Már az elején gondolkoztam azon, hogy hova helyezhetném be a kedvenc igerészem, merthát olyan nincs, hogy irjak blogot és az kimaradjon. Ma reggel a szemembe tűnt a leg nem kivanatosabb igeversem, amit a legkevésbé szeretek. Valamikor nagyon rég olvastam valahol, hogy ne csak a kedvenc igerészeinkkel foglalkozzunk többet, hanem azokkal is, amelyek a nem annyira kedvencek. Kellemetlenek. Kényelmetlenek.
"És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet Jézus néki mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólalna, háromszor megtagadsz engem. És sirva fakada."
- Márk 14,72.-
Ez a legfájdalmasabb igerész, ami engem megkeserit, ha jobban belegondolok...
Ahogy az egyik ének is mondja: "ha nézek önmagamra, hamar megcsüggedek". Azt hiszem, az ilyenfajta bűnök égetnek engem a legjobban, ezek a legfájdalmasabbak szamomra. Azért, mert ezzel szemben nap, mint nap megtapasztalom a való életben, hogy mennyire hűséges az Úr hozzám és hogy kimondhatatlanul szeret, gondoskodik rólam. Ő ad értelmet az életemnek, erőt, örömöt és én mégis van, hogy Péterhez hasonlóan gyáváskodom és megtagadom Őt, aki a legjobban méltó minden hódolatra, imádatra. Borzasztóan keserű ez a dolog, bárhányszor eszembejutnak helyzetek az életemből, amikor megtagadtam Őt. És szeretnék meg sem emlékezni róla, szeretném elfelejteni, nem foglalkozni vele. De nem lehet, nem szabad, ha engedni szeretném azt, hogy Krisztus átformáljon egyre jobban Őhozzá hasonlóvá. Olyan nagy és elérhetetlen és nagyon-nagyon messzi dolognak tűnik ez, felfoghatatlannak, de Nála minden lehetséges.Szeretnék nem lemaradozni az úton, ha már ráléptem. És hála az Úrnak, hogy ráléptem...Azért is hála, hogy még van kegyelme megbocsájtani.
Végül nem hagynám ki a legkedvencebb igeversemet sem ...
" Amikor vizen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem boritanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged."- Ézsaiás 43,2. -
Kiváncsi lennék másnak is a kedvenc és kevésbé kedvenc igerészére is.
Legyetek bátrak!
Nekem nincs kedvenc igeversem. Egy időben volt a Zsolt 27,4. Most is az az életem vágya, amit ott ír, de nem azt mondom, hogy kedvenc igeversem.
ReplyDeleteNem tudom, mi a kedvencem, ha van. Majd, ha megtudom, leírom.
De általában az szokott a kedvenc lenni, ami abban az időben különösen sokat mondott. S mostanában az ApCselt olvasom, s ott nem igeversek ragadnak meg annyira, hanem egész részek, és az, ami ott van a sorokban, a sorok között.
„Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra” (Fil 3,10-11) Amen
ReplyDelete