the secret places of our will in God’s presence, never in full view of the world. " (Oswald Chambers, My Utmost for His Highest)

Az óriás

Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást! (Bob Gass)

Bátorított ma ez az idézet.

Újra és újra meg kell élnem azt, hogy az Úr az egyetlen szabadító segítség nehéz helyzetekben, s ha nem látjuk keze nyomát, akkor is csendben kell maradnunk magalázkodva, Rá várva és abban bízva, hogy nincs más Szabadító rajta kívül. "Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." Ézsaiás 43, 11 szólt az üzenet a szilveszteri meglepi-muffinból előbújt cetlimen.

Bizonyos helyzetekre úgy tűnik, nincs megoldás, nincs kiút, nincs ki segítsen. Ezek vannak és mintha örökre "lenni szeretnének", pedig mi nem szeretjük őket. Talán már évek óta várjuk a változást, várjuk a pozitívabb fejleményt, mint az addigi vagy legalább a negatív hatás megszűnését, ha már pozitívat túl sok lenne elvárni.
Ennek ellenére a kilátás a jóra úgy tűnik egyre csak szűkül.

Az tény, hogy minden ilyen dolog méginkább térdre kényszerít az Úr elé, akitől mindigis többet kaptunk és többet kapunk, mint amit érdemelnénk. És lehet, hogy ez is az egyik cél. Amikor Előtte térdre kényszerülünk, talán csak akkor kerülhet igazán helyére a szív. Jól tudja ezt az Úr és jól tudjuk ezt mi is, ha már sikerül valamennyire valóságosan látni önmagunkat. Annyira más az emberi természettől és emberi reakciótól az, amit az Úr Jézus bemutatott. Nekünk meg el kell oda jutni, hogy ugyanaz, vagyis a Kriszus megmutatkozzon az ilyen (és minden) helyzetben.

Lesz víz és lesz tűz, de nem visz el az ár és nem éget meg a láng, ezt ígéri az Úr nekem több, mint 10 éve, csak tisztogat és pofozgat, hogy jó helyre kerüljön a szív s megállhasson Isten szentséges jelenlétében majd egy napon: " Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
Ézsaiás 43, 2

Isten nagyobb mindennél, és milyen jó, hogy Őhozzá bármikor kiálthatunk. Hálás szívvel tapasztalhatom meg, hogy bármi is lenne, mostmár ketten állhatunk meg az Úr előtt segítségért, szabadításért. "Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar." Prédikátor 4, 12

Csodatevő balzsam az ige, és különös ajándék ilyen balzsamot kapni attól, aki engem szeret és tudom, hogy imádkozik értem: "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket." Zsoltárok 147,3

így mindenek ellenére köszönettel és hálával zárhatom ezt a bejegyzést és ugynígy szeretnék minden egyes napot, mely az időnként előálló "óriások" ellenére az Úrban örömöt, békességet és győzelmet rejteget.

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela)
Isten, a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is." Zsoltárok 68, 20-20

Agapé (Iza könyvjelzőjéről:)

1. E szeretet lényege, hogy nem szab feltételeket.
2. A szeretet célja, a szeretett személy java.
3. A szeretet bizonyítéka a tett.
4. A szeretet mértéke az áldozat. Nemcsak akkor cselekszik, amikor az könnyű, hanem akkor is, amikor az kerül valamibe.

Új év kezdetére

"Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus."

Oswald Chambers, Krisztus mindenek felett