Bárhol térdelsz-elõttem térdelsz!

Bárhol térdelsz-elõttem térdelsz!
Bárhová nézel-szemedbe nézek!
Bármi a gondod, bármi a vágyad-
Énreám gondolj: ott vagyok nálad!
Hol emberlélek van-Én ott vagyok!
Hol minden néma-Én szólhatok!
Hol üres minden; Engem láss meg ott!
Hol megsemmisül minden-Én ott alkotok-
Mert én Ember-s megváltó Isten vagyok!

Dr. Dienes Valéria

Napsütés

...re ébredtem ma reggel és annyira jól esett! Ma délutánra amúgyis sétát terveztem be, remélem addig nem romlik el az idő.
Azt hiszem felhagyok egy ideig a munkakereséssel. Kezdenek felgyűlni az elvégezetlen (mesteris) feladataim. Eddig még lehetett halogatni, de mostmár lassan nincs más kiút, minthogy beköltözzek a könyvtárba és lemondjak minden más tevékenységről és kiszállásról (vicc, de azért komolyan is gondolhatnám). Dolgozatot kellene írni, rengeteget hozzáolvasni, órákra járni... Ha én most beállnék valahová dolgozni, akkor annak a dolgozatnak annyi. Főleg, hogy már nagyon kevés idő van hátra. És nemcsak, hogy kevés van hátra, hanem hihetetlen sebességgel szalad ki a kezemből. :(

Fejlemenyek

Tuleltem az utolso elotti szessziomat (is). #:-S
Es az utolso szessziot annal szivesebben tulelem... Ilyen :D vigyorral allitok majd be vizsgakra!
Emellett rajottem valamire, azzal kapcsolatosan amin mar honapok ota torom a fejem. Vagyis, hogy mi legyen tovabb a nyartol, Segesvar vagy Kolozsvar.
Rengeteget tortem a fejem ezen, mig egy ido utan feladtam, mert ugy lattam hiaba kinozom magam vele. Valtozoan latom ezt a kerdest, ami azt jelenti, hogy nem allandosul vagy erosodik meg bennem semmilyen erv.
Aztan egy ido utan eszembe jutott, hogy tulajdonkeppen nem is akarom a sajat (korlatolt) elgondolasaimra bizni az eletem. Ettol valahogy irtozom, mert csak Isten tudja melyik az a terv, amit szamomra elkeszitett es en ezt igazan nem akarom sajat kezzel maskepp alakitani... Szoval letettem Nala ezt a kerdest es olyan erdekes, hogy most kezdek rajonni, hogy nem is en kell majd dontsek. Ez csak azutan esett le nekem, miutan atadtam Neki a szot. Es ugy latom, az Ur tenyleg kezebe vette ezt a dolgot. Azert, mert ha a suli vegeig nem jon be munkahely es lakas, akkor hogy maradhatnek Kolozsvaron? Ezt az Ur vagy megadja vagy nem. S bar mindenki mondja, hogy o, Aniko, majd valami biztos kialakul, hisz nagyon sok a munkalehetoseg...de ha Isten nem ugy akarja, akkor pont olyan biztos, hogy nem fog!:) Tudom, hogy mivel Istenre biztam, egyaltalan nem lesz veletlen. Az Ur tenyleg meghallgatott es atvette tolem ezt a dontest. Es ez annyira jo! Csupa megnyugvas!

Őszi emlék

Nagyon sok kellemes emléket idéz fel bennem ez a videó http://www.youtube.com/watch?v=TzP-lswfpXw, ami 2007 őszén készült egy Biblia tanfolyamos hét alatt, Dömösön. Hálásan gondolok vissza rá mindenféle szempontból es meg ezerszer megismetelnem!

Megálltam egy percre...

... hogy elmondjam, ezzel az igével karolt ma fel az Úr:
"Meg is fog hallgatni Istenem." (Mik7,7)
"fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal.3,20)
Jó tudni, hogy Ő mindent lát és mindent tud, azt is, ami rosszul érint és amiért már nem is próbálok kiengesztelést szerezni. Jó tudni, hogy bármilyen öröm vagy bántás vagy igazságtalanság ér, elmondhatom Neki, meghallgat és mindezek felett áll, tudja és uralkodik. Jó az, hogy mindent letehetek Nála, mert kezében a sorsom és majd egy napon, ha addig nem is, de be fog gyógyítani minden sebet, jóvá fogja tenni a bántásokat és ki fog teljesíteni minden igazi örömöt, ami addig itt a földön csak mulandó és oly bizonytalan.
"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
Mindig erre gondol és elcsügged a lelkem.
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged!
Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az Úr szabadítására." (Jer.Sir.3:19-25)
"Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van." (Róma13,12)

Na szesszió...

