Blackbird Bl:o)g

Agapé (Iza könyvjelzőjéről:)

2012-01-15T07:01:00.000-08:00

1. Az agapé forrása annak lényében van, aki szeret.
2. E szeretet lényege, hogy nem szab feltételeket.
3. A szeretet célja, a szeretett személy java.
4. A szeretet bizonyítéka a tett.
5. A szeretet mértéke az áldozat. Nemcsak akkor cselekszik, amikor az könnyű, hanem akkor is, amikor az kerül valamibe.

Új év kezdetére

2012-01-05T11:07:00.000-08:00

"Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus."

Oswald Chambers, Krisztus mindenek felett

Helyén legyen a szív...

2011-12-29T05:34:00.000-08:00

"Mi versengett a mi erőnkért? Milyen dolgoknak álltunk ellen? Mi akadályozta a közösségünket úgy, hogy olyan dolgok miatt kellett imádkoznunk, amelyeket észre sem kellett volna vennünk, ha a helyünkön vagyunk?" (Oswald Chambers, Elküldelek ezért titeket)

Nem sok hozzáfűznivaló lenne ehhez a gondolatmenethez, csak meg akartam örökíteni, hogy később is emlékezzek. Nagyon jó elcsendesedni, elgondolkozni ennek kapcsán, mert mélyebb helyekre vezet, túl a gyors és felületes gondolatoknál. Annyira szeretem, hogy az Úrnál minden annyira leegyszerűsödik és egyértelművé válik, egyenessé és érthetővé, felfedi az igazságot, tisztogat, ha megállunk előtte és rávilágít arra, amire kell. Hogy helyén legyen a szív...

....december....

2011-12-06T08:38:00.000-08:00

Végre egy kis szabadabb hét.
Augusztusban munkahelyet váltottam, így a betanulás első időszaka alatt nem sok megállót lehetett ejteni, de most végre eljött az ideje a megállásnak. Kifújhatom magam. És még a blogot is elévehetem.
December 1-jén ünnepeltük a jövendőbelim születésnapját, majd különös öröm volt az is, hogy megrendelhettük a jeggyűrünket és elintéztük a mennyegzős dekorációt. :)
Kimondhatatlan hála tölt el, mikor tudatosul bennem, hogy az Úr meghallgatta kérésemet és egy olyan férjjel fog megajándékozni, amilyenről mindigis álmodtam.
Évekig imádkoztam és kértem az Úrtól egy olyan társat, aki nagyon szereti Őt.
És ahogyan megismertem Zsoltot, egyre jobban világossá lett számomra, hogy ezzel a házassággal egy újabb választást teszek. Magát az Urat választom. Ismét. Pont mint első alkalommal, 10 évvel ezelőtt, a megtérésemkor.
Ez a döntés (mint ami a második legfontosabb az életben) még erősebbé teszi bennem az Úrnak való odaszánást, az elhivatást, a szolgálatkészséget, az imádatot.
Hatalmas imameghallgattatás ez számomra, amiért vágyom dicsérni és magasztalni az Urat.
Mint a megtérésem döntése, ez a döntés is meg volt-, meg van- es meg lesz próbálva ezután is, de olyan jó ismerni az Urat, olyan jó tudni azt, hogy jót tervezett felőlünk, bízni ebben és meg nem szégyenülni. Olyan jó felnézni Rá és tudni, hogy Ő már győzött és minden csak mulandó az örrökkévalósághoz képest, amit számunkra elkészített.

"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket." Zsoltárok 25,14

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!" Jelenések 22, 17a

"Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22, 20

Akik könnyezve vetettek...

2011-10-12T11:40:00.000-07:00

... ujjongva arassanak.
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Zsoltárok 126, 5-6

Boldog reménység ez, mikor arra gondolok, hogy maga az Úr lesz ott, amikor érkezem.
Drága reménység.
Olyan jo Hozzá menni és megnyugodni Nála, aki maga az út, az igazság és az élet.

"Minden forrásom Belőled fakad." Zsoltárok 84,7b

"Ezt mondom az Úrnak, Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem." Zsoltárok 16, 2

Mennyeiek

2011-09-04T11:54:00.000-07:00

„Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. „ Zsidók 11,16a

Többek között ezen az igén akadt meg a szemem a héten. Belegondoltam a jelen kihívásaiba, kísértésekbe, válaszutakba és visszagondoltam a megtérésemre. Úgy ma is, mint akkor is ez adott igazából erőt és motivációt arra, hogy az Urat válasszam és azt, ami Neki tetsző. Akkor is és ma is. Jól tudva és látva azt, hogy milyen az, amikor az életnek a céljait nem a mennyeiek után való vágyakozás határozza meg.

Mennyivel szabadabban telnének napjaink és egész életünk, ha percről percre és lépésről lépésre szem előtt tudnánk tartani azt, hogy nem önmagunkért vagyunk. És amit önmagunkért tennénk, elválasztana minket attól, ami mennyei.

Amikor megállok egy pillanatra így a hétköznapokban, mert pont valamit el kell dönteni, akkor annyira felszabadítónak tartom azt, ha eszembe jut, hogy nem baj, ha az énemnek valami veszteséggel jár. Mivel ott a legmélyén ott a vágy a mennyeiek után, mint ami egyedüli igazán jó, a veszteség hamis képe is egy pillanat alatt szétoszlik. Ne higgyünk a hamis képeknek. Megéri hinni a mennyeiekben úgy, mint az egyetlen üdvözítő valóságban, amely igaz, s amelyért nem veszteség minden másról lemondani, hogy megkaphassuk azt.

„Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” Zsidók 11,16b

Mindig

2011-06-06T14:07:00.001-07:00

tudok csodálkozni azon, hogy mennyire nagy, ahogyan az Úr munkálkodik az emberekben és ahogyan egyébként teljesen idegen emberekkel kerülhetek nagyon mélységes közösségbe a Krisztusban. Dolgok, emberek, amikrol vagy akikről nem is tudok, de ott vannak, VANNAK, és Isten munkájának az eredménye. Nagyon tudom csodálni ilyenkor azt, mekkora kincs van elrejtve Krisztusban és mekkora hatalom is ugyanakkor!
Mondjuk, aki olyan körben nőtt fel, annak lehet, hogy nem épp akkora csoda vagy nem épp annyira különleges, de nekem így elképesztő belegondolni, hogy nemcsak gyülekezet részévé lehettem, és ezáltal kapcsolatba lépve sok más gyülekezettel, hanem még olyan oldalakról is rendelt mellém az Úr embereket, akik Krisztusban vannak és akikkel megoszthatom ezt az utat, ahonnan emberileg nem lehet így előre kiszámítani.
Jó megtapasztalni azt is, hogy az Úr válaszol az utána vágyakozó szívnek...

David Phelps - End of the line

2011-04-13T10:53:00.000-07:00

Reményik Sándor: Akarom

2011-01-31T11:42:00.001-08:00

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

(Bejegyzés cím nélkül, mert most ez ilyen...)

2010-10-17T13:29:00.000-07:00

Hol is kezdhetném...?.....
Az a hátránya a ritkán-írásnak, hogy nehéz egy hosszabb periódus után úgy beszámolót írni, hogy ne maradjon ki semmi.
Ilyenkor egy brain-storming-os ábra talán segítene...majd lehet, hogy egyszer kipróbálom blogírásnál is.
Sokféle gondolat kavarog bennem.... attól kezdve, hogy végre itt van a kedvenc időszakom az autóvezetésre...Nagyon szeretem, amikor vöröses meg sárgás fákat bambulhatok utazás közben és főleg azt, amikor elémtáncolnak a hulló színes falevelek, felkapja őket a szél, magasba repíti... és én pont belegázolok e falevélrepítéses jelenetbe... :) hát nem szép? :D én nagyon szép és különleges élménynek tartom...!
... akkor folytatom ott, hogy... nagyon hálás vagyok a szüleimért. Azt hiszem soha nem tudtam még ennyire értékelni a szeretetüket, odaadásukat, gondoskodásukat, ragaszkodásukat.
Amikor az élet sokmindent lehámoz az emberről, akkor olyan sokat jelent, hogy azért van egy kis fészek, ahol nekem is van részem szeretetben, ragaszkodásban... és abban, hogy valaki/valakik örülni tudnak pusztán csak a jelenlétemnek. Csak az, hogy ott vagyok velük, vidámságot okoz nekik, örömöt. Lévén, hogy volt lehetőségem megízlelni milyen, mikor valakinek teljesen mindegy, hogy vagyok vagy nem vagyok, amikor valakit abszolút nem érdekel, hogy mi van velem meg stb.. Ilyenkor az ilyen apró otthoni megélések egyre többet jelentenek, mert az ő szeretetük változatlan és feltétel nélküli. Pedig ők is csak emberek. De az Úr adta őket, és hálás vagyok értük nagyon.
Meglepinek készítettem egy házicsokit apumnak. Mindig viszek neki csokit, de most arra gondoltam, hogy különleges legyen, éspedig olyat viszek, amit én készítettem. Harmadik próbálkozásra össze is jött a csoki :D márminthogy tényleg csoki lett belőle....Ráírtam azt, hogy "tata", mert igen, én így szólítom apum, bármennyire is furcsa lenne ez egyeseknek, vagy bármennyire is más értelmet bír egyes helyeken. :P Na és nyomtam rá még egy naaagy szmájlit. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, hogy tényleg én csináltam. Amikor nekifogott, csak a széleit majszolta körbe, hogy maradjon meg az írás meg a szmájli.. ez aranyosnak tűnt, és bár hamarabb is bekaphatta volna, láttam, hogy tartogatja, csak apró darabkákat tör le belőle, hogy tartson sokáig. :)
Na, ki tenne még így a házicsokimmal?...............................................................

...aztán... mivel folytassam?...
Időnként megosztottam volna még néhány igét, amiket most lehet, hogy csak felsorolok, hosszadalmas lenne mindenikhez magyarázatot írni...
Legutoljára, amikor letörtem valamért, belefáradtam dolgokba, próbáltam olvasni. Elővettem a Bibliám, elég sokat olvastam, több részen átfutottam, és igazából rájöttem, hogy semmi esélye nincs az embernek arra, hogy feladja, ha számon tartja és felfigyel arra, hogy Isten mennyire körülvesz ígéretekkel....bátorítással és felszólítással is arra nézve, hogy bízzunk Benne....és ezt meg nemhiába......
A másik meg, hogy ezek az ígéretek változatlanok...amit megint csak akkor tud értékelni az ember, amikor az emberek változékonysága már egyszer-kétszer szétzúzta neki belül, amit lehetett.
Szóval, itt egy kis ízelítő ezekből az idézetekből, ha elszűrkülnének a dolgok itt az életben, és néha úgy tűnik, hogy sosem lesz másképp....
"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" Máté 13:43
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Máté 10:29-31
"Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!" Ézsaiás 58:9
"Bizony örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. [...] A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mírtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el." Ézs 55: 12-13
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézs 50:10b
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme tenyerembe véstelek be..." Ézs 49:15-16a
"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged." Péld. 20:22
"Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások." Péld.20:30
"Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" Zsolt.126:5-6
"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!" Zsolt.116: 7

2 év...

2010-07-16T05:40:00.000-07:00

... járt le mióta stabil munkahelyen dolgozom. Első két év az egyetem után! :) Öröm van bennem.
Jó érzés belegondolni, és hálás vagyok érte a Gondviselőnek! Jó volt az Úrral végigjárni az éveket és remélem ezen semmi nem fog változni a jövőben sem. Sokmindenért hálás vagyok... Már azért is hálás vagyok, hogy hálás vagyok... ;)) ... mert ezt is Krisztustól kaptam.
Hogy mennyire gőzöm se volt az elején, hogy mibe cseppentem bele és hogy mi vár itt rám....és végül jó lett minden, mert az Úr tudta... ha én nem is...
Jó erre gondolni, mert ugyanez érvényes az Úrral kapcsolatosan bármilyen más élethelyzetben is. Hogy mért nem tud ez mindig eszembe jutni?!?....

"Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél." Ézsaiás 45:5

Megrágnivalók

2010-07-10T08:16:00.000-07:00

Dr. Larry Crabb, Összetört álmok - váratlan út az örömhöz:

„Az igazi hit

A három lecke:

Az Istenhez vezető út valamely ponton feltétlen átvezet olyan sötét időszakon, amikor az élet értelmetlennek tűnik. Nem könnyű az élet, hanem nehéz – néha nagyon nehéz.
Isten távollétének érzete olyan ajándék, melyet hálával kell fogadnunk. A sötétség ezen időszakaiban legfontosabb munkáját végzi bennünk.
Nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat. Amikor rosszul érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy harcba szálljunk a bennünk lévő ellenséggel. Ez az ellenség az, amely visszatart bennünket attól, hogy Isten jelenlétébe azzal az egyedüli szándékkal lépjünk be, hogy őt dicsőítsük.

Barátom, David Sheperd éppen most tanulja ezeket a leckéket. Megengedte, hogy idézzek egy közelmúltban írott leveléből. Miután néhány éven át azt az új szolgálatot végezte, amiről úgy érezte, hogy Isten világos vezetése nyomán vállalta, s melynek során legtöbbnyire csak kudarc érte, a következőket mondta:

„A hit - ahogy egyre jobban értem – arról szól, hogy túllássak körülményeimen, és egy személyt lássak meg. Nem igazi hit az, amely azt reméli, hogy a külső körülmények megjavulnak – akkor sem, ha ezt a fordulatot Istentől várja. Az a fajta ember akarok lenni, aki – miután minden álma köddé vált - továbbra is arra vágyik, hogy élete szorosan kapcsolódjék Isten országához, bensőséges kapcsolatban legyen barátjával, a királlyal, és fel tudjon vállalni egy újabb kockázatot csak azért, mert ez tetszik barátjának.”

Testem beleborzad ebbe a gondolatba.

