....december....

Végre egy kis szabadabb hét.
Augusztusban munkahelyet váltottam, így a betanulás első időszaka alatt nem sok megállót lehetett ejteni, de most végre eljött az ideje a megállásnak. Kifújhatom magam. És még a blogot is elévehetem.
December 1-jén ünnepeltük a jövendőbelim születésnapját, majd különös öröm volt az is, hogy megrendelhettük a jeggyűrünket és elintéztük a mennyegzős dekorációt. :)
Kimondhatatlan hála tölt el, mikor tudatosul bennem, hogy az Úr meghallgatta kérésemet és egy olyan férjjel fog megajándékozni, amilyenről mindigis álmodtam.
Évekig imádkoztam és kértem az Úrtól egy olyan társat, aki nagyon szereti Őt.
És ahogyan megismertem Zsoltot, egyre jobban világossá lett számomra, hogy ezzel a házassággal egy újabb választást teszek. Magát az Urat választom. Ismét. Pont mint első alkalommal, 10 évvel ezelőtt, a megtérésemkor.
Ez a döntés (mint ami a második legfontosabb az életben) még erősebbé teszi bennem az Úrnak való odaszánást, az elhivatást, a szolgálatkészséget, az imádatot.
Hatalmas imameghallgattatás ez számomra, amiért vágyom dicsérni és magasztalni az Urat.
Mint a megtérésem döntése, ez a döntés is meg volt-, meg van- es meg lesz próbálva ezután is, de olyan jó ismerni az Urat, olyan jó tudni azt, hogy jót tervezett felőlünk, bízni ebben és meg nem szégyenülni. Olyan jó felnézni Rá és tudni, hogy Ő már győzött és minden csak mulandó az örrökkévalósághoz képest, amit számunkra elkészített.

"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket." Zsoltárok 25,14

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!" Jelenések 22, 17a

"Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22, 20

Akik könnyezve vetettek...

... ujjongva arassanak.
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Zsoltárok 126, 5-6

Boldog reménység ez, mikor arra gondolok, hogy maga az Úr lesz ott, amikor érkezem.
Drága reménység.
Olyan jo Hozzá menni és megnyugodni Nála, aki maga az út, az igazság és az élet.

"Minden forrásom Belőled fakad." Zsoltárok 84,7b


"Ezt mondom az Úrnak, Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem." Zsoltárok 16, 2

Mennyeiek

„Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. „ Zsidók 11,16a

Többek között ezen az igén akadt meg a szemem a héten. Belegondoltam a jelen kihívásaiba, kísértésekbe, válaszutakba és visszagondoltam a megtérésemre. Úgy ma is, mint akkor is ez adott igazából erőt és motivációt arra, hogy az Urat válasszam és azt, ami Neki tetsző. Akkor is és ma is. Jól tudva és látva azt, hogy milyen az, amikor az életnek a céljait nem a mennyeiek után való vágyakozás határozza meg.

Mennyivel szabadabban telnének napjaink és egész életünk, ha percről percre és lépésről lépésre szem előtt tudnánk tartani azt, hogy nem önmagunkért vagyunk. És amit önmagunkért tennénk, elválasztana minket attól, ami mennyei.

Amikor megállok egy pillanatra így a hétköznapokban, mert pont valamit el kell dönteni, akkor annyira felszabadítónak tartom azt, ha eszembe jut, hogy nem baj, ha az énemnek valami veszteséggel jár. Mivel ott a legmélyén ott a vágy a mennyeiek után, mint ami egyedüli igazán jó, a veszteség hamis képe is egy pillanat alatt szétoszlik. Ne higgyünk a hamis képeknek. Megéri hinni a mennyeiekben úgy, mint az egyetlen üdvözítő valóságban, amely igaz, s amelyért nem veszteség minden másról lemondani, hogy megkaphassuk azt.

„Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” Zsidók 11,16b

Mindig

tudok csodálkozni azon, hogy mennyire nagy, ahogyan az Úr munkálkodik az emberekben és ahogyan egyébként teljesen idegen emberekkel kerülhetek nagyon mélységes közösségbe a Krisztusban. Dolgok, emberek, amikrol vagy akikről nem is tudok, de ott vannak, VANNAK, és Isten munkájának az eredménye. Nagyon tudom csodálni ilyenkor azt, mekkora kincs van elrejtve Krisztusban és mekkora hatalom is ugyanakkor!
Mondjuk, aki olyan körben nőtt fel, annak lehet, hogy nem épp akkora csoda vagy nem épp annyira különleges, de nekem így elképesztő belegondolni, hogy nemcsak gyülekezet részévé lehettem, és ezáltal kapcsolatba lépve sok más gyülekezettel, hanem még olyan oldalakról is rendelt mellém az Úr embereket, akik Krisztusban vannak és akikkel megoszthatom ezt az utat, ahonnan emberileg nem lehet így előre kiszámítani.
Jó megtapasztalni azt is, hogy az Úr válaszol az utána vágyakozó szívnek...