:)

Néha azon tűnődöm, hogy mennyi felesleges kerülőt iktatunk be az élet folyamán és, hogy mennyi kikészítő komplikáció adódhat egy-egy ilyenből... Nem a legbölcsebb dolog, tudom, de megfordul a fejemben néha, hogy az Úr mért engedi meg, hogy ezt vagy azt a hibát elkövessem..?.. Vagy miért enged bele egy zsákutcába vagy kerülőbe?
De tudom, hogy semmi, de semmi rosszért nem hibáztathatom Istent. Én lennék a legbutább, ha ezt tenném, mert nincs arra lehetőség, hogy megköszönjem Neki azt a sok-sok-sok-sok jót, amit Tőle kaptam, de legfőképpen Őt magát. És a hibák is mind az enyémek, hisz Isten mindig az ellenkezőjét, az előrehaladást akarja munkálni. Csak legyen kivel.
Az este olvastam egy áhitatot, amiből azt szűrtem le, hogy mégis van jó remény. Mindenek ellenére. Először egy kis idézet abból az áhitatból, aztán meg zárom a 107-es zsoltárral, mert újabban ez a kedvenc igerészem.

(Az Úr)"Gyakran megengedi, hogy az Övéi olyan tapasztalatokat éljenek át, amelyeket önmagától sohasem rendelt volna számukra. Megengedte, hogy Izráel negyven évig vándoroljon ide-oda a pusztában, holott direktív akarata az volt, hogy - ha engedelmeskednek neki - sokkal hamarabb érkezzenek az ígéret földjére. De még, ha Isten meg is engedi a démonok és emberek munkálkodását, az utolsó szó mégis mindig az övé. Mindent úgy irányít,hogy az az Ő dicsőségére és azoknak áldásul szolgáljon, akiknek azt az eseményt át kell élniük."
(William MacDonald: Ösvényem világossága)

107. Zsoltár

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatlról, északról és délről.
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt lelkük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadítótta őket szorult helyzetükből.
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségebestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szíkessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!"

'08. január 10...

... még tart a lendület... :P

2008

Új évhez új háttér! :D
Két hetet végre itthon töltöttem. Elég sokat pihentem meg lötyögtem, de mostmár szikrázva nekiestem az új évnek! Rég volt ilyen lendület bennem. Kaptam új erőt az Úrtól és jó lenne, ha ez továbbra is megmaradna vagy legfeljebb megsokasodna. :)

Nem tudom végül mi hogy fog alakulni az új évben, de nem is ragaszkodom semmihez különösebben, mert tudom, hogy Isten gondolatai magasabbak, mint az enyémek és a tervei is más szinten futnak sokszor, mint amit én meg tudnék érteni... És mondjuk az sem lenne oly nagy "botrány" vagy újdonság, ha valamit nem értenék... ;)) Épp ezért fel is adtam volna már mindenféle tervezgetést és spekulációt, ha nem kellene pár hónap múlva eldöntenem, hogy hogyan tovább... Valahogy nem lettem én ilyen fajta kérdésekre szabva... És valahogy nem szórakoztat ez sem.

De annyit szeretnék (legfőképpen), hogy megmaradhassak az Úrban. Boldog vagyok, amikor Vele telnek a napjaim és ha tehetek én is valamit Őérte. Igy jó nekem és csak így lesz jó a 2008 is...
Különben is nagy szükségem van Istenre, ahhoz, hogy a keserű dolgok ellenére is jól legyek, erőt kapjak a "semmiből" és tovább menjek. Tudom, hogy ez az év is hoz majd ilyet, sőt attól tartok, lehet csak egyre rosszabb vagy nehezebb lesz. Ezért méginkább szeretném magamhoz bilincselni az Urat. A jó ebben az, hogy meg is tehetem... És Részéről mindig lesz egy kedves, vígasztaló szó, arról nem is beszélve, hogy felfoghatatlanul nagy hatalom arra, hogy beteljesedést és örömöt hozzon elő olyankor is, amikor nem lehet. Szinte azt mondanám, hogy megéri szenvedni, csak azért, hogy az ember ezt megtapasztalja.

Nemrég foglalkoztatott a készenlét gondolata (az Úrral való találkozásra) és az, hogy az Úr munkában kéne találjon, amikor visszajön. Vajon ebben az évben, 2008-ban fog eljönni?

Zarándokének

Olvastam ma egy zsoltárt, amit amúgy rengetegszer elolvastam már, de érdekes módon a mai napon bármit vettem elő, semmi más nem hozta fel nekem újból a napsugarat a borús égre. Nagyon érdekesen hangzik egy-egy szó vagy mondat, amikor az élet eseményei megteremtik az arra felfigyelő és meghalló füleket. Mindig megtelek csodálattal, amikor arra gondolok, hogy milyen hatalmas Isten az Úr. Ő, "aki az eget és a földet alkotta". Mint egy síró kisgyerek, aki bamba kis tátott szájjal és nagyra nyitott szemekkel rácsodálkozik valami hatalmasra és közben felszáradnak könnyei, mert csodálkozás közben teljesen megfeledkezik arról, ami azokat kifakasztotta. Na valahogy így járok én is, amikor azt olvasom, hogy "Segítségem az Úrtól jön, aki ez eget és a földet alkotta"..
"Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ."
"Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold."
Ilyen szavakkal nyugtatgatott ma az Úr és arra emlékeztetett, hogy minden körülmény ellenére, nem hagy egyedül.
íme a teljes 121.Zsoltár:

"Tekintetem a hegyekre emelem:
Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön,
aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék,
nem szunnyad őriződ.
Az Úr a te őriződ,
az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden bajtól,
megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben,
most és mindenkor."