Meg vagyok győződve róla, hogy David a legjobb úton van afelé, hogy valóban élni tud az összetört álmok közepette is. Egy magasabb rendű álom foglya lett. „

(17. fejezetből)

(A keresztyénség)”Nem arról szól elsődlegesen, hogy megmeneküljünk a pokoltól a menny számára. Nem elsődlegesen arról szól, hogy olyan módon éljünk, melyből kevesebb probléma fakad, és jobb érzésünk támad saját magunkt és életünk iránt. Jézus megismeréséről szól, a lehető legcsodálatosabb személyről, a valaha létező legjobb barátról. Isten dicsőítéséről azáltal, hogy nagyobb örömet találunk benne, mint bármely más örömforrásban.

Nos, ha mindez igaz, akkor az egyház ugyancsak rosszul néz ki. Hitünk lényegéről maradunk le. Sokakat, és sokminden mást jobban élvezünk, mint Istent.

Ha igaza van Luthernek – hogy csak a szenvedésben tanulunk meg Isten jóságában gyönyörködni -, akkor rögtön világos lesz, hogy miért olyan sekélyes az Istenben való örömünk. Nem szeretünk szenvedni. Nem látunk semmi értéket a szenvedésben. Úgy igazítjuk életünket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a szenvedést. Úgy tartjuk, hogy a keresztyénség olyan Istent ajánl, aki közreműködik ebben a tervben.”

(20.fejezetből)

„Szükséges a szenvedés ahhoz, hogy elég erős legyen Isten utáni vágyunk, hogy segítsen visszautasítani a világ csábítását a pillanatnyi kellemes érzésért; hogy ellenálljunk a sátán sugallatának, hogy nem Istenben található meg mindaz, ami jó, s hogy átlássunk a test hamis érvelésén.

[…]

„Amikor jól mennek a dolgok, könnyen úgy véljük, hogy születési előjogunk a boldogság. Hányszor mondom, amikor imám meghallgattatik:”Természetesen! Életemnek sima mederben kell folynia.” Lehet, hogy nem is hallottam, de mégis ezt mondtam.

Csak a próbák képesek megtörni ezt az érvelést. Csak a fájdalom tárja fel boldogság iránti elkötelezettségünk valódi arcát, azt a gőgöt, mely megfosztja Istent jogos helyétől. Csak ha töredelmes szívvel megvalljuk, hogy nem vagyunk hajlandók Istenre hagyatkozni, fogunk rájönni, hogy pontosan erre vágyunk.”

(17.fejezetből)

Sikeres megrágást mindenkinek. :)

What a Day It Will Be

2010-07-04T06:38:00.000-07:00

2010-02-19T12:44:00.001-08:00

Ajtódon nem kopogtam
hiába sohasem.
Nem hagytad kialudni
pislákoló hitem!

Sosem hagytad el azt,
ki rád támaszkodott.
Karjaid közé vetted,
benned megnyughatott.

Uram, tőled csalódva
nem jöttem el soha.
Te voltál s vagy kősziklám
s az életem Ura.

Zsoltárok 18:32-36

2010-02-07T13:02:00.000-08:00

"Van-e Isten az Úron kívül?
Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
Isten ruház föl engem erővel, Ő teszi tökéletessé utamat.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám."

Jézus, vezesd gyermeked, Megvédhet erős kezed.

2010-01-31T02:01:00.000-08:00

Kősziklám és oltalmam, Egyetlen bizodalmam.

Vígy hát, vígy hát, vígy míg éjre nap derül,
És, ha minden romba dűl, Benned bízom egyedül.

Vészben én erősségem, Viharban menedékem,
Minden, minden vagy nekem, Bizalmam benned vetem.

Fogjad hát meg kezemet, Vígy hazámba engemet,
Híven követlek nyomon, Mert velem van Jézusom.

(Hallelujah, 100)

Édes

2010-01-22T10:39:00.000-08:00

....a szabadulás öröme. Milyen jó, hogy az Úr jobban tudja, mire van igazán szükség...
Eléggé összekapcsolódnak életem eseményei azzal a leckével, hogy mit jelent gyakorlatilag, valóságosan bízni az Úrban. Valahogy bármiféle dolog érne, ugyanitt lyukadok ki. Ez érdekes. Megnyugtat a tudat, hogy az Úr jelen van és az a tudat, hogy Ő nem ejt hibát?
Munkahelyi kérdésekre, ha gondolok, nem tudom igazából mi lesz félév múlva. Lesz-e továbbja a mostani helyzetnek? És ha nem, akkor hogyan készüljek fel arra, hogy nem...?... arra, hogy újat kell kezdeni, másat... mit? és mi kell ahhoz? miben fejlesszem magam? mire edzzek? mire készüljek?
Nemrég beszéltem valakivel, akinek kb félév múlva ugyancsak kérdéses, hogy hogyan tovább munkahely terén. Jó volt a válasza... nem tudja, fogalma sincs, de Isten tudja, és ez biztos!
És addigis, jó megélni azt, hogy az Úrnál mindig van erő és mindig van tovább, ha Hozzá megyek. Tegnap se jöttem el üresen, amikor Hozzá mentem, és ma sem.
Néhány ide kapcsolódó Elisabeth Elliottól olvasott gondolatot idézek:

"Isten biztosan meghallgatja imádságát, ha engedelmesség társul hozzá azokon a területeken, ahol az Ő akarata tökéletesen világos számára. Ha ma csendesen és hűségesen vállaljuk a kötelességünket, és elérkezik az ideje, Isten mindig teljes mértékben adja bölcsességét és erejét. Ne kövessük el azt a hibát, hogy energiánkat arra fordítjuk, ami ma nem dolgunk! A jövőre mindig az a legjobb felkészülés, ha lelkiismeretesen elvégezzük a mai napra ránk rótt feladatot."
" A felnőttkor a korlátok elfogadása."
"... ne ássuk ki kétségek között, amit hitben ültettünk el."

Hírek

2010-01-21T11:31:00.000-08:00

...gyakran érnek az utóbbi időben.. negatívak, sajnos. És ma este azért ütött meg így különösebben, mert épp azon gondolkoztam, hogy fogom én túlélni a dolgokat, meg úgy egyáltalán az életet... Nevetséges vagyok, tudom. Lányórán körbe futottunk egy olyan kérdéssel, hogy mi a tervünk vagy mit szeretnénk erre az új évre. Nekem csak annyi fantáziám volt, hogy azt válaszoljam: túlélni. Persze mindenki nevetett meg viccnek vette (én nem egészen:P).
Előbb beszélgettem valakivel, aki elmesélte, hogy egy családban nemrég két haláleset volt, egyik a másik után, aztán egy másik családtagot(fiatal) műteni kell, mert egyik fülével egyáltalán nem hall már, és a másikkal is gyengén... 22 évesen... Egy másiknak meg a jogsit vették el egy évre vagy már nem is tudom mennyire, de minden esetre több időre. Egy harmadik személynél meg felfedezték, hogy rákos.
Ez a jópár negatív dolog így szorosan egymás után felsorakozva eléggé gondolkodóba ejt...
Az este még a saját dolgaimon vívódva örültem az igének, hogy "nem veti meg , és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja."(Zsoltárok22,25) ... Nem mindig vigasztal az ige ilyenkor. Ez viszont nagyon megnyugtatott. Mert... az Úr felfigyelt (olvasom), és mi kell ennél több, ha ezt tudhatom?
És ma az jutott eszembe, miután hallgattam így a rossz hírek sorozatát mások életéből, hogy milyen jó, ha az ember össze tudja szedni magát legalább ilyenkor, amikor már majdnem üti ki a szemét az a valóság, hogy mennyire jól megy dolga, sokkal jobban, mint esetleg másoknak, és végre nem a vívódásaira figyel, hanem a saját életére nézve tud bízni az Úrban. Mert rájön, hogy nagyon sok minden jó van, és nagyon sok minden rossz lehetne, de nincs (mert az Úr megőrzött tőle)...mégsem képes bízni...
"Gyengeségünk minden megnyilvánulása Isten hívása, hogy tőle tanuljunk kegyelmet találni szükség idején, és felfedezni újjáteremtő, megváltó, megbocsátó és gyógyító hatalmát." (Elisabeth Elliot)

MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?

2010-01-04T03:56:00.000-08:00

„Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?” (Jn 13,37).

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. Az életemet adom érted (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Éntőlem lett e dolog

2010-01-03T13:54:00.000-08:00

1 Királyok 12,24

Életed csalódásai tulajdonképpen az én szeretetem jelei. Üzenetem van számodra ma, gyermekem, ezt akarom elmondani neked, azért, hogy bearanyozza a viharfelhőket, amelyek életed fölött tornyosulnak, és hogy tompává tegye a tüskéket, amelyeken járnod kell.
Üzenetem egyetlen rövid mondat csupán, de rejtsd el azt szíved mélyére. Legyen nyugvópárnád, amelyre fáradt fejedet lehajtod. Az üzenet így szól: "Éntőlem lett e dolog."

Nem gondoltál még arra, hogy mindaz, ami veled történik, engem is érint? Ami téged bánt, az az én szemem fényét bántja? (Zak.2,8) Mivel drága és értékes vagy szememben, rendkívüli módon ügyelek neveltetésedre. Amikor kísértések vesznek körül, ellenségek támadnak rád, tudd meg: "Éntőlem lett e dolog." Én a körülmények Istene vagyok. Nem véletlenül vagy azon a helyen, amelyen állsz, hanem azért, mert én választottam számodra azt a helyet.

Nem imádkoztál alázatért? Látod, éppen ezért helyeztelek arra a helyre, mert ott megtanulhatod ezt a leckét. A téged körülvevő emberek és dolgok által az én akaratom munkálkodik. Pénzügyi gondjaid vannak? Nem tudod, hogyan jössz ki a fizetésedből? "Éntőlem lett e dolog." Én vagyok az, akié a menny és a föld. Mert azt akarom, hogy mindent tőlem kérj és teljesen tőlem függj. Gazdagságom határtalan (Fil4,19). Tedd ígéreteimet próbára, nehogy bárki is azt mondhassa rólad, hogy ebben a dologban nem bízol Istenben.

A nyomorúság éjszakája vesz körül? "Éntőlem lett e dolog." En, Jézus, tudom mit jelent ez. Hisz én vagyok a "fájdalmak férfia, betegség ismerője." (Ézs53,3). Elvettem mellőled minden emberi támaszt, hogy hozzám fordulj, és örök vigasztalást vehess tőlem (2Tesz 2,16.17).
Csalódtál barátaidban? Talán olyan valakiben, aki előtt megnyitottad a szívedet? "Éntőlem lett e dolog." Én engedtem meg, hogy csalódjál, hogy megtanuld: Én, Jézus, vagyok a te legjobb barátod. Megtartalak téged, és harcolok érted küzdelmeidben. Azután vágyom, hogy meghitt barátod lehessek.

Hazugságot mondott valaki rólad? Hadd tegye, te pedig jöjj annál közelebb hozzám, szárnyaim alá, távol minden szócsatától. Ha igazságtalanság ért, én vagyok az, aki: "Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, mint a delet." (Zsolt.37,6).

Terveid halomra dőltek? Levert vagy kiábrándult vagy? "Éntőlem lett e dolog." Hiszen te készítetted a terveket, és azután kértél, hogy áldjam meg azokat. Pedig én vagyok az, aki tervet készítek számodra. "Erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad" (2Móz18,18). Te csak szerszám vagy, s nem a cselekvő.

Vágyva vágytál, hogy valami nagy dolgot cselekedj értem? És most betegágyon szenvedsz! "Éntőlem lett e dolog". Nem tudtam másként magamra irányítani figyelmedet, annyira el voltál foglalva nagy buzgóságodban. Néhány legmélyebb tanításomat akarom így közölni veled. Engem csak az szolgálhat, aki megtanult türelmesen várni. Leghathatósabb munkatársaim gyakran éppen azok, akik nem végeznek aktív szolgálatot, de megtanulták, hogyan éljenek az imádság fegyverével.

Hirtelen rád szakadt egy felelősségteljes, nehéz feladat? Indulj csak bátran, és számíts Rám. Azért helyeztelek téged ebbe a felelősségteljes munkába, hogy megtapasztald: "Megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel." (5Móz15,18).

Ma egy korsó szent olajat adok a kezedbe. Használd bátran és szabadon, gyermekem, hogy életed ösvényén a hitnek, bizalomnak és vigasztalásnak ezzel az olajával megkenhess minden szót, amely sért, minden körülményt, amely próbára teszi türelmedet és gyöngeséged minden megnyilvánulását. Gondolj arra, mindaz, ami téged zavar és bánt, alkalom Isten számára, hogy segítségedre legyen. A tövisek oly mértékben tűnnek el, amilyen mértékben felismersz engem minden dologban. "Vegyétek szívetekre mindezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon..., mert ez a ti életetek (5Móz32,46-47).

Laura A. Barton Snow

:)

2009-11-12T13:32:00.000-08:00

Fura, hogy ide jutottam, nem is gondoltam volna talán soha, hogy van ilyen...de... van ilyen... igen, hogy nem is azért örülök valaminek, mert imádkoztam érte, hogy az Úr adja meg nekem és megadta.......... hanem van valami mélységesebb öröm... valami leírhatatlan... abból kifolyólag, hogy..megtapasztaltam, hogy válaszolt (akárhogyis). Azt hittem az ember annak örül, ha valamit megad neki az Úr, ha válaszol neki. De van olyan, hogy igen, az Úr megadja, és az ember nem is annak örül a legjobban?? :) Valahogy Neki, közelségének mégjobban örülök és szeretném, ha ez minél inkább így lenne az életem folyamán, mert ez igazi boldogság.
Olykor, ha nem kaptam meg valamit vagy úgy tünt az Úr nem válaszolt, valahogy mégis meg tudtam nyugodni, Rá hagyatkozni, még ha nem is értettem, és ez valahogy betöltötte a szívem megelégedéssel és hálával, mert tudtam az Úrra nyugodt szívvel támaszkodhatok, akkor is, ha a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak. De nem is gondoltam volna...hogy... amikor valami jót kapok, akkor is létezik olyan, hogy annál a jónál (ami mellesleg számomra fontos volt), még annál a jónál is jobb az Úr és még annál a jónál is jobban tudok az Úrnak örülni, és nem is az a jó miatt vagyok boldog, hanem az Úr közelsége miatt. Hihetetlen mennyire csodultig meg tudja tölteni az ember szívét, csak pusztán azzal, hogy bár megfoghatatlan, mégis mindennel rendelkezik és mindenek felett áll és ez része lehet az életemnek. Igen, ilyenkor már nem is annak örülök, hogy valamit megkaptam vagy valamire pozitívan válaszolt az Úr, hanem hogy egyáltalán ismerhetem, hogy közel van, és hogy "láthatatlanul" is láthatom az egyetlen, igaz és mindenható Istent! Ez nem ér fel semmi más jóval :) és örülök, hogy enyém lehet.

"Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben, láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában." ZSoltárok 27:4

"Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram!" Zsoltárok 101,1

"A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.
Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!" Zsoltárok 93:4-5

"Minden forrásom belőled fakad." Zsoltárok 87:7b

"Milye drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot." Zsolt.36:8-10

"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Ézsaiás 50:10b

kifacsart

2009-10-29T14:49:00.000-07:00

Ennel valosaghubb kifacsart kepet en nem tudok meg vagni. De lehet, hogy nemsokara majd jon az is. Ez a panda olyan, mintha szembenezett volna az elettel.....
Vagy csak en nezek igy szembe az elettel es o meg csak almos? ma este valahogy empatiat ereztem tole :))) szegeny allat, ha o tudna, hogy a kis bamba nezesevel milyen messzimenoen ismert lesz a vilaghalon... es meg csak goze sincs arrol, hogy mi az, hogy vilaghalo.
Azt hiszem inkabb elmegyek aludni. Mar virtualis pandakkal szemezek es empatiazok. Huha...

Ha Isten békéje lakja a szívemet,

2009-09-26T14:52:00.000-07:00

bár dúlhat vihar ellenem,

Nagy hittel szívem zengi ez éneket:

az Úrban, az Úrban jó nekem!

Refr: Az Úrban jó nekem,

Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Ha rámtör a Sátán és elém hálót vet,

e szó ragyog rám fényesen:

Már Jézus értem mindent elvégezett,

vére megtisztított teljesen...

Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,

Nem hagyta azt rajt' lelkemen,

Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.

Őt dícséri hát ez énekem.

„...és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11,28)

2009-08-20T04:51:00.000-07:00

Nagyon jo megtapasztalni Isten hatalmat olyan dolgokban, amikben sajat magam nem tudok onerobol valtoztatni vagy legyozni. Az ilyen kinos hatarhelyzetekben a "legkonnyebb" (legnyilvanvalobb) meglatni Isten kozbelepeset... olyan helyzetekben, amikor valami meghaladja a turokepessegem pl, es erzem, hogy nem birom, de Istenhez konyorgok es ervenybe lep minden ertelmet felulmulo ereje, kegyelme, es lass csodat, van tovabb....van megnyugvas, van orom es teljes sziv, ami elotte elkepzelhetetlen volt...
Igazi kivaltsag ez minden hivo ember szamara, mert az Ur ereje, tamogatasa magaban hordozza a gyozelmet, ha Krisztusban elunk. Ez mindig eltolt csodalattal es dicserettel az Ur irant...

>>
„...és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11,28)
TELJESSÉGValahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat. Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd ezt: „Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem”, akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. „Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell.” Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele.A teljes élet a gyermek élete. Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: „Mi a te akaratod?” Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt.Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek”, azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot. <<
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett, aug.20.

Hasadékban:)

2009-06-07T06:20:00.000-07:00

Aki nem ismerné fel a képekről, a Tordairól lenne szó.. (itt még csak közeledünk...:)

.....szép látvány...

...olyan jól esik beszívni a zöldet...

... a hasadék sziklái közelebbről...

Mai áhitat

2009-05-19T05:55:00.000-07:00

„Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)

FELTÁMADOK A ROMOKBÓLIsten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: „Vele vagyok háborúságban” (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk” (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván.„Nyomorúság...”? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged.„Félelem...”? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság?„Éhség...”? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. „Feltámadok a romokból” - mindig, újra.

(Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett)

Odaadva

2009-04-13T04:15:00.000-07:00

Azt hiszem vannak dolgok, amikre szukseg ujbol es ujbol emlekezni, mert maskepp annyira elhalvanyulnak, mintha sose leteztek volna...

Egy ilyen dolog lenne az odaadas fogalma. Pentek este gondolkoztam ezen, hogy mennyire hianyos vagyok ebben, hogy minden egyes napon tudatosan ujra letegyem az eletem, odaadjam az Urnak. Letenni mindent, ami hozzam tartozik. Odaadni magam, nem enyem lenni tobbe, meghalni magamnak. Nem konnyu, de talan tevedes azt hinni vagy ugy elni, mintha lenne mas utja annak, hogy ISten elvegezhesse tervet, vagy, hogy Krisztus elhessen bennem es nem en.

42

2009-04-04T03:51:00.000-07:00

Ahogyan a szarvas kivankozik a folyovizhez,
ugy kivankozik lelkem hozzad, Istenem!
Isten utan szomjazik lelkem, az elo Isten utan:
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten elott?
Konnyem lett a kenyerem ejjel es nappal,
mert egesz nap ezt mondogatjak nekem:
Hol van a te Istened?
Kiontom lelkemet, es arra emlekezem,
hogy milyen tomeggel vonultam,
es hogy vezettem Isten hazahoz hangos ujjongassal
es halaenekkel az ujjongo sokasagot.
Miert csuggedsz el, lelkem,
miert haborogsz bennem?
Bizzal Istenben, mert meg halat adok neki az o szabaditasaert!

Istenem, elcsugged lelkem, azert terad gondolok
a Jordan foldjerol es a Hermonrol, a Micar hegyerol.
Orveny orvenynek kialt zuhatagjaid hangjaban,
minden habod es hullamod atcsapott folottem,
Nappal szeretetet rendeli mellem,
ejjel eneket ad szamba az Ur;
imadsagot eletem Istenehez.
Ezt mondom Istenemnek, koszalamnak:
Miert feledkeztel el rolam?
Mert kell gyaszban jarnom, miert gyotor az ellenseg?
Mintha csontjaimat tordelnek,
amikor gyalaznak ellenfeleim,
mert egesz nap ezt mondogatjak:
Hol van a te Istened?
Mirt csuggedsz el, lelkem,
miert haborogsz bennem?
Bizzal Istenben,
mert meg halat adok neki,
szabadito Istenemnek!

Kesz vagy-e aldozatta lenni?

2009-02-08T08:44:00.000-08:00

"Kesz vagyok kiontatni... italaldozatkent." Fil.2,17

"Mert en immar megaldoztatom" (2Tim.4,6). Ez az akarat es nem az erzelem cselekvese. Mondd meg Istennek, hogy kesz vagy aldozatul adni magad, aztan ne torodj a kovetkezmenyekkel; panaszkodasnak nincs helye tobbe, barmilyen utat valaszt is Isten neked. A valsagon egyedul vele kell atmennunk, ebben senki sem segithet a masiknak. Kulsoleg talan ugyanaz marad az eleted; de az akaratod megvaltozik. Menj at az akarat valsagan; akkor - amikor kulso eletedben is bekoszont a valsag, - nem torodsz tobbe azzal, hogy mibe kerul. Ha ez az akaratodban el nem dol Isten elott, akkor a vegen sajnalni fogod onmagad.
"Kotelekkel kossetek az unnepi aldozatot az oltar szarvahoz" ( Zsolt.118, 27). Az oltaron tuz van - s ez elegetest es megtisztulast jelent, elkulonulest egyetlen egy celra es minden olyan hajlam vagy erzekenyseg elpusztitasat, ami nem Istentol indul ki; minden olyan kapcsolat megszunteteset, amely nem tole valo. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakotozod az aldozatot az oltar szarvahoz. Meglasd, ne kezdd el sajnalni magad, amikor a tuz egni kezd. Az ilyen tuzproba utan nincs mar benned semmi, ami rad nehezednek vagy elkedvtelenitene; es amikor bekovetkezik a valsag, eszreveszed, hogy a dolgok nem erintenek mar olyan mertekben, mint azelott. Mi a te tuzprobad?
Mondd meg Istennek, hogy kesz vagy aldozatul adni magad, es Isten bebizonyitja, hogy O mindaz lesz neked, Akinek legmereszebb almaidban lattad.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett (februar 6.)

.

2009-02-06T13:36:00.000-08:00

Elofordul, hogy olyan osszetett dolgok vannak legbelul, hogy nehez betukbe szoritani. Mikozben leirtam ezt a sort, az jutott eszembe, hogy az Ur nem volt bobeszedu, mikor koztunk jart. Biztos nem azert, mert nem volt mondani valoja. Talan tul sok volt Benne, ahhoz, hogy megerthessuk, elbirhassuk. Meg egy olyan embert is nehez megerteni neha, mint peldaul engem vagy teged. Hat meg Ot, Aki ugy jart itt, hogy tudta 'honnan' jon, tudta mi lesz, tudta mi van es tudta milyen embernek lenni, lemondani erejerol, hatalmarol, meghalni. Milyen dolgok folyhatnak le egy ilyen Emberben?
Mi csak azt tudjuk, ami volt es ami van. De ez is eppen eleg!
S ha nekunk van, hogy faj valami, akkor Neki?
ES amikor idegen nekunk mindaz, ami folyik. Akkor Neki?
Az Ezsaias 53 mond errol valamit (tobbek kozott). Meg a 22es zsoltar is.

Legalabbis igy betukbe szoritva probal...

En meg arra probalok gondolni, hogy ami most van, az nem lesz mindig igy. Csak egy pontig.
Egy ige juttatta eszembe, hogy mitol lesz otthon az otthon. Majd egyszer, azon a ponton tul.
" Szerette oveit a vilagban, szerette oket mindvegig."
Szeretet var ott. De az az igazi.
O var ott.
Nem tudom milyen lesz, de igaz az, hogy fel nem foghato.

utolsó 2008-as

2008-12-31T09:37:00.000-08:00

A vég most is új kezdet lesz, ha megérjük a holnapot :) , ennélfogva mindenkinek békés, áldott szilvesztert és 2009-et! ;)

Hát akkor, gyújtsunk mi is égőt...

2008-12-25T10:41:00.000-08:00

Bevallom, nincs túlságosan karácsonyi hangulatom, amit valószinű elárult az "áhitatos" kutya tekintet. :D De azért jó lenne valamit felidezni, amiért érdemes mégis ezt a kényszer-felhajtást végigcsinálni.

Nagy nehezen sikerül előtérbe hozni a sok mindennel letakart és elbarikádozott karácsonyi üzenetet. Két igerész, ami felett megálltam, hogy szívjak magamnak tartalmat e villogó ünnepen és ami segít felfigyelni Arra, Aki mindig méltó többek között a megemlékezesre és köszönetre:

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Zsoltárok 34:10

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Filippi 2:5-11

67. Zsoltar

2008-12-13T02:01:00.000-08:00

Legyen kegyelmes hozzank az Isten,
aldjon meg bennunket,
es ragyogtassa rank orcajat! (Szela)
Ismerjek meg utadat a foldon,
szabaditasodat a nepek kozott!
Magasztaljanak a nepek, o Isten,
magasztaljon minden nep!
Oruljenek, ujjongjanak a nemzetek,
mert paratlanul iteled a nepeket,
es vezeted a nemzeteket a foldon.
(Szela)
Magasztaljanak a nepek, o Isten,
magasztaljon minden nep!

Meghozta termeset a fold,
megald bennunket Istenunk, az Isten.
Megald bennunket az Isten,
feljek ot mindenutt a foldon!

1Peter 1,8-9:
Ot szeretitek, pedig nem lattatok, obenne hisztek, bar most sem latjatok, es kimondhatatlan, dicsoult orommel orvendeztek, mert elertetek hitetek celjat, lelketek udvosseget.

(Pics made by Ungvary Erno)

Megdontottem

2008-11-26T08:01:00.000-08:00

(a rekordom)
503 becsukott szamla a mai napon. Eddig 364 -nel tartottam (legsikeresebb napomon), de ma atkapcsoltam turbora. Van valaki a csapatban, aki 708-at csukott be egyszer egy nap alatt. Ez volt eddig a legtobb. Szoval meg van hely a fejlodeshez. De az 503 se rossz. :P :D

Melodrama

2008-11-21T13:05:00.000-08:00

day by day :)

vajon egy haziasszonynak is ugy tunik a mindennapi munkanal, hogy "ennyi az elete"?:P

eleg erdekes nap, mint nap ott ulni ugyanannal az asztalnal, reggel 9-tol 13-ig, 13-tol egy masik asztalnal (ebed kozben), 14-tol ismet az azelottinel. :D

.....
.....

Es ezt minden nap. Kiveve szombat-vasarnap.

Azert jo, hogy vannak jokedvu - neha lokott - munkatarsak, akik tartjak a hangulatot. Volt,hogy azon is gondolkoztam, mi lett volna, ha valahol egy kis irodaban egyedul kellett volna szamolgassak. Erdekes eszre venni az ilyen dolgokban is, hogy az Ur mennyire tudja, hogy hova, milyen korulmenyek kozott ultessen munkaasztalhoz... :P Hol is fonnyadnek eddig nelkuluk...?... :)

Tanulsagos es mennyire igaz...

2008-11-12T09:25:00.000-08:00

Egy leendo misszionariusno levelebol: "Az abbol szarmazo megelegedes, hogy Isten akarataval osszhangban elek, messze felulmulja azt az oromot, amit a sajat akaratom megvalositasa adhatna."

Happy little friends

2008-11-08T03:36:00.000-08:00

Egy vidam kis bemozgott kep hadd maradjon emlekkent Miskolcrol... :) Ok a draga baratnocskeim. (egy resze)

Ugyancsak mi lennenk, valamivel normalisabb fotos korulmenyek kozott. Itt mar jobban oda figyeltunk :D

.

Allj meg es lasd

2008-11-07T23:38:00.000-08:00

Allok, Uram
Kod gatolja latasomat,
Meredek, viharvert sziklak, balra es jobbra,
Lejjebb, homalyosan, oriasok az ejszakaban.
Merre vezet az ut?

Allok, Uram,
A fekete szikla hatulrol bezar,
Fejem folott nyog a szel,
Megfagyasztja es osszeszoritja szivemet.
Felek!

