Amit láttunk, hallottunk és megéltünk

 Szeretném egy kicsit más jelleggel folytatni az írást. Az utóbbi évben eléggé átmeneti periódust éltem meg, rengeteg változással. Most mindinkább arra érzek indíttatást, hogy beszámoljak, megosszam mindazt az Úrról és az Ő munkájáról, amit megélhetünk mostmár közösen a férjemmel is (illetve szűkebb, tágabb családi körben) és a gyülekezetben. Az Úr nyílvánvalóan húzott egy vonalat az életemben és ehhez szükségszerűen, szinte kényszerből idomulni kell bejegyzéseimnek is, hiszen ezekben is vezet és formál az Úr. Úgy érzem, lejárt egy jelentős szakasz az életemből, az egyetemi évek, a munkásélet elkezdése és első tapasztalatai, gyülekezeti szolgálatok, emberi kapcsolatok az utóbbi, kb 10 évre visszanézve. Egy része elmult a régieknek, s bár még most is bennem él a régi, ezzel párhuzamosan nagyon sok az új. Ezért szeretnék egy új időszakot kezdeni bejegyzés téren is, ami az anikojozsa.blogspot.ro oldalon fog "üzemelni". :)

"Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni."
Zsoltárok 40, 6

2012 - 2013

Félévnyi beszámolónak futamodom neki ebben az első, 2013-as bejegyzésben.
A nyár nagyon hamar elsuhant mindenféle aktivitással a nyárádmagyarósi és körzeti gyülekezetben, a pásztori lakás körül, aztán munkakeresés, aztán munkába állás. Az Úr kegyelméből szeptembertől német tanári állást (1 éves helyettesítés) kaptam Marosvásárhelyen (22 km). Lassan három magántanítvánnyal is foglalkozom itthon.
Ugyancsak szeptembertől beindult Nyárádszeredában is a gyerek- és ifjúsági csoporttal való foglalkozás. Azóta is minden szombaton foglalkozunk velük és hála az Úrnak, hogy tehetjük és hogy van kivel illetve kinek!

Nagy szükségét érezzük a fiatalokért való imádkozásnak, közbenjárásnak, többüknek igazi harcba kerül, hogy alkalmainkra eljöjjenek, ennek ellenére vállalják és hisszük, hogy akiket az Úr megragadott, azok majd az Úrhoz fordulni és győzni is fognak.

Nagyadorjánban nyílt ajtó egy családnál házi közösségre az őszi hálaadó ünnepély után. Igy keddenként a kisadorjáni háziköri alkalom után Nagyadorjánba is megyünk evangélizációs célból. Hisszük, hogy semmi sem véletlen és hogy az Úr kiterjeszti kegyelmét az Ő Igéjét házába fogadó család életére is. Imádkozunk, hogy az Igének ne csak hallgatói maradjanak.
December 9.-én megtörtént Zsoltnak a lelkipásztori avatása, mivel eltelt jó félév mióta beálltunk a szolgálatba.

Hálásak vagyunk azért, hogy az Úr ide helyezett, ebben sok megerősítést és bátorítást nyertünk e félév alatt, amit itt töltöttünk. Nem könnyű újat kezdeni, nekem sem volt az, hisz házasságban, gyülekezetben, munkahely terén minden-minden új volt, de milyen jó, hogy az Úr mindenre felkészít és mindenre ad erőt, hogy elvégezhessük azt, amit ránkbízott. Bárhányszor a csüggedés környékezett, rögtön történt valami, ami új erőt és bátorítást adott. Nem egyszer találtam gyerekkéztől megszorongatott félig elfonnyadt virágocskákat a kapuban, és nem egyszer küldött az Úr új erőt egy Istenre rácsodálkozo gyerekszíven keresztül vagy helyzetre találó Igéből. Ó, nincs ennél szebb élet, ami az Úrtól függ és az a mi imánk, hogy teljesen Őtőle függjön, mert igy leszünk szabadok önmagunktól és boldogok Őbenne. Kívánom, hogy így legyen!

