„Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. „ Zsidók 11,16a
Többek között ezen az igén akadt meg a szemem a héten. Belegondoltam a jelen kihívásaiba, kísértésekbe, válaszutakba és visszagondoltam a megtérésemre. Úgy ma is, mint akkor is ez adott igazából erőt és motivációt arra, hogy az Urat válasszam és azt, ami Neki tetsző. Akkor is és ma is. Jól tudva és látva azt, hogy milyen az, amikor az életnek a céljait nem a mennyeiek után való vágyakozás határozza meg.
Mennyivel szabadabban telnének napjaink és egész életünk, ha percről percre és lépésről lépésre szem előtt tudnánk tartani azt, hogy nem önmagunkért vagyunk. És amit önmagunkért tennénk, elválasztana minket attól, ami mennyei.
Amikor megállok egy pillanatra így a hétköznapokban, mert pont valamit el kell dönteni, akkor annyira felszabadítónak tartom azt, ha eszembe jut, hogy nem baj, ha az énemnek valami veszteséggel jár. Mivel ott a legmélyén ott a vágy a mennyeiek után, mint ami egyedüli igazán jó, a veszteség hamis képe is egy pillanat alatt szétoszlik. Ne higgyünk a hamis képeknek. Megéri hinni a mennyeiekben úgy, mint az egyetlen üdvözítő valóságban, amely igaz, s amelyért nem veszteség minden másról lemondani, hogy megkaphassuk azt.
„Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” Zsidók 11,16b