Allok, Uram,
A szikla szilard a labam alatt
Majdnem elcsusztam, Uram, a palan.
Oly faradt vagyok, Uram, hova ulhetnek le?
Meg mindig allnom kell?

Valaszolt nekem, es arcan a szepseges kegyelem
A tokeletes, megerto szeretetrol beszel
Ami minden zugolodasomat elvette.

Allok, Uram,
Miota te szoltal, Uram, latom
Mit tettel - ezek a sziklak a tieid!
Es miota szereteted zar korul
Allok es enekelek.
- Elisabeth Alden Scott -

Ami hiányozni fog

2008-10-30T04:55:00.001-07:00

Az otthoni meleg kis szobám.

Mindig nosztalgiázom, mikor indulni kell...

Lehetne egy sofőröm is?....

2008-10-03T21:43:00.000-07:00

Nemcsak a macim szomorú, de szenved az én lelkem is... Vajon van élet a vezetés kezdetén túl?

fagytunk:D

2008-09-29T05:18:00.000-07:00

Ujabban 24:)

2008-09-14T02:56:00.000-07:00

Ha valaki lemaradott volna errol, ujabban "ket hetes" 24 eves vagyok. :D Eleg jo erzes, es nem nagyon ertem az olyan szulinapi koszontoket, ami utan rakerdeznek, hogy "es? sirtal?"... :))

Valahogy tavol all most az ilyesmi tolem, annak "ellenere" (vagy nem), hogy egy evvel idosebb lettem. Igazabol ajandeknak erzem es egyre halasabb vagyok Istennek. Minden korban/idoszakban meg van az a lehetoseg, hogy Isten nagyon gazdagga tegyen es kozelsege megtoltson orommel es elettel. Megismerni Istent ahogy az ido telik, egyre jobban, , ez minden, csak eppen nem veszteseg. :) A tapasztalatokkal no a meggyozodes es a hala is Istennel szemben. Na ugye hogy igy mar maskepp hangzik... Szoval orvendunk, nem sirunk. ;)

igy nezunk ki mostansag

2008-08-07T11:50:00.000-07:00

... es a szamokkal tomott ujfajta let neha idegolo, de azert az elet megis szep... :)

Erdekes, hogy merre indul az ember es hova lyukad ki vegul ... Konyvelesre soha nem gondoltam volna.

De I like new things. :D

"Boldog az az ember, akinek Te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom volgyen mennek is at, forrasok volgyeve teszik azt, az oszi eso is elarasztja aldasaival." Zsoltarok 84,6-7

Szoval varom az oszt! (is) :D

postaréti séta+naplemente;)

2008-06-22T02:30:00.001-07:00

Az élet szép (?)

2008-06-19T11:02:00.000-07:00

Az utóbbi időben többektől hallom ezt a három szót s van, hogy elcsodálkozom, ugyan, mi késztethet valakit ilyen kijelentésre? Elég ritkán érzem ezt így. De azt hiszem többször érzem, csak nem tudatosítom. Például, ha szeretetet kapok vagy adok, ha együtt lehetek családdal, barátokkal. Olyankor az élet tényleg szép. Kiddos, amit írtál a barátságról, engem is megihletett és eszembe juttatta ezt. És nagyon tudom értékelni azokat a barátaimat is, akik arra igyekszenek, hogy felnyissák a szemem:" Nézd, az élet szép!" :) Amikor őket így látom, akkor én is úgy érzem, hogy az élet tényleg szép, mert ők megvannak nekem. És rájöttem, hogy elég sok ilyen barátom van. Akkor jöttem rá, amikor bejött a meló és nem győztem minden közelebbi baráttal megosztani ezt az örömöt. Csak írtam és írtam az sms-eket egymás után és arra figyeltem fel, hogy én mennyi sms-t kell írjak!
És különösen szép az élet, ha megláthatom Isten kezét a dolgokban. Ez nem ér fel semmivel. Mit nem adnék, ha minden nap fel tudnék figyelni egy ilyen különös dologra, amiben megláthatom a keze nyomát. Csak legtöbbször nem figyelek eléggé az ilyesmire. Merthogy annyi minden van...ebben az életben... :)
Mai imaórán két mondat ragadott meg. Amúgy 61-es zsoltár lett felolvasva és eléggé eltalálta a mostani "hangulatom". De a két mondat, amire különösebben felfigyeltem:"Azért adj napokat, hogy szolgálhassalak Téged!" (nem másért...)
és
"Mire, illetve miért ad még napokat az Úr?"

2008-06-18T11:07:00.000-07:00

"A földbe hullt mag halála, az élet új ciklusát nyitja meg - az új kihajtást, a kifejlett szárat, a bimbót, a virágot. A virágnak meg kell halnia, hogy a gyümölcs megteremhessen. A gyümölcs meghal, hogy a mag újra a földbe hullhasson. A mag meghal, és elölről kezdődik minden. Soha semmi sem vész kárba. Az elszáradt levelek, a tetemek, a természetes hulladék a talajt gazdagítják. Isten háztartásában, akár virágot, akár emberi lelket alkot, soha semmi nem válik semmivé. A veszteségekkel éri el a nyereséget." (Elisabeth Elliot)

Bejött a várva várt meló, gyerekek!;)

2008-06-09T13:15:00.001-07:00

"Hiszen Te mondtad: Sok jót teszek veled" (1Móz32,13)

"Az én Uram, az Úr megsegít engem" (Ézs50,7)

...akkor mégsem kell búcsúzni!:)

csak a gyerekkortól...

Ezen is túlestünk

2008-06-06T05:17:00.000-07:00

Egy álmatlan éjszakát követő regionális fejlesztéses vizsgán.
Három van még hátra.
I will survive!

A hit mindig elkísér

2008-05-28T02:26:00.000-07:00

"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." Zsoltárok 16,11

"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból." Zsoltárok 34,18

"Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!" Zsoltárok33,13-22

Átjutottam relaxbe

2008-05-24T01:06:00.000-07:00

Van még idő.... Van még bőven idő...

homokóra

2008-05-21T06:47:00.000-07:00

...csendben, Anikó, csendben! És türelemmel...

93

2008-05-12T02:36:00.000-07:00

Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött, felöltözött az Úr, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.
Amit mondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!

93. Zsoltár

Kezdem számolni

2008-05-07T11:34:00.000-07:00

az utolsó alkalmainkat együtt... És kezd fájni a szívem, ha arra gondolok, mi közeledik. Jó kis trauma lesz a megválás.

Tegnapelőtti áhitat

2008-05-07T10:54:00.000-07:00

"Neki gondja van reátok." 1 Péter 5,7

A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az Ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval. (5Móz29,4).

Ugyanez a helyzet a mi pusztai vándorlásunkkal is. Ennek bizonyítására az Úr világossá teszi számunkra, hogy sokkal inkább gondoskodik rólunk, mint a virágokról, madarakról és állatokról. Beszél pl. a verebekről. Gondoskodik azok eledeléről (Mt6,26). Közülük egyről sem feledkezik meg (Lk12,6). Isten akarata nélkül egy sem hullhat le a földre (Mt10,29), vagy ahogyan H.A. Ironside kifejezi:" Isten részt vesz minden veréb temetésén." A kép jelentése természetesen az, hogy mi sokkal értékesebbek vagyunk az Ő számára, mint sok veréb. (Mt 10,31)

Ha a mezők liliomait pompásabban öltözteti, mint ahogy Salamon öltözött teljes dicsőségében, menyivel inkább gondoskodik a mi ruházatunkról is (Mt6,30). Ha gondoskodik az ökrökről, mennyivel inkább gondoskodik a mi szükségleteinkről (1Kor9,9).

Jézus Krisztus, a mi nagy Főpapunk, nevünket a vállán, az erő helyén (2Móz28,9-12) és a mellén, a szeretet helyén (2Móz28,21) viseli. De tenyerébe vésve is hordozza nevüket (Ézs49,16), és elkerülhetetlenül emlékeztet ez a szegek helyére, amelyeket a Golgotán érettünk szenvedett el.

Ismeri fejünk hajszálainak pontos számát (Mt 10,30). Számon tartja bolyongásunkat, és feé van írvaa könyvében minden egyes könnycseppünk (Zsolt56,9).

Aki minket bánt, az Ő szemefényét bántja (Zak2,12). Minden ellenünk kovácsolt fegyver célt téveszt. (Ézs54,17)

Míg a pogányok vállukon kell hordozniuk isteneiket (Ézs46,7), addig bennünket a mi Istenünk hordoz. (Ézs46,4)
Még, ha vízáradaton vagy tűzön megyünk is át, Ő velünk van (Ézs43,2). Minden szenvedésünket Ő is szenvedte. (Ézs63,9)
Nem alszik és nem szunnyad a mi Őrizőnk (Zsolt121,3-4). Istennek eme jellemvonását valaki egyszer isteni "álmatlanságnak" nevezte.
A jó Pásztor, aki életét adta értünk, nem tart vissza tőlünk semmi jót (Jn 10,11; Zsolt 84,12; Róm 8,32).
Gondoskodik rólunk az év elejétől az év végéig (5Móz 11,12). Ősz korunkig hordoz Ő benünket (Ézs 46,4). Nem hagy el minket, sem el nem marad tőlünk (Zsid 13,5). Isten valóban gondoskodik rólunk!

William Macdonald: Ösvényem világossága

Szikla

2008-04-28T07:52:00.000-07:00

"Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járnod.
Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem."
Zsoltárok32,8

Annyira jó bízni tudni Istenben és elismerni, hogy Ő az Isten. Olyan jó nyugodt szívvel áldozatot hozni, megtagadni magam azzal a biztos tudattal, hogy az Úr tanácsa megáll örökké és semmi más nem számít Rajta kívül. Nem a láthatókra nézni, nem meginogni a körülményektől, nem feladni a reményt, hanem megragadni a láthatatlan, de egyetlen igazi Sziklát. Drága nekem ez és nem tudom kimondani mennyire örülök, hogy megvan.

"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűkhez, és a sebzett szívűeket megsegíti."
Zsoltárok 34,18-19

"Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!"
Zsoltárok 31,25

Tegnapi botanikus élményeim :D

2008-04-18T03:16:00.000-07:00

paradoxon az életről

2008-04-17T01:48:00.000-07:00

"Önmagát kormányozza az ember,

ösvényt keres, s bozótban veszhet el.

Reménye is félelemből támad,

élete az, ami halált ad...

Megsemmisülnek leghőbb vágyai,

legjobb tervei, legszebb álmai.

Nem szabadulhat addig teljesen,

míg meg nem látja: a veszedelem

nem más, mint saját, bűnnel telt szíve.

Irgalomért kell könyörögnie!

Ha megkapta a bűbocsánatot,

és a békessség szívéig hatott,

akkor kezdődik a nagy küzdelem,

és harcok árán egy-egy győzelem!"

u.i. ismeretlen a szerző és a vers címe is

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2008-04-16T06:00:00.001-07:00

:D

2008-04-16T05:48:00.001-07:00

adopt your own virtual pet!

:D Valaki...??

2008-03-29T09:19:00.000-07:00

Valaki nem írná meg helyettem a szakdolgozatom? :D :D
Egész jó a téma: Románia felesztési régióinak összehasonlító vizsgálata. Szóval, egy ilyennek ki tudna ellenállni???
A lelkes jelentkezőket szívesen fogadom! :)

