Fura, hogy ide jutottam, nem is gondoltam volna talán soha, hogy van ilyen...de... van ilyen... igen, hogy nem is azért örülök valaminek, mert imádkoztam érte, hogy az Úr adja meg nekem és megadta.......... hanem van valami mélységesebb öröm... valami leírhatatlan... abból kifolyólag, hogy..megtapasztaltam, hogy válaszolt (akárhogyis). Azt hittem az ember annak örül, ha valamit megad neki az Úr, ha válaszol neki. De van olyan, hogy igen, az Úr megadja, és az ember nem is annak örül a legjobban?? :) Valahogy Neki, közelségének mégjobban örülök és szeretném, ha ez minél inkább így lenne az életem folyamán, mert ez igazi boldogság.
Olykor, ha nem kaptam meg valamit vagy úgy tünt az Úr nem válaszolt, valahogy mégis meg tudtam nyugodni, Rá hagyatkozni, még ha nem is értettem, és ez valahogy betöltötte a szívem megelégedéssel és hálával, mert tudtam az Úrra nyugodt szívvel támaszkodhatok, akkor is, ha a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak. De nem is gondoltam volna...hogy... amikor valami jót kapok, akkor is létezik olyan, hogy annál a jónál (ami mellesleg számomra fontos volt), még annál a jónál is jobb az Úr és még annál a jónál is jobban tudok az Úrnak örülni, és nem is az a jó miatt vagyok boldog, hanem az Úr közelsége miatt. Hihetetlen mennyire csodultig meg tudja tölteni az ember szívét, csak pusztán azzal, hogy bár megfoghatatlan, mégis mindennel rendelkezik és mindenek felett áll és ez része lehet az életemnek. Igen, ilyenkor már nem is annak örülök, hogy valamit megkaptam vagy valamire pozitívan válaszolt az Úr, hanem hogy egyáltalán ismerhetem, hogy közel van, és hogy "láthatatlanul" is láthatom az egyetlen, igaz és mindenható Istent! Ez nem ér fel semmi más jóval :) és örülök, hogy enyém lehet.
"Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben, láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában." ZSoltárok 27:4
"Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram!" Zsoltárok 101,1
"A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.
Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!" Zsoltárok 93:4-5
"Minden forrásom belőled fakad." Zsoltárok 87:7b
"Milye drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot." Zsolt.36:8-10
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézsaiás 50:10b
Nagy öröm, amikor látok valakit megérteni (nem csak elméletileg), hogy maga az Úr az, aki mindennél drágább és aki maga lényünk mélységes vágyódásainak beteljesedése.
ReplyDelete:]
ReplyDelete:) nagyon orulok ennek a tapasztalatodnak. En is eltem mar at ilyet...szeretnem ha Isten megaldana engem is ujbol ilyen tapasztalatokkal,egy igazi Hozza kotot szivel, mely minden idoszakban tudjon szilardan Benne bizni...
ReplyDeleteHát a lényeg semmiképpen sincs a tapasztalaton. A tapasztalat nem sokat ér.
ReplyDeleteA lényeg ott van, hogy megtagadod magad és Krisztus lesz mindened.
Ja, hát az biztos, hogy nem az "élményszerzésen" van a lényeg...
ReplyDeleteA megtapasztálások akkor jönnek, ha az ember átadja a szívét, leteszi az életét és igyekszik Istennel élni. Viszont, ha valamin Istennel mész át, elengehetetlen a tapasztalatszerzés...és ezek gerjesztik benned a csodálatot és a mégnagyobb vágyakozást Isten után, buzdítanak, bátorítanak, erőt adnak továbbra a hitben járásra... És.. ilyen szemszögből azért nem keveset ér.. Lehet, hogy Eni erre gondolt inkább. De mindig jó megvizsgálni, hogy az ember miért is vágyik valami "megtapasztalásra"...mert olyan is lehet, valóban,hogy... nehezen megy saját akaratból az "átadás"...és akkor hajhásszuk az élményeket, hogy abból erőt gyűjtsünk és úgmond könnyebb legyen.. Olyasmi ez, mint mikor nagy lelkesedéssel énekelünk egy éneket, mert szép a dallama és olyan a hangulata...kimondjuk a szavakat, "Uram, tied vagyok, átadom az életem"..vagy éppen amiről az ének szól... és mikor lejár az ének, csend lesz, elfogy a dallam és elfogynak a szavak... hm... akkor most hol is kezdjük a valós életben megélni azt, amit épp előbb annyira lelkesen meg annyira nagy meggyőződéssel énekeltünk... :)
Van, hogy Istentől várjuk azt, ami a mi részünk lenne... Csakhogy Isten senkit nem kényszerít semmire és nem is "manipulál" semmiféle élményekkel vagy megtapasztalásokka....
"Őnkéntes", szabad akaratból jövő követőket és imádókat keres, akik IStent magáért szeretik, nem az áldásaiért vagy az élmények "feelingjeiért". Ezt mindig jó megvizsgálni önmagunkban (magamban is).
igen, Aniko, ugy gondoltam ahogy mondtad...bevalom ,nalam sokszor nehez az odaszanas, de igyekszem ra ..teljesen oda akarom szanni magam Istennek...
ReplyDelete