Paul Washer az együttjárásról 2/6

Első termés a kertből :)

Teremnek a zöldségek, szívünkben pedig "terem" a hála az áldásért és a kezekért, amelyek kész veteményessel vártak minket itt Nyárádszeredában. :)

Van élet a dobozokon túl! :)

Dobozokon erről, május-június környékén is jócskán peregtek az események...
Menyegző... nászút... költözés... új lakhely... új gyülekezet... új feladatok... új élet mindenféle szempontból.
Hálás vagyok minden segítő kézért, úgy a menyegző előtt/ alatt/ után, mint a költözésben és a házkörüli munkálatokban. Nagyon éreztük azt, hogy az Úr mellénk áll és minden jól haladva alakul.
Örültünk a kis (egyébként természetesnek tűnő) melegvizünknek, ami kb egy hónapot váratott magára :) meg hát ilyen-olyan egyébként "semmiségnek" tűnő alapfokú szükségcikknek is, amiért a  szokásostól eltérően meg kellett izzadni. A házban és házon kívüli munkák javán túl vagyunk, az Úrnak hála.
A nyárádmagyarósi gyülekezetben is elkezdtük férjemmel a szolgálatot, istentiszteletek, gyerekórák, női kör, és reméljük, ha a fiatalok szünidő után visszakerülnek, majd ifjúsági órákat is indíthatunk.
Nyárádszeredában gyerekklubbal szeretnénk kezdeményezni és majd egy kis házikört indítani, mivel itt még nincsen gyülekezet. Az utcánkban van néhány gyerek, akik régebb is jártak gyerekklubra, és azt mondják, hogy lennének, akik eljönnének, úgyhogy szeretnénk, ha ezek lennének a következő lépések, amik itt helyben, Nyárádszeredában, az Úr segítségével megvalósulnának.
Ha az Úr is akarja, akkor ősztől lenne egy fél katedra németből, amit átvehetnék a nyárádszeredai líceumban. Valószínű nem lesz leányálom, de a láthatókon túl, hisszük, hogy ez egy ajtót nyit majd nekünk a nyárádszeredai fiatalok felé. Imádkozó szívvel várjuk az Úr tetteit és kezének nyomát úgy itt Nyárádszeredában, mint a magyarósi gyülekezetben + az adorjáni házikörben és a személyes életünkben is.

Ha az Úrral járunk,

... szava szent világunk,
mennyi békével, örömmel áld!
Néki míg engedünk, Ő jár csendben velünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Soha nincs oly árnyék, soha oly bús ég,
min az Úr arca nem ragyog át.
Múlik búnk és bajunk, könnyünk, sok sóhajunk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Teher nincs oly nehéz, olyan nagy szenvedés,
mely mint jó mag, bő termést nem ád.
Nincsen kereszt, csapás, miből nem lesz áldás,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

Közösségben Vele, lábainál ülve,
S Vele járva az életen át,
mind mondja, úgy teszünk, hová küld, elmegyünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.

H. James Sammis

Új fejezet

Május első hetében nagy a sürgés-forgás, hol menyegzős, hol a szeredai pásztori lakáson való tennivalók meg a magyarosi gyülekezetlátogatás váltották egymást.
Elmúlt hét elején még a virágokat, polgaris papírokat, stb intéztük a menyegzőre (amitől még 5 nap választ el). Hét közepétől meg útnak indultunk, Marosvásárhelyt, Nyárádszeredát és Nyárádmagyarost megcélozva.
Vásárhelyen meglátogattuk kedves barátainkat és hosszas beszélgetés után, Nyárádszeredába érkezve nekifogtunk a jönvendőbeli otthonunkon való munkálatoknak.

Sajnos a tolvajok elég nagy kárt tettek a ház lakatlan periódusa alatt, vízcsöveket, csapokat, amit csak lehetett elhordtak a háztól. A padláson meg rossz helyre léptek, keresve a lejáratot valószínüleg, úgyhogy egy helyen a plafon is kárt szenvedett. Mi szobát festeni terveztünk egyelőre, azért, hogy amíg oda nem költözünk véglegesen, semmilyen dolgot ne kelljen otthagyni, de a két szobából csak egyiket sikerült kifesteni (a plafonsérülés miatt). A másikban előbb a plafont kell megoldani, elég gyenge tapasztásos, több irányba repedések indultak. Ahogy gyengén hozzáér az ember, omlik az egész. A padlót is újítani kell, sok helyen elkorhadt, elvált a faltól, így ez lesz talán a második feladat a plafon megjavítása után. Aztán jöhet ott is a festés.