Halál ellen halállal

2008-03-28T00:43:00.000-07:00

Kemény előadáson vettem részt a tegnap este. Nagyon bánom, hogy nem vételezték. Próbálok minél több gondolatot belőle felidézni és lejegyezni.
Arról szólt, hogy mi a különbség a vallásosság, a teljesítményorientált keresztyénség, az érzelmi keresztyénség és a tudatos, akaratlagos keresztyénség között. Meg főleg arról, hogy senki nem lehet keresztyén, azaz Krisztus követője anélkül, hogy megöldökölné az énjét, anélkül, hogy ne feszítené meg, ne üresítené meg önmagát, azért, hogy Krisztus új életet adhasson neki, újjal tölthesse meg. Innen a téma is, halál ellen halállal, azaz a kárhozat halála ellen az énnek és a bűnnek való meghalással lehet győzni Krisztusban és új életre kelni.
Eleve széles útra születünk, de ha Krisztust választjuk, a keskeny útra térünk, ahol viszont az előrehaladás kemény harccal (is) jár. Kikerülhetetlenül. Ha nem így van, akkor az valószínű már nem a keskeny út. Krisztus útja a Golgotán át vezetett. Nincs Húsvét Nagypéntek nélkül. És pont így, senki sem kerülheti ki a szenvedést, az önmaga megöldöklését, ha Krisztus követője akar lenni. És itt első sorban nem olyan szenvedésről vagy fájdalomról van szó, ami ilyen vagy olyan okból jelen van az életünkben, mert mások okozzák vagy mert meghalt a kiskutyánk vagy mert nem sikerült valami, amit el szerettünk volna érni. Hanem olyanról, ami azért van, mert Krisztust választjuk és nem azt, ami természetünkben, indulatainkban megvan, amire vágyunk, és amire Isten azt mondja, hogy ezektől meg kell tisztulnunk, ha Krisztushoz akarunk hasonlítani, ha úgy akarunk élni, mint Ő. Ha valóban ez a célunk... a keresztyén életünkkel.
Aztán még arról is szó volt, hogy ez a világ így is úgy is kikészítene minket, a bűneink megkötöznének, kifosztanának, megölnének. És a legvégén mi várna ránk? Olyan halál, amit örök szenvedés követ, Isten távollétében, ahonnan nincs visszaút. De, ha valaki Krisztust választja, Krisztusért adja halálba az életét, azért, hogy ne ő éljen, hanem éljen benne a Krisztus, mennyivel más már itt a földi élet és annál méginkább más az örökkévalóság, amit Isten készített az övéinek! De nemhiába olyan felfoghatatlanul nagy a jutalom. Megvan az ára is. Nem lehet virágvasárnap után egyből a dicsőséges feltámadást ünnepelni. Nem lehet megtérni és azt hinni, hogy mostmár helyreállt a kapcsolat Istennel és minden szép és jó. Mert tulajdonképpen itt kezdődik a megszentelődés és megtisztulás hosszú útja, ami iszonyúan fáj és nehéz. Nem annyira könnyű mennybe jutni, mint ahogy gondolnánk. Igaz, hogy kegyelem! Igaz, hogy Krisztus megfizette az árát! De ha valóban Krisztus követője vagy, akkor rád is vár a Golgota. Akkor neked is át kell haladnod rajta. És miközben tudatosan megöldöklöd önmagadban mindazt, ami régi, mindazt, ami bűn és megüresíted önmagad, Krisztus elképesztő dolgokkal tölt meg. Az Úr azt mondja: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges." Nem lehet két lábbal a világban élni és közben néha Istenre is gondolni, mert olyan szép és olyan magasztos és lenyűgöző a szeretete. Nem lehet megtérni, de ugyanúgy élni, mint azelőtt. Nem lehet változni akarni, de anélkül, hogy teljesen átadnánk Istennek az életünket. Valaki azt mondta: "Ne foltozd önmagad... Öltözz át!!"
A keresztyén élet tényleg erről szól, amit az este hallottam. Jó kis felrázás volt. És nagyon örültem neki, mert én is hajlok arra, hogy kikerüljem Krisztusért a szenvedést vagy az áldozathozatalt, amibe belekerül az, hogy megöldököljek önmagamban olyan dolgokat, amik elválasztanak Tőle, hogy ténylegesen halálba adjam a régi énemet nap, mint nap. Mert könnyebb önámításban élni, arra gondolva és nyugtatgatva magam, hogy Krisztus már kifizette az árat és én semmit sem kell hozzak. Mintha azt mondanám, csúcs volt, amit tettél értem, Krisztus, kösz szépen, elfogadom, rendes voltál! És ezzel ennyi. Vagy megpróbálok tenni és szolgálni, CSAK AZÉRT, hogy eredményesen teljesítsek és felmutathassak valamit, talán saját magamnak vagy másoknak, hogy azért mégis... Mégiscsak vagyok valaki és mégiscsak nagy dolgokat teszek az Úrért. Bár Istennél nem az az elsődleges, hogy mit teszek érte, hanem az, hogy milyen vagyok. Azt mondja Krisztus: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát".
Sokféle utat lehet választani a keresztyénség cimkéje alatt. Csak ne fájjon, csak ne legyen kényelmetlen, csak ne nehezítené meg az életem. De valójában egyedül én veszítek rajta. És ha Krisztus tényleg megtisztít, ha én tényleg leteszem az életem azért, hogy megnyerjem a Krisztust, akkor Vele együtt mindent megnyerek. Akkor Ő szüntelenül ott lehet az életemben, Ő vezethet és vihet át mindenen. Nem felváltva irányítunk, hol én, hol Ő, hanem egyedül Ő. És ez nem egy vacak dolog, úgy ahogy talán egyesek elképzelnék a hívő életet. Akkor vacak, ha megoszlik a szív. Ha néha mégis kitépem magam Krisztus kezéből és a saját utamon járok.
Ha csak felületes vallásosságban élünk, egyrészt még mindig megkötöznek világi gyönyörök, amiket kóstolgatunk vagy netán bűnök, amik megkerserítenek, másrészt megfosztjuk magunktól az Istenben elmélyülő hit áldásait, azt, hogy Krisztus bennünk élhessen, tiszta szívben, újjá tegyen, behozza az igazi értékeket az életünkbe, amik örökkévalók. Az Ő közelsége olyan örömöt, békességet és biztonságot ad, amely nem függ a földi körülményektől és amit senki nem vehet el. És ez ismét nem egy vacak dolog.
De ehhez nem lehet csak szájjal vagy érzelgősen közeledni Istenhez. Az út, amelyen Isten elkészítette ezeket számunkra nemcsak áhitatos hangulatról szól, hanem a Golgotáról is. Viszont reményteljes út és a célba érés felfoghatatlan, elképzelhetetlen dolgokkal ígérkezik. És, ha valakiben Krisztus él, ennek az ízét már itt is megérezheti.

"Egyet kérek...

2008-03-25T01:07:00.000-07:00

...az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessek az Ő templomában. Bizony elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel." (Zsoltárok 27:4-5)

Jó és érdekes dolog azt átélni, hogy az Úr elég mindenre és Rajta kívül semmi másra nem vágyódom jobban. Az utóbbi időben különösen bennem van ez a vágy, amiről az igerész szól és hálás vagyok érte, mert látom és teljes meggyőződést nyerek arról, hogy Ő valóban mindennél több. Semmi és senki más nem tud egy életet olyan teljessé tenni, mint amilyenné az Úr teheti.
Ha visszanézek az utóbbi hét évre, látom azt, hogy Isten sokmindenből kihozott, megmutatta mi a jó, bátorított, meggyógyított, sok nyomasztó teher alól felszabadított, a bukások közepette is velem volt és sose mondott le rólam. Egyszerűen lenyűgöző felismerni jelenlétét, kegyelmét, szeretetét és ha ez megtörténik, akkor látom, hogy ez semmi mással nem ér fel. Ez minden.

VALAHOGY VÁLASZOLNI

2008-03-16T05:18:00.000-07:00

válaszolni kellene valahogy
valami nagyot kiáltani
vagy egy nagyot ugrani
gondolni valami mérhetetlent

hiszen szavához intett
csodálatos tanácsokkal vett körül

válaszolni kellene mégis
valahogy

talán valami nagyon mély csönddel

Herjeczki Géza

Bárhol térdelsz-elõttem térdelsz!

2008-03-16T04:57:00.000-07:00

Bárhol térdelsz-elõttem térdelsz!
Bárhová nézel-szemedbe nézek!
Bármi a gondod, bármi a vágyad-
Énreám gondolj: ott vagyok nálad!
Hol emberlélek van-Én ott vagyok!
Hol minden néma-Én szólhatok!
Hol üres minden; Engem láss meg ott!
Hol megsemmisül minden-Én ott alkotok-
Mert én Ember-s megváltó Isten vagyok!

Dr. Dienes Valéria

Napsütés

2008-03-11T01:38:00.000-07:00

...re ébredtem ma reggel és annyira jól esett! Ma délutánra amúgyis sétát terveztem be, remélem addig nem romlik el az idő.
Azt hiszem felhagyok egy ideig a munkakereséssel. Kezdenek felgyűlni az elvégezetlen (mesteris) feladataim. Eddig még lehetett halogatni, de mostmár lassan nincs más kiút, minthogy beköltözzek a könyvtárba és lemondjak minden más tevékenységről és kiszállásról (vicc, de azért komolyan is gondolhatnám). Dolgozatot kellene írni, rengeteget hozzáolvasni, órákra járni... Ha én most beállnék valahová dolgozni, akkor annak a dolgozatnak annyi. Főleg, hogy már nagyon kevés idő van hátra. És nemcsak, hogy kevés van hátra, hanem hihetetlen sebességgel szalad ki a kezemből. :(

Fejlemenyek

2008-02-18T11:20:00.000-08:00

Tuleltem az utolso elotti szessziomat (is). #:-S
Es az utolso szessziot annal szivesebben tulelem... Ilyen :D vigyorral allitok majd be vizsgakra!
Emellett rajottem valamire, azzal kapcsolatosan amin mar honapok ota torom a fejem. Vagyis, hogy mi legyen tovabb a nyartol, Segesvar vagy Kolozsvar.
Rengeteget tortem a fejem ezen, mig egy ido utan feladtam, mert ugy lattam hiaba kinozom magam vele. Valtozoan latom ezt a kerdest, ami azt jelenti, hogy nem allandosul vagy erosodik meg bennem semmilyen erv.
Aztan egy ido utan eszembe jutott, hogy tulajdonkeppen nem is akarom a sajat (korlatolt) elgondolasaimra bizni az eletem. Ettol valahogy irtozom, mert csak Isten tudja melyik az a terv, amit szamomra elkeszitett es en ezt igazan nem akarom sajat kezzel maskepp alakitani... Szoval letettem Nala ezt a kerdest es olyan erdekes, hogy most kezdek rajonni, hogy nem is en kell majd dontsek. Ez csak azutan esett le nekem, miutan atadtam Neki a szot. Es ugy latom, az Ur tenyleg kezebe vette ezt a dolgot. Azert, mert ha a suli vegeig nem jon be munkahely es lakas, akkor hogy maradhatnek Kolozsvaron? Ezt az Ur vagy megadja vagy nem. S bar mindenki mondja, hogy o, Aniko, majd valami biztos kialakul, hisz nagyon sok a munkalehetoseg...de ha Isten nem ugy akarja, akkor pont olyan biztos, hogy nem fog!:) Tudom, hogy mivel Istenre biztam, egyaltalan nem lesz veletlen. Az Ur tenyleg meghallgatott es atvette tolem ezt a dontest. Es ez annyira jo! Csupa megnyugvas!

Őszi emlék

2008-02-02T12:04:00.000-08:00

Nagyon sok kellemes emléket idéz fel bennem ez a videó http://www.youtube.com/watch?v=TzP-lswfpXw, ami 2007 őszén készült egy Biblia tanfolyamos hét alatt, Dömösön. Hálásan gondolok vissza rá mindenféle szempontból es meg ezerszer megismetelnem!

Megálltam egy percre...

2008-01-31T03:19:00.000-08:00

... hogy elmondjam, ezzel az igével karolt ma fel az Úr:
"Meg is fog hallgatni Istenem." (Mik7,7)
"fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal.3,20)
Jó tudni, hogy Ő mindent lát és mindent tud, azt is, ami rosszul érint és amiért már nem is próbálok kiengesztelést szerezni. Jó tudni, hogy bármilyen öröm vagy bántás vagy igazságtalanság ér, elmondhatom Neki, meghallgat és mindezek felett áll, tudja és uralkodik. Jó az, hogy mindent letehetek Nála, mert kezében a sorsom és majd egy napon, ha addig nem is, de be fog gyógyítani minden sebet, jóvá fogja tenni a bántásokat és ki fog teljesíteni minden igazi örömöt, ami addig itt a földön csak mulandó és oly bizonytalan.
"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
Mindig erre gondol és elcsügged a lelkem.
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged!
Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az Úr szabadítására." (Jer.Sir.3:19-25)
"Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van." (Róma13,12)

Na szesszió...

2008-01-25T07:46:00.000-08:00

:)

2008-01-22T00:54:00.000-08:00

Néha azon tűnődöm, hogy mennyi felesleges kerülőt iktatunk be az élet folyamán és, hogy mennyi kikészítő komplikáció adódhat egy-egy ilyenből... Nem a legbölcsebb dolog, tudom, de megfordul a fejemben néha, hogy az Úr mért engedi meg, hogy ezt vagy azt a hibát elkövessem..?.. Vagy miért enged bele egy zsákutcába vagy kerülőbe?
De tudom, hogy semmi, de semmi rosszért nem hibáztathatom Istent. Én lennék a legbutább, ha ezt tenném, mert nincs arra lehetőség, hogy megköszönjem Neki azt a sok-sok-sok-sok jót, amit Tőle kaptam, de legfőképpen Őt magát. És a hibák is mind az enyémek, hisz Isten mindig az ellenkezőjét, az előrehaladást akarja munkálni. Csak legyen kivel.
Az este olvastam egy áhitatot, amiből azt szűrtem le, hogy mégis van jó remény. Mindenek ellenére. Először egy kis idézet abból az áhitatból, aztán meg zárom a 107-es zsoltárral, mert újabban ez a kedvenc igerészem.

(Az Úr)"Gyakran megengedi, hogy az Övéi olyan tapasztalatokat éljenek át, amelyeket önmagától sohasem rendelt volna számukra. Megengedte, hogy Izráel negyven évig vándoroljon ide-oda a pusztában, holott direktív akarata az volt, hogy - ha engedelmeskednek neki - sokkal hamarabb érkezzenek az ígéret földjére. De még, ha Isten meg is engedi a démonok és emberek munkálkodását, az utolsó szó mégis mindig az övé. Mindent úgy irányít,hogy az az Ő dicsőségére és azoknak áldásul szolgáljon, akiknek azt az eseményt át kell élniük."
(William MacDonald: Ösvényem világossága)

107. Zsoltár

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatlról, északról és délről.
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt lelkük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadítótta őket szorult helyzetükből.
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségebestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szíkessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!"

'08. január 10...

2008-01-10T01:11:00.000-08:00

... még tart a lendület... :P

2008

2008-01-02T04:25:00.000-08:00

Új évhez új háttér! :D
Két hetet végre itthon töltöttem. Elég sokat pihentem meg lötyögtem, de mostmár szikrázva nekiestem az új évnek! Rég volt ilyen lendület bennem. Kaptam új erőt az Úrtól és jó lenne, ha ez továbbra is megmaradna vagy legfeljebb megsokasodna. :)

Nem tudom végül mi hogy fog alakulni az új évben, de nem is ragaszkodom semmihez különösebben, mert tudom, hogy Isten gondolatai magasabbak, mint az enyémek és a tervei is más szinten futnak sokszor, mint amit én meg tudnék érteni... És mondjuk az sem lenne oly nagy "botrány" vagy újdonság, ha valamit nem értenék... ;)) Épp ezért fel is adtam volna már mindenféle tervezgetést és spekulációt, ha nem kellene pár hónap múlva eldöntenem, hogy hogyan tovább... Valahogy nem lettem én ilyen fajta kérdésekre szabva... És valahogy nem szórakoztat ez sem.

De annyit szeretnék (legfőképpen), hogy megmaradhassak az Úrban. Boldog vagyok, amikor Vele telnek a napjaim és ha tehetek én is valamit Őérte. Igy jó nekem és csak így lesz jó a 2008 is...
Különben is nagy szükségem van Istenre, ahhoz, hogy a keserű dolgok ellenére is jól legyek, erőt kapjak a "semmiből" és tovább menjek. Tudom, hogy ez az év is hoz majd ilyet, sőt attól tartok, lehet csak egyre rosszabb vagy nehezebb lesz. Ezért méginkább szeretném magamhoz bilincselni az Urat. A jó ebben az, hogy meg is tehetem... És Részéről mindig lesz egy kedves, vígasztaló szó, arról nem is beszélve, hogy felfoghatatlanul nagy hatalom arra, hogy beteljesedést és örömöt hozzon elő olyankor is, amikor nem lehet. Szinte azt mondanám, hogy megéri szenvedni, csak azért, hogy az ember ezt megtapasztalja.

