2 év...

... járt le mióta stabil munkahelyen dolgozom. Első két év az egyetem után! :) Öröm van bennem.
Jó érzés belegondolni, és hálás vagyok érte a Gondviselőnek! Jó volt az Úrral végigjárni az éveket és remélem ezen semmi nem fog változni a jövőben sem. Sokmindenért hálás vagyok... Már azért is hálás vagyok, hogy hálás vagyok... ;)) ... mert ezt is Krisztustól kaptam.
Hogy mennyire gőzöm se volt az elején, hogy mibe cseppentem bele és hogy mi vár itt rám....és végül jó lett minden, mert az Úr tudta... ha én nem is...
Jó erre gondolni, mert ugyanez érvényes az Úrral kapcsolatosan bármilyen más élethelyzetben is. Hogy mért nem tud ez mindig eszembe jutni?!?....

"Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél." Ézsaiás 45:5

Megrágnivalók

Dr. Larry Crabb, Összetört álmok - váratlan út az örömhöz:

„Az igazi hit

A három lecke:

1. Az Istenhez vezető út valamely ponton feltétlen átvezet olyan sötét időszakon, amikor az élet értelmetlennek tűnik. Nem könnyű az élet, hanem nehéz – néha nagyon nehéz.
2. Isten távollétének érzete olyan ajándék, melyet hálával kell fogadnunk. A sötétség ezen időszakaiban legfontosabb munkáját végzi bennünk.
3. Nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat. Amikor rosszul érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy harcba szálljunk a bennünk lévő ellenséggel. Ez az ellenség az, amely visszatart bennünket attól, hogy Isten jelenlétébe azzal az egyedüli szándékkal lépjünk be, hogy őt dicsőítsük.

Barátom, David Sheperd éppen most tanulja ezeket a leckéket. Megengedte, hogy idézzek egy közelmúltban írott leveléből. Miután néhány éven át azt az új szolgálatot végezte, amiről úgy érezte, hogy Isten világos vezetése nyomán vállalta, s melynek során legtöbbnyire csak kudarc érte, a következőket mondta:

„A hit - ahogy egyre jobban értem – arról szól, hogy túllássak körülményeimen, és egy személyt lássak meg. Nem igazi hit az, amely azt reméli, hogy a külső körülmények megjavulnak – akkor sem, ha ezt a fordulatot Istentől várja. Az a fajta ember akarok lenni, aki – miután minden álma köddé vált - továbbra is arra vágyik, hogy élete szorosan kapcsolódjék Isten országához, bensőséges kapcsolatban legyen barátjával, a királlyal, és fel tudjon vállalni egy újabb kockázatot csak azért, mert ez tetszik barátjának.”

Testem beleborzad ebbe a gondolatba.

Meg vagyok győződve róla, hogy David a legjobb úton van afelé, hogy valóban élni tud az összetört álmok közepette is. Egy magasabb rendű álom foglya lett. „

(17. fejezetből)

(A keresztyénség)”Nem arról szól elsődlegesen, hogy megmeneküljünk a pokoltól a menny számára. Nem elsődlegesen arról szól, hogy olyan módon éljünk, melyből kevesebb probléma fakad, és jobb érzésünk támad saját magunkt és életünk iránt. Jézus megismeréséről szól, a lehető legcsodálatosabb személyről, a valaha létező legjobb barátról. Isten dicsőítéséről azáltal, hogy nagyobb örömet találunk benne, mint bármely más örömforrásban.

Nos, ha mindez igaz, akkor az egyház ugyancsak rosszul néz ki. Hitünk lényegéről maradunk le. Sokakat, és sokminden mást jobban élvezünk, mint Istent.

Ha igaza van Luthernek – hogy csak a szenvedésben tanulunk meg Isten jóságában gyönyörködni -, akkor rögtön világos lesz, hogy miért olyan sekélyes az Istenben való örömünk. Nem szeretünk szenvedni. Nem látunk semmi értéket a szenvedésben. Úgy igazítjuk életünket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a szenvedést. Úgy tartjuk, hogy a keresztyénség olyan Istent ajánl, aki közreműködik ebben a tervben.”

(20.fejezetből)

„Szükséges a szenvedés ahhoz, hogy elég erős legyen Isten utáni vágyunk, hogy segítsen visszautasítani a világ csábítását a pillanatnyi kellemes érzésért; hogy ellenálljunk a sátán sugallatának, hogy nem Istenben található meg mindaz, ami jó, s hogy átlássunk a test hamis érvelésén.

[…]

„Amikor jól mennek a dolgok, könnyen úgy véljük, hogy születési előjogunk a boldogság. Hányszor mondom, amikor imám meghallgattatik:”Természetesen! Életemnek sima mederben kell folynia.” Lehet, hogy nem is hallottam, de mégis ezt mondtam.

Csak a próbák képesek megtörni ezt az érvelést. Csak a fájdalom tárja fel boldogság iránti elkötelezettségünk valódi arcát, azt a gőgöt, mely megfosztja Istent jogos helyétől. Csak ha töredelmes szívvel megvalljuk, hogy nem vagyunk hajlandók Istenre hagyatkozni, fogunk rájönni, hogy pontosan erre vágyunk.”

(17.fejezetből)

Sikeres megrágást mindenkinek. :)

What a Day It Will Be