A konyhában meg a fürdőben is van néhány tennivaló, lévén, hogy mindent elvittek (vízcsöveket és gázcsöveket is beleértve) meg a fürdő faláról a tolvaj sajnos levert és összetört néhány csempet is a padlásról való bemászás közben. A lenti képek a konyháról meg a fürdőről még a tolvajjárás előtt készültek (amikor legelőször bementünk megnézni a házat).

A bejárati ajtóval is tenni kell majd valamit, mert az alja erősen behajlik, annyira, hogy ha egy kicsit benyomja valaki, be lehet látni az előszobába (még mikor be is van zárva). A zárak ki lettek cserelve, de reméljük sikerül majd az ajtón a behajló részt is valahogyan megoldani.

A kerítésen meg a tetőcserepeken is javítani kell (kerítés helyenként letörve, helyenként hiányzik, ugyanígy a cserepekkel is).

Egy szó, mint száz, munka az van, nagyon sok..És reméljük, hogy az Úr majd megsegít menyegző meg nászút után mindent pontra tenni és az anyagiakat is kirendeli majd hozzá.

Egész idő alatt a magyarosi gyülekezet kedves vendégszeretetének örülhettünk, amiért hálásak is vagyunk. Vasárnap együtt ünnepeltük az anyák napját, jó volt együtt lenni és közösségben, az Úr jelenlétében megvizsgálni például azt, hogy a mindennapjainkban több testi vagy több lelki gyümölcsöt talál az Úr az életünkben. Meg hogy mint anyukák, de mint apukák és végülis mindenki, milyen értékeket próbálunk első sorban átadni a gyerekeknek, körülöttünk levőknek. Ha inkább földi dolgokra fektetjük a hangsúlyt, ha a mentalitásunk, az életünk olyannak bizonyul, ahol a földi dolgok számítanak többet, az nem fog olyan maradandó jót, azaz a legjobbat munkálni mások életében, minthogyha a hitet, a mennyei dolgokat, a lelki értékeket próbáljuk átadni és ezekre igyekszünk magunk is, amint saját életünkben is kellő képpen megadjuk a Krisztusnak a helyet, időt, figyelmet és az engedelmességre odaszánt szívet. Segítsen meg minket az Úr mindebben, és adjon hozzá kegyelmet.

9 év Kolozsvár

És íme befejeződik a Kolozsvár című fejezet.
9 évvel ezelőtt felvételizni jöttem ide és az Úr kegyelméből 4 évvel ezelőtt belevághattam ugyanitt a mindennapi munkásélet fejezetébe is.
Rohamosan felgyorsultak a változások az utóbbi hetekben, de úgy általánosan is, hiszen tavaly ilyenkor még azt sem tudtam, hogy egy évre rá férjhez fogok menni, azt sem, hogy Zsolt már mostantól lelkipászor lesz és azt mégúgysem, hogy egy hónap múlva Nyárádszeredába fogok költözni.
Emellett még sok más részlet, kisebb-nagyobb megharcolt kérdés meg kisebb- nagyobb megharcolt lépés falazta az építményt, amin egyelőre csak meglepődni és csodálkozni tudok.
Most még túl nagy a nyüzsgés körülöttem és bennem is ahhoz, hogy teljes mértékben fel tudjam fogni.
Sokminden van, amit így nagyon hírtelen meg kell emészteni. Kezdve attól, hogy 2 nappal ezelőtt adtam be a felmondásom, folytatva azzal, hogy nemsokára házat újítani megyünk, 22 nap múlva meg házasságot kötök Zsolttal, és elköltözöm Kolozsvárról Nyárádszeredába.
Mit is mondhatnék erről a Kolozsvár fejezetről... Sok öröm, sok bánat, sok siker, sok fájdalom, sok áldás, sok próba, sok szenvedés, sok szeretet, sok kudarc, sok győzelem, mindenből volt bőven. És mostmár úgy néz ki, hogy kettes számban elérkeztünk a következő mérföldkőhöz, ahol az Úr folytatni akarja azt, amit elkezdett.