David Phelps - End of the line

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

(Bejegyzés cím nélkül, mert most ez ilyen...)

Hol is kezdhetném...?.....
Az a hátránya a ritkán-írásnak, hogy nehéz egy hosszabb periódus után úgy beszámolót írni, hogy ne maradjon ki semmi.
Ilyenkor egy brain-storming-os ábra talán segítene...majd lehet, hogy egyszer kipróbálom blogírásnál is.
Sokféle gondolat kavarog bennem.... attól kezdve, hogy végre itt van a kedvenc időszakom az autóvezetésre...Nagyon szeretem, amikor vöröses meg sárgás fákat bambulhatok utazás közben és főleg azt, amikor elémtáncolnak a hulló színes falevelek, felkapja őket a szél, magasba repíti... és én pont belegázolok e falevélrepítéses jelenetbe... :) hát nem szép? :D én nagyon szép és különleges élménynek tartom...!
... akkor folytatom ott, hogy... nagyon hálás vagyok a szüleimért. Azt hiszem soha nem tudtam még ennyire értékelni a szeretetüket, odaadásukat, gondoskodásukat, ragaszkodásukat.
Amikor az élet sokmindent lehámoz az emberről, akkor olyan sokat jelent, hogy azért van egy kis fészek, ahol nekem is van részem szeretetben, ragaszkodásban... és abban, hogy valaki/valakik örülni tudnak pusztán csak a jelenlétemnek. Csak az, hogy ott vagyok velük, vidámságot okoz nekik, örömöt. Lévén, hogy volt lehetőségem megízlelni milyen, mikor valakinek teljesen mindegy, hogy vagyok vagy nem vagyok, amikor valakit abszolút nem érdekel, hogy mi van velem meg stb.. Ilyenkor az ilyen apró otthoni megélések egyre többet jelentenek, mert az ő szeretetük változatlan és feltétel nélküli. Pedig ők is csak emberek. De az Úr adta őket, és hálás vagyok értük nagyon.
Meglepinek készítettem egy házicsokit apumnak. Mindig viszek neki csokit, de most arra gondoltam, hogy különleges legyen, éspedig olyat viszek, amit én készítettem. Harmadik próbálkozásra össze is jött a csoki :D márminthogy tényleg csoki lett belőle....Ráírtam azt, hogy "tata", mert igen, én így szólítom apum, bármennyire is furcsa lenne ez egyeseknek, vagy bármennyire is más értelmet bír egyes helyeken. :P Na és nyomtam rá még egy naaagy szmájlit. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, hogy tényleg én csináltam. Amikor nekifogott, csak a széleit majszolta körbe, hogy maradjon meg az írás meg a szmájli.. ez aranyosnak tűnt, és bár hamarabb is bekaphatta volna, láttam, hogy tartogatja, csak apró darabkákat tör le belőle, hogy tartson sokáig. :)
Na, ki tenne még így a házicsokimmal?...............................................................

...aztán... mivel folytassam?...
Időnként megosztottam volna még néhány igét, amiket most lehet, hogy csak felsorolok, hosszadalmas lenne mindenikhez magyarázatot írni...
Legutoljára, amikor letörtem valamért, belefáradtam dolgokba, próbáltam olvasni. Elővettem a Bibliám, elég sokat olvastam, több részen átfutottam, és igazából rájöttem, hogy semmi esélye nincs az embernek arra, hogy feladja, ha számon tartja és felfigyel arra, hogy Isten mennyire körülvesz ígéretekkel....bátorítással és felszólítással is arra nézve, hogy bízzunk Benne....és ezt meg nemhiába......
A másik meg, hogy ezek az ígéretek változatlanok...amit megint csak akkor tud értékelni az ember, amikor az emberek változékonysága már egyszer-kétszer szétzúzta neki belül, amit lehetett.
Szóval, itt egy kis ízelítő ezekből az idézetekből, ha elszűrkülnének a dolgok itt az életben, és néha úgy tűnik, hogy sosem lesz másképp....
"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" Máté 13:43
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Máté 10:29-31
"Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!" Ézsaiás 58:9
"Bizony örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. [...] A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mírtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el." Ézs 55: 12-13
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézs 50:10b
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme tenyerembe véstelek be..." Ézs 49:15-16a
"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged." Péld. 20:22
"Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások." Péld.20:30
"Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" Zsolt.126:5-6
"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!" Zsolt.116: 7

2 év...