Nemrég foglalkoztatott a készenlét gondolata (az Úrral való találkozásra) és az, hogy az Úr munkában kéne találjon, amikor visszajön. Vajon ebben az évben, 2008-ban fog eljönni?

Zarándokének

2007-10-04T10:37:00.000-07:00

Olvastam ma egy zsoltárt, amit amúgy rengetegszer elolvastam már, de érdekes módon a mai napon bármit vettem elő, semmi más nem hozta fel nekem újból a napsugarat a borús égre. Nagyon érdekesen hangzik egy-egy szó vagy mondat, amikor az élet eseményei megteremtik az arra felfigyelő és meghalló füleket. Mindig megtelek csodálattal, amikor arra gondolok, hogy milyen hatalmas Isten az Úr. Ő, "aki az eget és a földet alkotta". Mint egy síró kisgyerek, aki bamba kis tátott szájjal és nagyra nyitott szemekkel rácsodálkozik valami hatalmasra és közben felszáradnak könnyei, mert csodálkozás közben teljesen megfeledkezik arról, ami azokat kifakasztotta. Na valahogy így járok én is, amikor azt olvasom, hogy "Segítségem az Úrtól jön, aki ez eget és a földet alkotta"..
"Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ."
"Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold."
Ilyen szavakkal nyugtatgatott ma az Úr és arra emlékeztetett, hogy minden körülmény ellenére, nem hagy egyedül.
íme a teljes 121.Zsoltár:

"Tekintetem a hegyekre emelem:
Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön,
aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék,
nem szunnyad őriződ.
Az Úr a te őriződ,
az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden bajtól,
megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben,
most és mindenkor."

Nem rólam van szó...

2007-09-22T01:12:00.000-07:00

...az életemben. Felüdítő erre gondolni olyankor, amikor valamivel kapcsolatosan nem tudok mit tenni vagy, ha rámnehezedik egy kis tehetetlenség vagy tanácstalanság. Ha eszembe jut az, hogy nem rólam van szó, hanem Istenről és az Ő tervéről, akkor sokkal könnyebben meg tudok ítélni dolgokat és sokkal jobban sikerül megfelelő szívvel hozzáállni bármihez. Például valamilyen szolgálat végzésénél megtörténik, hogy előre izgulok meg aggódom, hogy nem-e fogok valamit elszúrni, de ha arra gondolok, hogy nem rólam van szó, és hogy a dolgokat egy magasabb szinten is lehet nézni (azon, hogy minden Isten miatt van és minden az Ő kezében van), akkor ez bátorságot ad és ugyanakkor alázatot is.
Ezen kívül szabaddá tesz sok felesleges magam körül forgó (talán sajnálkozó vagy kétségbeejtő) elemezgetéstől is. Merthát... nem rólam van szó :) , hanem Isten tervéről.
A tegnap kezembe akadt egy áhitat, ami eléggé kötődik ehhez a gondolathoz (részlet):
"...amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába:"Isten önmagának teremtett". "Ő alkotott engem". Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. [...] Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal, különben Ő félretolja ezeket, bármennyire fájna is nekünk. A szolgáló testvér AZÉRT VAN TEREMTVE, HOGY ISTENNEK OLYAN SZOLGÁJA LEGYEN, AKIBEN Ő MEGDICSŐÜL." (Oswald Chamber: Krisztus mindenek felett)

Másfél év után..

2007-09-06T09:41:00.000-07:00

... újra itt vagyok...
Hogy mi minden történt, nehéz lenne részletezni. A lényeg az, hogy még mindig az Úrral, és még mindig Őrajta csüggve, mint Akitől minden javam és örömem származik.
Az Ő segítségével befejezhettem az egyetemet is, számtalanszor meglátva kegyelmes karjait az évek folyamán. Nem egyszer csüggedtem és keseredtem el, de az Úr mégis megtartott és jó arra gondolni, hogy mindenen átvezetett. (Tényleg befejeztem az egyetemet!!! :D ) Valóban csodálatra, imádatra és dicséretre méltó az Úr, aki nem érdemeik szerint bánik az övéivel.
Sok mindenért hálás vagyok, de ugyanakkor fájóan gondolok vissza egyes dolgokra. És jó az, hogy ha más nem is, de az Úr mindig megmarad. És az is jó, hogy szeretete, hűsége kitartó irántam. Bárhányszor elsötétülnek gondolataim, erre kéne gondoljak. Remélem az Úr megoldja a mostani fejtörőket is az életemből.

"Uram, jelenlétedben egyetlen óra
milyen súlyos változást teremt bennünk,
milyen súlyos terhet old le szívünkről!
Mint nyári zápor, üdíti fel a kopár földet!
Térdrehullunk - s olyan kicsinek tűnik körülöttünk minden.
Felállunk, és minden: a messzetávoli és közeli
világos körvonalakban,
ragyogó tisztán áll előttünk.
Gyengén borulunk térdre,
S erősen kelünk fel.
Hogyan is láthatnának
bennünket mások gyengén,
gondoktól leteperten,
aggodalmaskodva, megkeményedetten,
csüggedten,
hogyne áradna erő belőlünk,
ha szívünkben ott az imádság,
s Benned az öröm, bátorság, erő!"
(Wenham)

Egy kis enek..

2006-02-08T05:28:00.000-08:00

Szeretnek Jezus olyan lenni, mint te,
Mig itt a foldon fut az eletut.
Ha jonnek nehez, megkiserto orak,
O, gyozd le bennem mindig a borut.

R: Szeretnem, hogyha nekem adnad kincsed,
A vigasztalas draga, nagy kegyet,
Hogy meghaljon mind bennem, ami regi,
Es egyeduli formalom te legy.

Szeretnem Jezus eletedet elni,
Hogy tukrozzelek tisztan szerteszet.
Szeretnek Jezus annyi, annyi mindent,
Mit ki sem tudok talan mondani.
Te erted szivem mondhatatlna vagyat,
Szavad valora tudja valtani.

Osszetort akarat

2005-12-27T06:58:00.000-08:00

>> "Ez az en testem, amely tiertetek megtoretik." 1Kor11,24

Amy Carmichael negy dolgot sorol fel, amely a Bibliaban megtoretik, es aminek egeszen konkret eredmenye van:
Osszetort korsok (lasd Bir 7,19-20)- amelyekbol a vilagossag felragyogott.
Az osszetort alabastromedeny (Mk 14,3) - amelybol kiomlott a draga kenet.
Ot megtort kenyer (Mt 14, 19) - amellyel ehezok jollaktak.
Az Ur megtort teste (1Kor11,24) - amely altal a vilag megvaltatott.
S most a mienk az a kivaltsag, hogy hozza soroljunk egy otodiket, megpedig a magunk osszetort akaratat, amelynek eredmenye a bekesseges es teljes elet.
Sokan jarultak udvosseget keresni a kereszthez ugy, hogy meg sohasem engedtek sajat akaratukat osszetorni. Lehet, hogy kedves, szelid a termeszetuk, lehet, hogy suttogba beszelnek; kifele talan nagyon kegyes benyomast keltenek; ugyanakkor vasakaratuk van, amely megakadalyozza, hogy ovek legyen a legjobb, amit Isten eletunknek ajandekozhat!
Olykor ehhez hasonlo valami tortenik szerelmes fiatalokkal, akik foltetlenul oszze akarnak hazasodni. Szuleik es barataik, akik naluk erettebbek es bolcsebbek, latjak, hogy ebbol a hazassagbol nem johet ki semmi jo. De a makacs fiatal par minden tanacsot elutasit, nem akar rajuk hallgatni. Es ugyanaz a ajthatatlan akarat, amely eloszor a hazassagba vezeti oket, hamarosan a valoperes biro fele viszi utjukat.
Megfigyelhettunk ilyesmit mar olyan keressztyeneknel, akik elhataroztak, hogy beszallnak egy bizonyos uzletagba, holott azzal kapcsolatban sem tapasztalatuk, sem ismeretuk nicnsen. Ertelmes ismeroseik tanacsa ellenere befektetik sajat penzuket, sot, olykor azt a penzt is, amit johiszemu barataiktol kolcson kaptak. Azutan megtortenik a kikerulhetetlen: az uzlet megbukik.
Az is megesik, hogy valakinek meg nem tort akarata rombolo hatassal van bizonyos keresztyen szolgalatra. Igy pl. valaki csaladjaval egyutt kiutazik egy misszios teruletre es egy ev mulva hazater, amivel nagy kiadast okoz a kikuldo gyulekezetnek. Ilyenkor johiszemu keresztyenek penzet arra hasznaljak fel, hogy olyan tervet valositsanak meg, amely emberektol szarmazik es nem Istentol. Viszalyt es bosszusagot idez elo, aki vonakodik masokkal egyuttmunkalkodni, es foltetlenul a maga akaratat akarja veghezvinni.
Mindnyajunknak arra van szuksegunk, hogy osszetorjunk, hogy minden makacssagunkat, onfejusegunket es akaratunkat letegyuk a kereszt tovebe. A vasakaratot fel kell aldozni az oltaron. El kell mondanunk Amy Carmichaellel:
Uram, a Te szent testedet megtortek - enertem,
add, hogy szereteted altal osszetorjon Enem! <<
(William MacDonald, Osvenyem vilagossaga- Ahitatok minden napra, dec.27 )

...mit reméljek?...

2005-11-09T13:12:00.000-08:00

"Most azért, mit reméljek, oh Uram?!
Tebenned van bizodalmam."
Zsolt.39,8

..."mint bízó gyermek"...

2005-10-15T07:40:00.000-07:00

Ezzel a beáálítottsággal próbálom esténként lezárni a napot, reggelenként ezzel a gondolattal felkeresni az Urat - mint forrást - újból elindulni és hinni, bármi is legyen, azért, hogy megtarthassam azt, amit a Krisztusban kaptam.
Sokat foglalkoztatott egy gondolat, amit jól leír egy igerész: "hogy megállhassatok t0kéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában." (Kolossé 4, 12b)
Megállni "minden akaratjában"... Nemhiába üresedik meg az ember szellemileg, ha válogatni kezd a számára >>megfelelő<< és >>kevésbé megfelelő<< (vagy elfogadható) dolgok k0z0tt, amiket k0vetni kell. Éppen azért, mert hiányzik a "teljes meggyőződés". Ilyenkor nincs akarat bennem, hogy a jót kövessem. Pedig csak arról va szó, hogy k0vetni a Krisztust, ami magában véve egy gy0ny0ruséges dolog. Nem kéne az legyen, amit a Filippi 2, 21-ben ír : "Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét." Ha egy kicsit is megismertünk az Úrból - igazi mély ismeretre gondolok, nemcsak felületes, hamar elfelejtődőre-, akkor miért olyan nehéz letenni a magunkét és nyitott lenni afelé, ami csupán mégmélyebb gazdagsággal t0ltené meg életünket? (ami amúgyis csak úgy apadozik és egyre szomjasabb valami igazán jóra)

"Lábaidnál ülve, Uram,
ott a legjobb helyem,
szavaid az igazságról
ott győznek meg engem.

Ott szabadítsz meg magamtól,
önzésem láncától,
örömre válik életem,
mindaz, ami gátol, eltűnik "magától"."
(William MacDonald: Ösvényem világossága - Áhitatok minden napra)

"A hit az emberi szívnek Isten előtt való meghódolása, és ez több, mint külső törvénytételek megtartása. Isten és emberek közös bizalomban egymáshoz hajolnak, Isten mint Atya, az ember mint bízó gyermek.
S az Isten, aki előre látja az övéit, kiméri a hitnek útját, és előre megállapítja annak állomásait. Ez az eleve elrendelés. A hívő nem veszhet el. Örök törvények biztosítják létét, amelyeket az emberi értelem fel nem ér. Örökkévaló kéz tartja. Örökkévaló szeretet vonja, és annak ki állhatna ellen? "
(Csia Lajos: Újszövetség - Függelék részlet)

"...életeden át tartson erőd!"

2005-06-19T12:06:00.000-07:00

- 5Mózes 33,25 -

"Talán úgy rendelte Isten számunkra, hogy betegségen és szenvedésen menjünk keresztül. Ha előre tudnánk, milyen súlyos lesz a próbatétel, azt mondanánk: "ezt soha nem birnám ki!" De a próbák közepette megtapasztaljuk az isteni segitséget, mind a magunk, mind a mások csodálkozására"
William MacDonald

"Több a kegyelem, ha nő a teher,
ha sok a fáradtság, nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem birjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása,
akkor kezd igazán adakozni Atyánk!"