 Teljesen kifürkészhetetlenek és csodálatosak Istennek gondolatai.
Ismeri az Úr szükségeinket, azt is, amit mi talán fel sem fogunk, és a mások szükségeit is, amivel össze vannak kötve életútjaink, az Ő terve szerint.

Nagypéntek

.. a kis "kuckós" irodaasztalomnál.. (kuckós= sokminden van rajta) Idén ilyen a nagypéntek, mert épp késői váltásban dolgoztam a héten s ez érvényes a mai napra is.   

Mivel munka ilyenkor nemigen van, balra néhány munkálatban lévő mennyegzős meghívó (mostmár lassan a végére járok) és a másik oldalon meg forró teát szürcsölök, mert kint vihar kerekedett, eső esett, s kihült a tavaszias hőhullám.
           Utoljára 3 évvel ezelőtt jártam hasonlóan, amikor december 24-én este fél 9-kor fejeztük be a munkát és aztán indultam Segesvárra, ami 2.5-3 órás kocsikázást jelent. Fél 12 körül estem be otthon az ajtón... és hát.. eléggé "futtában" sült el az a Karácsony, emlékszem...
           Most meg itt űlök és gondolkodom, hogy a golgotai esemény minek látszott az emberek szemében és minek látszik manapság, ha valaki elgondolkozna rajta vagy ha valaki számára még.. "kilátszik". Rejtve volt előttük és rejtve van ma is az emberek szeme elől a harc a megváltásért, amit Krisztus felvállalt és győztesen elvégzett, annak ellenére, hogy a nyilvánosságban veszteségnek látszott. Olvastam egy idézetet ma este, ami arról szól, hogy a harcaink Isten jelenlétében megszülető akaratunkban, céljainkban dölnek el, és nem feltétlenül úgy, mint ahogyan a nyilvánosságban látszik. Először ott döl el a harc, amikor akaratunk "titkos helyein" Isten előtt állunk, ott döl el legelőször, hogy a vesztes vagy a Győztes nyomdokait követjük, s ezt nem feltétlenül tükrözi az emberek szemében megformálódott látszat. Angolul tudók számára az idézet: "Our battles are first won or lost in the secret places of our will in God’s presence, never in full view of the world. " (Oswald Chambers, My Utmost for His Highest)

Az óriás

Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást! (Bob Gass)

Bátorított ma ez az idézet.

Újra és újra meg kell élnem azt, hogy az Úr az egyetlen szabadító segítség nehéz helyzetekben, s ha nem látjuk keze nyomát, akkor is csendben kell maradnunk magalázkodva, Rá várva és abban bízva, hogy nincs más Szabadító rajta kívül. "Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." Ézsaiás 43, 11 szólt az üzenet a szilveszteri meglepi-muffinból előbújt cetlimen.

Bizonyos helyzetekre úgy tűnik, nincs megoldás, nincs kiút, nincs ki segítsen. Ezek vannak és mintha örökre "lenni szeretnének", pedig mi nem szeretjük őket. Talán már évek óta várjuk a változást, várjuk a pozitívabb fejleményt, mint az addigi vagy legalább a negatív hatás megszűnését, ha már pozitívat túl sok lenne elvárni.
Ennek ellenére a kilátás a jóra úgy tűnik egyre csak szűkül.

Az tény, hogy minden ilyen dolog méginkább térdre kényszerít az Úr elé, akitől mindigis többet kaptunk és többet kapunk, mint amit érdemelnénk. És lehet, hogy ez is az egyik cél. Amikor Előtte térdre kényszerülünk, talán csak akkor kerülhet igazán helyére a szív. Jól tudja ezt az Úr és jól tudjuk ezt mi is, ha már sikerül valamennyire valóságosan látni önmagunkat. Annyira más az emberi természettől és emberi reakciótól az, amit az Úr Jézus bemutatott. Nekünk meg el kell oda jutni, hogy ugyanaz, vagyis a Kriszus megmutatkozzon az ilyen (és minden) helyzetben.