... járt le mióta stabil munkahelyen dolgozom. Első két év az egyetem után! :) Öröm van bennem.
Jó érzés belegondolni, és hálás vagyok érte a Gondviselőnek! Jó volt az Úrral végigjárni az éveket és remélem ezen semmi nem fog változni a jövőben sem. Sokmindenért hálás vagyok... Már azért is hálás vagyok, hogy hálás vagyok... ;)) ... mert ezt is Krisztustól kaptam.
Hogy mennyire gőzöm se volt az elején, hogy mibe cseppentem bele és hogy mi vár itt rám....és végül jó lett minden, mert az Úr tudta... ha én nem is...
Jó erre gondolni, mert ugyanez érvényes az Úrral kapcsolatosan bármilyen más élethelyzetben is. Hogy mért nem tud ez mindig eszembe jutni?!?....

"Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél." Ézsaiás 45:5

Megrágnivalók

Dr. Larry Crabb, Összetört álmok - váratlan út az örömhöz:

„Az igazi hit

A három lecke:

1. Az Istenhez vezető út valamely ponton feltétlen átvezet olyan sötét időszakon, amikor az élet értelmetlennek tűnik. Nem könnyű az élet, hanem nehéz – néha nagyon nehéz.
2. Isten távollétének érzete olyan ajándék, melyet hálával kell fogadnunk. A sötétség ezen időszakaiban legfontosabb munkáját végzi bennünk.
3. Nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat. Amikor rosszul érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy harcba szálljunk a bennünk lévő ellenséggel. Ez az ellenség az, amely visszatart bennünket attól, hogy Isten jelenlétébe azzal az egyedüli szándékkal lépjünk be, hogy őt dicsőítsük.

Barátom, David Sheperd éppen most tanulja ezeket a leckéket. Megengedte, hogy idézzek egy közelmúltban írott leveléből. Miután néhány éven át azt az új szolgálatot végezte, amiről úgy érezte, hogy Isten világos vezetése nyomán vállalta, s melynek során legtöbbnyire csak kudarc érte, a következőket mondta:

„A hit - ahogy egyre jobban értem – arról szól, hogy túllássak körülményeimen, és egy személyt lássak meg. Nem igazi hit az, amely azt reméli, hogy a külső körülmények megjavulnak – akkor sem, ha ezt a fordulatot Istentől várja. Az a fajta ember akarok lenni, aki – miután minden álma köddé vált - továbbra is arra vágyik, hogy élete szorosan kapcsolódjék Isten országához, bensőséges kapcsolatban legyen barátjával, a királlyal, és fel tudjon vállalni egy újabb kockázatot csak azért, mert ez tetszik barátjának.”

Testem beleborzad ebbe a gondolatba.

Meg vagyok győződve róla, hogy David a legjobb úton van afelé, hogy valóban élni tud az összetört álmok közepette is. Egy magasabb rendű álom foglya lett. „

(17. fejezetből)

(A keresztyénség)”Nem arról szól elsődlegesen, hogy megmeneküljünk a pokoltól a menny számára. Nem elsődlegesen arról szól, hogy olyan módon éljünk, melyből kevesebb probléma fakad, és jobb érzésünk támad saját magunkt és életünk iránt. Jézus megismeréséről szól, a lehető legcsodálatosabb személyről, a valaha létező legjobb barátról. Isten dicsőítéséről azáltal, hogy nagyobb örömet találunk benne, mint bármely más örömforrásban.

Nos, ha mindez igaz, akkor az egyház ugyancsak rosszul néz ki. Hitünk lényegéről maradunk le. Sokakat, és sokminden mást jobban élvezünk, mint Istent.

Ha igaza van Luthernek – hogy csak a szenvedésben tanulunk meg Isten jóságában gyönyörködni -, akkor rögtön világos lesz, hogy miért olyan sekélyes az Istenben való örömünk. Nem szeretünk szenvedni. Nem látunk semmi értéket a szenvedésben. Úgy igazítjuk életünket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a szenvedést. Úgy tartjuk, hogy a keresztyénség olyan Istent ajánl, aki közreműködik ebben a tervben.”

(20.fejezetből)

„Szükséges a szenvedés ahhoz, hogy elég erős legyen Isten utáni vágyunk, hogy segítsen visszautasítani a világ csábítását a pillanatnyi kellemes érzésért; hogy ellenálljunk a sátán sugallatának, hogy nem Istenben található meg mindaz, ami jó, s hogy átlássunk a test hamis érvelésén.

[…]

„Amikor jól mennek a dolgok, könnyen úgy véljük, hogy születési előjogunk a boldogság. Hányszor mondom, amikor imám meghallgattatik:”Természetesen! Életemnek sima mederben kell folynia.” Lehet, hogy nem is hallottam, de mégis ezt mondtam.

Csak a próbák képesek megtörni ezt az érvelést. Csak a fájdalom tárja fel boldogság iránti elkötelezettségünk valódi arcát, azt a gőgöt, mely megfosztja Istent jogos helyétől. Csak ha töredelmes szívvel megvalljuk, hogy nem vagyunk hajlandók Istenre hagyatkozni, fogunk rájönni, hogy pontosan erre vágyunk.”

(17.fejezetből)

Sikeres megrágást mindenkinek. :)

What a Day It Will Be