Annie Johnson Flint

Gondolatok az Úr szeretetéről

2005-05-18T13:12:00.000-07:00

Isten mindent tud rólunk, ezt olvastam ma egy áhitatban. Mindigis mindent tudott, tud ebben a pillanatban és mindent tudni fog örökké. Ennélfogva teljesen világos, hogy látta, látja és mindigis látni fogja az emberek romlottságát, gyarlóságát. Mégis.... odaáldozta Fiát, Krisztust értünk.
Ma is erről a szeretetről győződhetek meg... " Az Úr kegyelmessége, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" (Jer.Sir.3,22-23)
Sokan mondták már, hogy az ÚR szeretete felfoghatatlan. Merthát, valóban az. Ebben a szeretetben válik teljessé az életem mind jobban és jobban, mert ... felfoghatatlan határai vannak (vagyis... nincsenek határai...), a forrása soha nem szűnik meg áradozni, ha nyitott és elfogadó szivvel megyek Hozzá. Minél jobban bizok Benne - elismerve, hogy kicsi vagyok és semmi másban nem bizhatok -, annál több felfoghatatlan szeretet a jutalom.
"Ó, szeretet, mely megfogott,
Fáradt lelkem benned pihen,
Tőled nyert éltem, ime, vedd,
Legyen tengered mélyében
Gazdagabb, teljesebb."
(George Nathoson)

*

2005-04-10T10:41:00.000-07:00

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami saját bejegyzést is irjak, ne csak innen-onnan idézeteket, amiket érdemesnek találok.
Sokszor történtek dolgok, amikről le akartam volna jegyezni valamit, de hosszú időn át nem volt bennem csak szárazság, nem volt honnan erőt és bölcsességet meritsek az iráshoz.
A múlt hétvégén a szolgálatról volt szó egy konferencián és én elgondolkoztam azon, hogy az életemben nagyon sok ideig nem az Úr és a Neki való élés, szolgálat volt a fókuszpontban. Egy csoportmunka alatt döbbentem rá, hogy Pál apostol a próbákban, kisértések között is az Úrnak szolgált. Csodálom ezt. Én erőmet veszitem a próbákban és lebénulok. Vagy legalábbis igy történt az utóbbi időben. Úgy megdöbbentem, amikor meg lett emlitve ez a példája Pál apostolnak. Próbákban, kisértések között szolgálni az Úrnak... Nagy dolog. Tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok gyenge, hanem az akarat kérdése. Az erő úgysem az enyém kell legyen, csak a sziv kell az Úré legyen, az akarat kell az Úré legyen.
Aztán kaptam még egy Igét. Azt, amit az Úr Jézus mondott, hogy az az Ő eledele, ha az Atya akaratát cselekszi, ha az Atyának engedelmeskedik.
Vágyok arra, hogy ez legyen az én eledelem is. Minden próbában és kisértésben eledelt vehetek magamnak, ha az engedelmességet választom. Minden próba és kisértés eledellé válhat arra, hogy nőjek, az Úr igazságában gyarapodjak és hozzá egyre közelebb kerüljek. Igy gyümölcs lesz a következmény és nem szárazság.
Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény a szivem. Nem vágyom az Úr közelségébe, se arra, hogy tápláljam a Vele való kapcsolatot, arra se, hogy imádkozzak, semmi. Kőkeménység... és más dolgok. Másféle eledel, ami a halálra táplál és nem az életre.
Egy -egy ilyen hanyatló időszak után, amikor megújúl az Úrral való kapcsolatom, és újból megtapasztalhatom a Vele való bensőséges közösséget, olyan mély hála tölt el, hogy hosszan tűrt értem eddig, hogy nem vetett el és nem mondott le rólam. Újból átfut rajtam az a tudat, hogy az Úr szeret. ÉS ez elég mindenre. Elég arra, hogy örülni tudjak és hálás legyek minden földi körülmény vagy az élet dolgaitól függetlenül, próbák és kisértések között.

" A sokaságot pedig az ő tanitványaival együtt magához szólitván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,34-35)

"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szivességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel,
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hir által, mint hitetők, és igazak,
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, mint megholtak, és im élők, mint ostorozottak, és meg nem ölöttek,
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint semmi nélkül valók, és mindennel birók." (2 Kor.6,4-10)

Du

2005-03-28T02:53:00.000-08:00

Du bist in meine Armut
eingegangen,
hast mich von Herzensgrund
erneut,
hast mich mit Allbarmherzigkeit
umfangen
und hoch erfreut.

Ich bin nicht mehr der Willkür
preisgegeben,
nicht hilflos in den Wind
gestellt,
du bleibst, was auch geschehen mag
im Leben,
mir zugestellt.

Und mögen Hügel wanken,
Berge weichen:
Dein Friedensbund weicht
nicht von mir.
Du gnadenreicher Heiland
ohnegleichen,
ich danke dir.
Josef Butscher

: )

2005-02-17T03:07:00.000-08:00

Mint eleg gyakran, most is olavstam valamit, ami megragadott. Nem akarok forditassal kiserletezni, mert felek, hogy elvesz valami a kijelentes erejebol..
<< Care este singura mangaiere in viata si in moarte? Faptul ca, atat cu trupul, cat si cu sufletul, in viata si in moarte, eu nu-mi mai apartin mie, ci Mantuitorului meu credincios, Isus Cristos.
(Catehismul de la Heidelberg, Intrebarea 1) >>

Egek és felhők felett

2005-01-26T07:55:00.000-08:00

" Kész az én szivem, oh Isten, kész az én szivem, hadd énekeljek és zengedezzek!
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!"

Zsoltárok 57, 8-12

No home, no friends, no time, but Christ

2005-01-25T04:25:00.000-08:00

Mindenki el van foglalva. Persze, ez érthető, mivel vizsgaidőszakban vagyunk. Nem is gondoltam volna, hogy a tanulnivaló izolációt jelent. Kivéve, ha valakivel együtt megy a tanulás, viszont ez nem valami gyakori. De másképp, érdekes megfigyelni, hogy nagyjából mindenki be van (és el van) húzódva a kis sarkába, és próbálja magábanyomni minél kevesebb idő alatt a félévi anyagot.
A hétvégén otthon voltam(Segesváron), és jó volt családi körben lenni. A tanulás is jobban ment.
Rájöttem arra, hogy itt (Kolozsváron) valahogy a barátok helyettesitik a családot is. De most mindenki úgy el van foglalva (beleértve magam is)!!!!!!! Család sincs, barát sincs.
Hálás vagyok azért, hogy Krisztusban állandó rendelkezésre álló, önzetlenül, önfeláldozóan szerető barátot találok. Milyen fényt és szabadságot hoz ez ebbe az izolációba!
Na, hát akkor eddig tartott a szünet. Megyek és folytatom.... na vajon, mit? Nehéz kitalálni, ezért megmondom: a tanulást.

Egy naplójegyzés 1956-ból

2005-01-14T05:29:00.001-08:00

"Előtted, Atyám,
Igazságban és alázatban.
Veled, Testvér,
Hitben és bátorságban.
Benned, Szentlélek,
Csendességben.
A Tied vagyok, mert a Te akaratod a rendeltetésem,
Odaszántam magamat, mert sorsom az,
Hogy használj és felhasználj akaratod szerint."

2005

2005-01-01T11:17:00.000-08:00

"... isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon." (2 Korinthus 1, 12b)

Ez az én kívánságom erre az új évre.

Pénz

2004-12-29T10:20:00.000-08:00

A dolog ott kezdődik, hogy a “mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés már nemcsak az elcsépelt mondókák érzését kelti bennem, hanem a bizonytalanságét is. Hamar telik az idő és nemsokára már 21 éve “topogok itt errefelé”, de még soha nem közelített ennyire meg ez az érzés, hogy kell a pénz. A családom, ahol felnőttem, nem volt soha gazdag, de mindig megvolt az, amire szükségünk volt, sőt még annál is sokkal több.
De most, kezdtem kikerülni ebből a családi környezetből és akár tetszik, akár nem, lassacskán talpra kellene állni…
Imádkoztam.
Beindult egy csomó tervezgetés bennem, de gyakorlatilag mégsem moccant semmi. Egy ideig. Aztán kaptam ajánlatokat az egyetemen, ilyen-olyan projektek összeállítására, amelyek a következő évben kerülnének konfenrencián bemutatásra és nekem már felcsillant a szemem, hogy ez is egy lépés a sikerhez. Mert valóban az, még ha csak egy tégla is az építményből és még ez is bizonytalan, de mindenképpen kulcsértékű megbízások. A tanárom, aki feldobta az ajánlatot még odáig is elvezetett az álmodozással, hogy a projektet tovább bővítve, könyvet is ki lehetne adni.. Hát, kiben nem született volna meg a nyereségvágy? Na jó, nem akarom ennyire leértékelni az embereket, inkább beszélek csak a magam nevében..
Tény az, hogy egyre jobban megnőtt bennem az a küzdelmi lelkület, ami a megélhetésért él az emberekben, és a fiatalokban, abban a körben, akivel én inkább kapcsolatban vagyok. Csak, nem is tudom… A megélhetésért-e úgy igazából vagy a nyereségvágyból is talán? Nem tudom, hol kell meghúzni a határt. Ez a kérdés, marad. És a bizonytalanság, az is marad…

Aztán újból bíztatott az Úr, “ Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” (Ézsaiás 54:14),
“ Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”
(Zsolt. 37: 5).
A mai napon pedig olvastam egy cikket, ami szintén fontos útmutató, fontos üzenet. Részletek belőle:
<< […]
“Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Istennek országában.” (Efézus 5:5)
Az Isten imádata és az Ő királyi uralmának buzgó keresése segít, hogy szemünk és vágyaink szüntelen a mennyei dolgokra irányuljanak. A mammon imádata, beleértve mindazt, amit megtestesít, folyamatosan bukott, földi szférába húzza lefelé gondolatainkat és szándékainkat. Pál rámutat, hogy ez egy erkölcstelen, tisztátalan és pénzsóvár életvitelhez vezet. Az ilyen élet pedig képtelen követni a megdicsőűlt Kirsztust a tanítványság útján.
A világban mindent a fogyasztói szemlélet munkál
Talán túlságosan leegyszerűsítettnek tűnik, hogy egyes fordítások a „mammon”-t a „Pénz” szóval fordítják, de éppen ez hívja fel a figyelmünket egy olyan témára, amely egyre nagyobb aktualitással bír Krisztus mai követői számára. Ahogy a korszak vége egyre közeledik, az Isten királysága, amit majd az Antikrisztus uralma előz meg, Sátán szakadatlan hajszolja és űzi a föld lakóit az anyagi nyereség után.
Mivel a pénz és annak a birtoklása teszi lehetővé, hogy megszerezzük mindenből a legújabbat és legmodernebbet, ezért az emberiségen soha nem látott mértékben eluralkodott az anyagi sikerek utáni vágy. A politikát, az oktatást, sok vallásos tevékenységet, és az élet más területeit is az anyagi megfontolások uralják meghatározóan és döntő erővel. Ez a mentalitás már a mindennapi élet történéseibe is beszüremlett, átjárva egész gondolkodásunkat, gyakorlatilag a lét minden terén.
A Biblia beszél arról, hogy az anyagiak imádata lesz az Antikrisztus eljövetelének, és a globális uralom megszerzésére tett erőfeszítésének legfontosabb jellemvonása. Gazdasági és technológiai fölényét arra használja majd, hogy a nemzeteket igájába hajtsa (Jelenések 13:15-17). A nagy város, Babilon, lesz az a nyüzsgő gazdasági központ, ahol az ember minden elképzelhető dologgal kereskedik majd, még az emberek testével és lelkével is (Jelenések 18:11-13). Ahogy a „piac helyzete” jelenti a döntő szempontot a legtöbb döntésben és lépésben, a világ egyre közelebb kerül ehhez a végső állapothoz, ahol a Sátán igyekszik majd irányítása alá venni a világpolitikát és a gazdagságot.
Ahogy a kapzsiság szellemisége egyre erősödik és növekszik, az erkölcsi értékeket és Isten törvényét könnyen elvetik, ahogy az ember készségesen feláldozza egyének lelkét és életét, illetve egész nemzetek jólétét a mammon oltárán. Nem csoda, hogy a „mennyei hang” azt mondja Isten népének: ”Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek rézsesei bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket, mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonozsságairól.” (Jelenések 18:4-5)
Az a helyzet, amire itt a Jelenések Könyve utal, szükségessé teheti a szó szerinti elköltözést, kivonulást Babilon városából és birodalmából majd egykoron, de ma épp ilyen sürgetően hangzik felénk a hívás, hogy szellemi éretelemben különüljünk el a világtól, és mindattól, ami a világot oly mértékű bálványimádás felé hajtja, amely majd az Istennel és az Ő dolgaival szembeni teljes ellenállásban éri el tetőpontját.
A gondolkodás átalakulása
Az elmúlt harminc évben sok „keresztyén” tanítás született, amely valójában elvonta a figyelmünket a mennyei dolgokra való összpontosításról. A „jólét evangéliuma” például a gondviselés és a mennyei Atya gondoskodásának örökérvényű bibliai igazságaival igyekezett igazolni azt, amit egyszerűen önző nyereségvágy. Ezek a tanítók létrehívták az ember-központú keresztyénséget, amely alkalmazkodik a világi útjaihoz, a korszellemhez. Ennek következményeképpen vált sok keresztyén világiassá és erőtlenné, és már-már magát a keresztyén hitet is egyre inkább a világ formálja, alakítja a maga eszközeivel, többé nem a tiszta és mennyei Szent Szellem vezetése, és Isten örök Igéje szerint élnek a hívek.
Krisztus nem siralmas szegénységben való életre hívott el minket, de azt várja, hogy az övéi előnyben részesítsék a mennyei szempontokat a világi megfontoltsággal szemben. Isteni és változhatatlan ígéretünk van, hogy „ha az Ő országát és igazságát keressük”, akkor a továbbiak ráadásként megadatnak (Máté 6:33). De ez a keresés sokkal több, mint egy érzelmes ének éneklése vagy az esetenként elmondott imádságok Isten segítségéért és a mindennapi életet megáldó gondviselésért. A hangsúly az először szócskán van, így válik Krisztus és az Ő országa számunkra a legfőbb örömmé, buzgó vágyakozásunk tárgyává.
[...] Izráel fiai azért nem tehettek eleget mennyei elhívásuknak, mert soha nem szánták oda magukat az Isten iránti osztatlan hűségre és engedelmességre. Két úrnak próbáltak szolgálni, és ezért megijedtek, amikor az Úr eléjük adta a megígért földet – áldásaival és kihívásaival együtt. Nem engedték, hogy megtörténejn a szívükben az az átalakulás, ami a megújult értelem, és gondolkodás eredménye. […]>>
Bruce Garrison, Két úrnak szolgálni (2000)

Fontos az én szivemnek

2004-12-13T13:04:00.000-08:00

Rájöttem, hogy létezik valami jelenleg az életemben, amiért most képes lennék semmibe venni az Úr akaratát a saját akaratom és vágyam beteljesedéséért.
Szóval, igy elképzeltem egy helyzetet-amire vágyakozom-, de ami ugyanakkor választás elé
állitana. Egyik felén Isten oldala, másik felén pedig az az oldal, amit én kivánok.
Melyiket választanám?
Úgy érzem, hogy az én kivánságom erősebb bennem, mint Isten oldala, és
valószinű, hogy azt is választanám. Nem lenne erőm Isten oldalát választani.
Tegyük fel, hogy az a bizonyos helyzet tényleg bekövetkezik, és én nem maradok meg az Úrban hűségesen.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha az a dolog, amiért én elhagytam az Urat eltünne, megszünne létezni. Akkor mivel maradnék? Mi van akkor, ha az én kivánt ügyem megsemmisülne, megszűnne létezni, lejárna, megváltozna? Nem maradnék semmivel, csak egy nagy sebbel a megüresegett szivemen, mert az Urat elvesztettem.
És most, ezt is elvesztettem, ami az én kivánságom volt és még az Úrnál is többet jelentett
számomra, bár az Úr annál összemérhetetlenül nagyobb.
Mekkora kitolodas! Megeri ezt a "kicsinyességet"?
Mennyivel fontosabb ennél az én szivemnek az Úr, aki örökre megmarad! (még akkor is, ha sokszor mást fontosabbnak érzek)
Az még nagyon érdekes, hogy a helyzet nem következett be (még eddig) - bár éppúgy be is következhetett volna .
Vajon az Úr tényleg nem enged feljebb megkisértetni, mint amennyit kibirok? :)
Ez már nem is kérdés. A kérdés csak én vagyok. De már ez is eldőlt.

