Friday, October 03, 2008

Lehetne egy sofőröm is?....



Nemcsak a macim szomorú, de szenved az én lelkem is... Vajon van élet a vezetés kezdetén túl?

8 comments:

  1. a szomorusagon es a szenvedesen tul a nap megis mosolyog azon a macin :) s a boldogsag utban van. az eletjelek mert mindenhol jelen vannak. csak eszre kell venni es felfrissiteni a tekintetet egy kis harmatfriss csomaggal :)

    PS: ha josz pl. a konfira megtudhatod, hogy milyen lepesben lenni a lelekkel :)

    ReplyDelete
  2. Aha. Gondolkozom rajta. Meg kene latogassam egyik baratnomet Kemeren, s lehet elmegyek szombaton konfra es vasarnap hozza... Meglatom...

    ReplyDelete
  3. Mikorra kene pontos valaszt adjak?:)

    ReplyDelete
  4. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete
  5. jonak hangzik ...
    valami jegyzetet firkaszni valaki? vagy hasonlo?

    ReplyDelete
  6. hat, ha igen, akkor engem is erdekel...

    ReplyDelete
  7. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete
  8. A szomoruság és szenvedés talán érzékenyebbé alakítja a látásunkat. Meglehet, azért vagyunk szomoruak, mert látjuk az élet jeleit, azokat a pillanatokat, amelyek olykor elvesznek emberi lényünk korlátozottságában. És ha nem lennénk szomoruak, talán nem is értenénk mit jelent az öröm okozta feloldozás. Van élet a Kezdeten túl :). Az élet hatalmas, még akkor is, ha manapság ez közhelynek számít. Jelzőink pedig túl szegények.

    Tudhatjuk, hogy milyen lépésben lenni a lélekkel? Megjártuk már magunk is a lélek hosszát?

    U.i. : Aki "megjárta" már, az Radnóti Miklós, a parafrázis az ő verssorát írja át.

    ReplyDelete