Lesz víz és lesz tűz, de nem visz el az ár és nem éget meg a láng, ezt ígéri az Úr nekem több, mint 10 éve, csak tisztogat és pofozgat, hogy jó helyre kerüljön a szív s megállhasson Isten szentséges jelenlétében majd egy napon: " Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
Ézsaiás 43, 2

Isten nagyobb mindennél, és milyen jó, hogy Őhozzá bármikor kiálthatunk. Hálás szívvel tapasztalhatom meg, hogy bármi is lenne, mostmár ketten állhatunk meg az Úr előtt segítségért, szabadításért. "Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar." Prédikátor 4, 12

Csodatevő balzsam az ige, és különös ajándék ilyen balzsamot kapni attól, aki engem szeret és tudom, hogy imádkozik értem: "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket." Zsoltárok 147,3

így mindenek ellenére köszönettel és hálával zárhatom ezt a bejegyzést és ugynígy szeretnék minden egyes napot, mely az időnként előálló "óriások" ellenére az Úrban örömöt, békességet és győzelmet rejteget.

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela)
Isten, a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is." Zsoltárok 68, 20-20

Agapé (Iza könyvjelzőjéről:)

1. E szeretet lényege, hogy nem szab feltételeket.
2. A szeretet célja, a szeretett személy java.
3. A szeretet bizonyítéka a tett.
4. A szeretet mértéke az áldozat. Nemcsak akkor cselekszik, amikor az könnyű, hanem akkor is, amikor az kerül valamibe.

Új év kezdetére

"Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus."

Oswald Chambers, Krisztus mindenek felett

Helyén legyen a szív...

"Mi versengett a mi erőnkért? Milyen dolgoknak álltunk ellen? Mi akadályozta a közösségünket úgy, hogy olyan dolgok miatt kellett imádkoznunk, amelyeket észre sem kellett volna vennünk, ha a helyünkön vagyunk?" (Oswald Chambers, Elküldelek ezért titeket)

Nem sok hozzáfűznivaló lenne ehhez a gondolatmenethez, csak meg akartam örökíteni, hogy később is emlékezzek. Nagyon jó elcsendesedni, elgondolkozni ennek kapcsán, mert mélyebb helyekre vezet, túl a gyors és felületes gondolatoknál. Annyira szeretem, hogy az Úrnál minden annyira leegyszerűsödik és egyértelművé válik, egyenessé és érthetővé, felfedi az igazságot, tisztogat, ha megállunk előtte és rávilágít arra, amire kell. Hogy helyén legyen a szív...

....december....

Végre egy kis szabadabb hét.
Augusztusban munkahelyet váltottam, így a betanulás első időszaka alatt nem sok megállót lehetett ejteni, de most végre eljött az ideje a megállásnak. Kifújhatom magam. És még a blogot is elévehetem.
December 1-jén ünnepeltük a jövendőbelim születésnapját, majd különös öröm volt az is, hogy megrendelhettük a jeggyűrünket és elintéztük a mennyegzős dekorációt. :)
Kimondhatatlan hála tölt el, mikor tudatosul bennem, hogy az Úr meghallgatta kérésemet és egy olyan férjjel fog megajándékozni, amilyenről mindigis álmodtam.
Évekig imádkoztam és kértem az Úrtól egy olyan társat, aki nagyon szereti Őt.
És ahogyan megismertem Zsoltot, egyre jobban világossá lett számomra, hogy ezzel a házassággal egy újabb választást teszek. Magát az Urat választom. Ismét. Pont mint első alkalommal, 10 évvel ezelőtt, a megtérésemkor.
Ez a döntés (mint ami a második legfontosabb az életben) még erősebbé teszi bennem az Úrnak való odaszánást, az elhivatást, a szolgálatkészséget, az imádatot.
Hatalmas imameghallgattatás ez számomra, amiért vágyom dicsérni és magasztalni az Urat.
Mint a megtérésem döntése, ez a döntés is meg volt-, meg van- es meg lesz próbálva ezután is, de olyan jó ismerni az Urat, olyan jó tudni azt, hogy jót tervezett felőlünk, bízni ebben és meg nem szégyenülni. Olyan jó felnézni Rá és tudni, hogy Ő már győzött és minden csak mulandó az örrökkévalósághoz képest, amit számunkra elkészített.