"a gondolatvilág fegyelme"

2004-12-07T10:52:00.000-08:00

Néhány unalombontó gondolat, ami ma a suliban, szünet alatt megragadott..

Elisabeth Elliot: Fegyelem - a hivő élet ábécéje, A gondolatvilág fegyelme (részlet):

" A krisztusi gondolkodás semmibe veszi, ami a világnak kedves, és mindennél fontosabbnak tartja, amit a világ semmire sem becsül. Majdnem fél évszázada vagyok keresztyén, de még hosszú út áll előttem. Ha bármilyen döntés vár rám, és megvizsgálom szivemet és gondolataimat, szinte mindig megtalálom benne a meg nem újult gondolkodás jellemzőit, a megújult gondolkozásnak pedig csak halvány jeleit. Éber vagyok? Néha. De csak próbáljak korán reggel imádkozni, vagy másvalaki imádságára összpontositani! Abban a pillanatban, amikor egy kis nagylelkűséget fedezek fel magamban, azt kell látnom, hogy csak bizonyos emberekkel szemben. De kerüljek csak szembe olyanokkal, akik be akrnak csapni. Ha nagyritkán felfedezek magamban valamit, ami talán az alázat pillanatnyi megnyilvánulása (és egyáltalán miért foglalkozom ezzel?), valaki elküldi egyik könyvem recenzióját, amely igy végződik: hogy "lesznek olvasók, akik azt fogják mondani, hogy ez a könyv a Szentirás felületes szemléletén alapul". Vagy beszámolót hallok egy előadásról, amelyet állitólag én tartottam - félremagyarázzák, rosszul idézik, kiragadják összefüggéseiből, félreértik vagy szegényes dicsérettel illetik -, és kész vagyok. A Lélek dolgaira törekszem? Néha talán.
" Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged." (Jn 21,17) Szivem éhezi és szomjúhozza az igazságot.
Lelki békesség? Igen, majdnem mindig, kivéve, amikor egy hosszú út után hazaérek, és egy halom munkát találok az asztalomon.
Ha szeretni akarom az Urat, az én Istenemet teljes elmémből, nem marad hely a testies gondolkodás, a büszkeség, az aggodalmaskodás, az önszeretet számára. Ha az ember gondolkodását az Úr szeretete tölti be, hogyan maradhat akkor hely ilyen dolgoknak?
Amikor ezt felismerem, nem tehetek mást, mint hogy imádkozom: " Uram, bocsáss meg! Újra neked ajánlom élő áldozatul a testemet, és kérlek, fogadd el ezt tőlem imádatom jeleként! Folytasd szent, átformáló munkádat gondolataimban, hogy jobban tudjalak dicsőiteni."
Földi életünkben mindig a szükség idején - a válság pillanatában, amikor megoldást, választ vagy valami mentséget keresünk - nyilik meg előttünk a választás lehetősége. Vagy azokat a megoldásokat, válaszokat és mentségeket fogadjuk el, amelyeket a világ kinál (és mindig nagyon sok adódik), vagy gyökeresen mást választunk, amit a Krisztusra hangolt gondolkodás sugall. A világ útjai Isten ellen fordulnak. Néha még a legkomolyabb tanitvány számára is ésszerűnek és vonzónak mutatkoznak, de ekkor Krisztus nekünk is azt mondja, amit régen, amikor sokan megvetéssel elfordultak tőle, tanitványainak is mondott: " Ti is el akartok menni?" Ha úgy válaszolunk, mint Péter: " Uram, hová mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad" (Jn 6,67-68), lázadó gondolatainkat foglyul ejtettük. A szentség újra és újra láthatóvá válik. A tanitvány belép a szoros kapun."

E föld széléről

2004-11-30T09:28:00.000-08:00

Hetek óta a fejemben van ez az igevers. Dávid imádkozik az ő Urához az egyik zsoltárban.

" E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szivem elepedt: Vigy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok." Zsolt. 61,3

Egy másik forditásban úgy irja, hogy "vigy el engem innen a sziklára, amely magasabb, mint én"

Volt egy-két nagyon nehez hetem a suli miatt, amikor minden egyszerre gyűlt össze és amit egyedül csak magamnak köszönhetek, mert ééééééééééééééééééén halogattam mindent utolsó percre.. Ki kéne nőjek már egyszer ebből is!
Pont akkor kaptam ezt a részt az Igéből és ahogy visszanézek, csodálom az Urat, hogy mennyire hűségesen követi minden egyes lépésem, mintha tényleg az Ő gyermeke lennék... Nehéz elképzelni - még, ha hitből el is fogadható -, hogy valakit Isten gyermekévé fogad Krisztus által... Kicsit megdöbbentő látni is ezt, amikor már nem elképzelni kell - amit úgysem lehet... nagyon... - hanem meg lehet élni, újra és újra.
Jó tudni, hogy nem saját erőmből kell megküzdjem az életet, mert a szikla amúgy is magasabb, mint én és én oda úgysem juthatok el - nem is akarok az Úr nélkül, csakhogy ez az akarat túl sokszor elhalkul bennem.

" Ne irigykedjék a te szived a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy egész napon,
Mert ennek bizonyos vége van, a te várakozásod meg nem csalatkozik.
Hallgass te fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szivedet. "
Példabeszédek 23, 17-19

"Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid
árnyéka alá!" Zsolt.61,5

Ma

2004-11-16T13:08:00.000-08:00

Hideg volt.
Lassan eljön a tél. Kint voltunk az évfolyamtársaimmal Kolozsvár környékén, a geológia keretén belül terepgyakorlatoztunk. Megtöltöttem kövekkel és kagylókkal, ilyen- olyan régi leletekkel a hátizsákom. Most meg a polcomat foglalja a sok megcédulázott és zacskókba gyűjtött kő vagy kövület. Mindegyiket meg kell majd tisztitani, megmosni - pontosabban, amelyiket lehet...
Egy biztos. Nem lesz belőlem geológus. Amúgy nagyon érdekes ez a tudományág, de borzasztó sokminden van odalent meg idefent ezen a Földön. És semmi sincs meg tisztán, minden keveredik valamivel a természetben, emiatt ez a nagy változatosság... A napokban olvastam, hogz Isten szereti a változatosságot. És nem érdekes, hogy az embereknél is milyen nagy a változatosság? Nincs két egyforma ember a Földön. És nincs két egyforma növény vagy állat sem, még ha ugyanahhoz a fajhoz is tartoznak. Épp igy nem létezik két egyforma összetételű kő sem. Még, ha az anyagi felépitésük meg is egyezik és lehet, hogy ugyanahhoz a kőzethez is tartoznak, mégsem 100%-osan egyformák. Valamiben mégis eltérnek egymástól. Valami kis keveredés mégiscsak létezik, ami mindig újat és újat hoz létre, újat mutat.
Mekkora keze lehet Istennek, ha ez az óriási nagy változatosság egyen- egyenként mind az Ő keze nyomát hordozza!!!!

Kedvencek és kevésbé kedvencek

2004-10-21T23:58:00.000-07:00

Már az elején gondolkoztam azon, hogy hova helyezhetném be a kedvenc igerészem, merthát olyan nincs, hogy irjak blogot és az kimaradjon. Ma reggel a szemembe tűnt a leg nem kivanatosabb igeversem, amit a legkevésbé szeretek. Valamikor nagyon rég olvastam valahol, hogy ne csak a kedvenc igerészeinkkel foglalkozzunk többet, hanem azokkal is, amelyek a nem annyira kedvencek. Kellemetlenek. Kényelmetlenek.
"És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet Jézus néki mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólalna, háromszor megtagadsz engem. És sirva fakada."
- Márk 14,72.-
Ez a legfájdalmasabb igerész, ami engem megkeserit, ha jobban belegondolok...
Ahogy az egyik ének is mondja: "ha nézek önmagamra, hamar megcsüggedek". Azt hiszem, az ilyenfajta bűnök égetnek engem a legjobban, ezek a legfájdalmasabbak szamomra. Azért, mert ezzel szemben nap, mint nap megtapasztalom a való életben, hogy mennyire hűséges az Úr hozzám és hogy kimondhatatlanul szeret, gondoskodik rólam. Ő ad értelmet az életemnek, erőt, örömöt és én mégis van, hogy Péterhez hasonlóan gyáváskodom és megtagadom Őt, aki a legjobban méltó minden hódolatra, imádatra. Borzasztóan keserű ez a dolog, bárhányszor eszembejutnak helyzetek az életemből, amikor megtagadtam Őt. És szeretnék meg sem emlékezni róla, szeretném elfelejteni, nem foglalkozni vele. De nem lehet, nem szabad, ha engedni szeretném azt, hogy Krisztus átformáljon egyre jobban Őhozzá hasonlóvá. Olyan nagy és elérhetetlen és nagyon-nagyon messzi dolognak tűnik ez, felfoghatatlannak, de Nála minden lehetséges.Szeretnék nem lemaradozni az úton, ha már ráléptem. És hála az Úrnak, hogy ráléptem...Azért is hála, hogy még van kegyelme megbocsájtani.
Végül nem hagynám ki a legkedvencebb igeversemet sem ...
" Amikor vizen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem boritanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged."- Ézsaiás 43,2. -
Kiváncsi lennék másnak is a kedvenc és kevésbé kedvenc igerészére is.
Legyetek bátrak!

Aki korán kel, aranyat lel.

2004-10-18T22:39:00.000-07:00

Nem tudom, mikor történt meg velem utoljára az, hogy reggel felkeljek, vagyis kimásszak az ágyból idejében, készülődjek suliba es még maradjon időm Igét is olvasni, csendességet tartani, legfőképp imádkozni és elcsendesedni az Úrban.
Általában el vagyok késve reggel. Meg máskor is.
Ma egy kivételes napra ébredtem ezek szerint, pedig megint későn feküdtem le. Éjjel fél 1 körül... Lehet másnak ez nem annyira késő, de nekem az. Nem szeretek későn feküdni, mégis szinte kivétel nélkül mindig úgy sikerül. Emiatt reggel alig tudok felkelni, elkészülni és nem marad elegendő időm csendességre. Ilyenkor bennem van a rohanási stressz (vagy nem is tudom minek nevezzem) és ilyenkor nincs energiám az Úrhoz menni teljes szivből, csak úgy felszinesen - közben azt lesve, hogy hány óra van...
Az ilyent nem lehet igazi csendességnek nevezni. Nem áldásos.
De ma reggel az volt. Valami okból kifolyólag (amit szeretnék kideriteni a további sikeres koránkelések eléréséhez..), ma idejében fel tudtam kelni és ráérős csendességbe merülni.
Főképpen azért kértem az Urat, hogy tudjam odaadni Neki mindenemet: időmet, vágyaimat, feladataimat, képességeimet, kudarcaimat és mindenek előtt a saját akaratomat, az énemet. Elolvastam több áhitatot, és a legjobban az a gondolat ragadott meg, hogy amikor arra gondolok, hogy Krisztus az életét adta értem, akkor ezt szem előtt tartva, nem kellene kérdéses legyen, hogy én is Neki adjam az én életemet. De az az igazság, hogy nagyon "fösvény" és önző vagyok ebben a tekintetben. Olvastam az Igéből Krisztus megkenetéséről Bethániában, amikor a poklos Simon házánál egy asszony "drága nárdus olajjal" megkente az Úr Jézus fejét. Nem sajnálta Tőle a drága olajat, amint azt némelyek tették az ottlévők közül.

Sokszor sajnálom az időmet és az energiámat az Úr Jézus elől. Most nem az anyagiakra szeretnék kitérni, bár ezek is ide tartoznak. Hanem arra, hogy sokszor úgy gondolkodom, hogy hasznosabb az időmet valami mással eltöltenem, mint az imádkozással, igeolvasással, stb. Sajnálom Tőle és nem tartom érdemesnek(amint azt a gyakorlati életem mutatja, függetlenül attól, hogy hogyan nyilatkoznék én máskülönben erről) azt a fél órával való kevesebb alvást es fél órával való korábban kelést, ahhoz, hogy ne rohanva, hanem teljes lényemet beleadva a Vele való reggeli közösségbe, Krisztusban inditsam el a napom. Végső soron saját magamtól sajnálom és saját magamat fosztom meg.

Egyedül nekem van ez káromra, az Úrral való kapcsolatomnak van kárára, amin keresztül formálódik és alakul az én életem ilyen vagy olyan irányban...

Az igaz, hogy napközben szoktam foglalkozni az Igével, imádkozni, stb, de mégsem ugyanaz, mint amikor reggel teszem a hangsúlyt ezekre a dolgokra, minden új nap kezdetén, amit Tőle kapok. Olvastam valahol egy idézetet, amiben volt egy olyan gondolat, hogy reggel (valaki) csak akkor kel fel a térdeiről, amikor elégségesen elcsendesedett az Úrban és úgy érzi, hogy nekiindulhat az új napnak...
Szeretnék javulni ezekben a dolgokban.
Aki korán kel, aranyat lel, és... "Ahol a ti kincsetek, ott a ti szivetek is" ...