"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket." Zsoltárok 25,14

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!" Jelenések 22, 17a

"Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22, 20

Akik könnyezve vetettek...

... ujjongva arassanak.
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Zsoltárok 126, 5-6

Boldog reménység ez, mikor arra gondolok, hogy maga az Úr lesz ott, amikor érkezem.
Drága reménység.
Olyan jo Hozzá menni és megnyugodni Nála, aki maga az út, az igazság és az élet.

"Minden forrásom Belőled fakad." Zsoltárok 84,7b


"Ezt mondom az Úrnak, Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem." Zsoltárok 16, 2

Mennyeiek

„Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. „ Zsidók 11,16a

Többek között ezen az igén akadt meg a szemem a héten. Belegondoltam a jelen kihívásaiba, kísértésekbe, válaszutakba és visszagondoltam a megtérésemre. Úgy ma is, mint akkor is ez adott igazából erőt és motivációt arra, hogy az Urat válasszam és azt, ami Neki tetsző. Akkor is és ma is. Jól tudva és látva azt, hogy milyen az, amikor az életnek a céljait nem a mennyeiek után való vágyakozás határozza meg.

Mennyivel szabadabban telnének napjaink és egész életünk, ha percről percre és lépésről lépésre szem előtt tudnánk tartani azt, hogy nem önmagunkért vagyunk. És amit önmagunkért tennénk, elválasztana minket attól, ami mennyei.

Amikor megállok egy pillanatra így a hétköznapokban, mert pont valamit el kell dönteni, akkor annyira felszabadítónak tartom azt, ha eszembe jut, hogy nem baj, ha az énemnek valami veszteséggel jár. Mivel ott a legmélyén ott a vágy a mennyeiek után, mint ami egyedüli igazán jó, a veszteség hamis képe is egy pillanat alatt szétoszlik. Ne higgyünk a hamis képeknek. Megéri hinni a mennyeiekben úgy, mint az egyetlen üdvözítő valóságban, amely igaz, s amelyért nem veszteség minden másról lemondani, hogy megkaphassuk azt.

„Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” Zsidók 11,16b

Mindig

tudok csodálkozni azon, hogy mennyire nagy, ahogyan az Úr munkálkodik az emberekben és ahogyan egyébként teljesen idegen emberekkel kerülhetek nagyon mélységes közösségbe a Krisztusban. Dolgok, emberek, amikrol vagy akikről nem is tudok, de ott vannak, VANNAK, és Isten munkájának az eredménye. Nagyon tudom csodálni ilyenkor azt, mekkora kincs van elrejtve Krisztusban és mekkora hatalom is ugyanakkor!
Mondjuk, aki olyan körben nőtt fel, annak lehet, hogy nem épp akkora csoda vagy nem épp annyira különleges, de nekem így elképesztő belegondolni, hogy nemcsak gyülekezet részévé lehettem, és ezáltal kapcsolatba lépve sok más gyülekezettel, hanem még olyan oldalakról is rendelt mellém az Úr embereket, akik Krisztusban vannak és akikkel megoszthatom ezt az utat, ahonnan emberileg nem lehet így előre kiszámítani.
Jó megtapasztalni azt is, hogy az Úr válaszol az utána vágyakozó szívnek...

David Phelps - End of the line

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

(Bejegyzés cím nélkül, mert most ez ilyen...)

Hol is kezdhetném...?.....
Az a hátránya a ritkán-írásnak, hogy nehéz egy hosszabb periódus után úgy beszámolót írni, hogy ne maradjon ki semmi.
Ilyenkor egy brain-storming-os ábra talán segítene...majd lehet, hogy egyszer kipróbálom blogírásnál is.
Sokféle gondolat kavarog bennem.... attól kezdve, hogy végre itt van a kedvenc időszakom az autóvezetésre...Nagyon szeretem, amikor vöröses meg sárgás fákat bambulhatok utazás közben és főleg azt, amikor elémtáncolnak a hulló színes falevelek, felkapja őket a szél, magasba repíti... és én pont belegázolok e falevélrepítéses jelenetbe... :) hát nem szép? :D én nagyon szép és különleges élménynek tartom...!
... akkor folytatom ott, hogy... nagyon hálás vagyok a szüleimért. Azt hiszem soha nem tudtam még ennyire értékelni a szeretetüket, odaadásukat, gondoskodásukat, ragaszkodásukat.
Amikor az élet sokmindent lehámoz az emberről, akkor olyan sokat jelent, hogy azért van egy kis fészek, ahol nekem is van részem szeretetben, ragaszkodásban... és abban, hogy valaki/valakik örülni tudnak pusztán csak a jelenlétemnek. Csak az, hogy ott vagyok velük, vidámságot okoz nekik, örömöt. Lévén, hogy volt lehetőségem megízlelni milyen, mikor valakinek teljesen mindegy, hogy vagyok vagy nem vagyok, amikor valakit abszolút nem érdekel, hogy mi van velem meg stb.. Ilyenkor az ilyen apró otthoni megélések egyre többet jelentenek, mert az ő szeretetük változatlan és feltétel nélküli. Pedig ők is csak emberek. De az Úr adta őket, és hálás vagyok értük nagyon.
Meglepinek készítettem egy házicsokit apumnak. Mindig viszek neki csokit, de most arra gondoltam, hogy különleges legyen, éspedig olyat viszek, amit én készítettem. Harmadik próbálkozásra össze is jött a csoki :D márminthogy tényleg csoki lett belőle....Ráírtam azt, hogy "tata", mert igen, én így szólítom apum, bármennyire is furcsa lenne ez egyeseknek, vagy bármennyire is más értelmet bír egyes helyeken. :P Na és nyomtam rá még egy naaagy szmájlit. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, hogy tényleg én csináltam. Amikor nekifogott, csak a széleit majszolta körbe, hogy maradjon meg az írás meg a szmájli.. ez aranyosnak tűnt, és bár hamarabb is bekaphatta volna, láttam, hogy tartogatja, csak apró darabkákat tör le belőle, hogy tartson sokáig. :)
Na, ki tenne még így a házicsokimmal?...............................................................

...aztán... mivel folytassam?...
Időnként megosztottam volna még néhány igét, amiket most lehet, hogy csak felsorolok, hosszadalmas lenne mindenikhez magyarázatot írni...
Legutoljára, amikor letörtem valamért, belefáradtam dolgokba, próbáltam olvasni. Elővettem a Bibliám, elég sokat olvastam, több részen átfutottam, és igazából rájöttem, hogy semmi esélye nincs az embernek arra, hogy feladja, ha számon tartja és felfigyel arra, hogy Isten mennyire körülvesz ígéretekkel....bátorítással és felszólítással is arra nézve, hogy bízzunk Benne....és ezt meg nemhiába......
A másik meg, hogy ezek az ígéretek változatlanok...amit megint csak akkor tud értékelni az ember, amikor az emberek változékonysága már egyszer-kétszer szétzúzta neki belül, amit lehetett.
Szóval, itt egy kis ízelítő ezekből az idézetekből, ha elszűrkülnének a dolgok itt az életben, és néha úgy tűnik, hogy sosem lesz másképp....
"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" Máté 13:43
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Máté 10:29-31
"Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!" Ézsaiás 58:9
"Bizony örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. [...] A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mírtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el." Ézs 55: 12-13
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézs 50:10b
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme tenyerembe véstelek be..." Ézs 49:15-16a
"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged." Péld. 20:22
"Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások." Péld.20:30
"Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" Zsolt.126:5-6
"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!" Zsolt.116: 7